Barlangban vonyítok, vörös a szemem
A Recorder magazin kezdeményezésére fiatal hálószobapop-előadók és zenekarok – a műfaj hazai zenitjén, 2012-ben – feldolgozták a Kispál és a Borz akkor húszéves Naphoz Holddal című lemezét, tisztelgésül a magyar popzene e meghatározó albuma előtt. Az hommage-lemez kvalitásairól megkérdezett, érezhetően nem teljesen elégedett Lovasi András ennek kapcsán azzal zárta a vele készült interjút, hogy „Azért legalább egy ordítás nem ártott volna az anyagnak.”
Az underground mikropolitikái
Mondom, leszoktunk a káromkodásról még tizenhárom éves korunkban, talán azért, mert eleinte humorosnak tartottuk, hogy finoman beszéljünk, vagy talán dacból, ellenkezésből, vagy valamiféle művészi egyensúlyérzék késztetett rá vagy éppen kontár eredetieskedés – nem tudom; nem határoztuk el soha tudatosan, egyszerűen csak ehhez volt kedvünk, s akár a lázadás szelleméből fakadt, akár valamilyen ellenpontozásnak szántuk ösztönösen, erről soha nem esett szó köztünk.
Az analógia szintjén örülni
Érdekes együttállás, hogy Pacsika Rudolf kiállítását pont azon kusza geopolitikai, történelmi és gazdasági jelenségek miatt zárták be idő előtt önkormányzati döntés alapján idén november elsején, mint amelyeket egyébként posztkoncept műveiben is rendre kijátszik egymás ellen. A kultúra akár egymástól távol eső elemeit forgatja össze és mémesíti, hálózatosítja közéleti, filozófiai és kommunikációelméleti síkokon, miközben intellektualitása nem válik elitistává vagy megfejthetetlenné.
Ki nevet a végén?
Farkasszemet néztem Jokerrel. Na meg rajta kívül még úgy száz emberrel. Ahogy álltam az inkább iskolai öltözőre, mintsem kereskedelmi galériára emlékeztető térben, padokkal és telegraffitizett szekrényekkel körülvéve Anne Imhof négy méter szélességű vásznával szemben, azon gondolkoztam, hogy ki lehet az elveszettebb: én (a néző) vagy ők (szintén nézők), velem szemben, akik a félmeztelen Eliza Douglast bámulják hátulról, fekete pólóval a fején. Jokert mondjuk csak én látom. Eliza meg semmit sem.
Merengések a tűzön
A kamera nélküli CGI-film fight fire with fire alapon a számítógépes képalkotó eszközök valóságtalan, a valóságot csak imitáló, szimuláló módszerével idézi fel hipnotikus, kimerevített lassúsággal a pusztulás, az eltűnés, a lenullázódás ősmotívumát, a futótüzet.
A jövőt felidéző antik görög erdők
Gosztola Kitti Flashforward című műegyüttese 2019-ben, a Kisteremben volt először megtekinthető – ez egy onnan átemelt kiállítás a kiállításban, erre utal Varga Lili egy az egyben felidézett kísérőszövege is.
Szocialista népi misztikum
A nemrégiben megnyitott November Galéria a huszadik század kevéssé ismert, de annál izgalmasabb művészeire és ismert alkotók még fel nem fedezett korszakainak munkáira koncentrál. A Kompozíció című, Franciaországba emigrálásának évében készített Major Kamill-festmény a budapesti November legutóbbi kiállításának egyik egyértelműen nagyobb figyelmet követelő munkája. Az Absztrakt tendenciák című tárlat teret enged a látogató vágyának, hogy szabadon interpretálja a munkák összességét: nincsen az értelmezéseket eltérítő, leuraló kontextualizálás – bár ez egy kereskedelmi szituációban nem is elsődleges.
IDEGES KÉPEK
Barta Bence széthasított fatáblamaradékai nemcsak a stressz és a harag manifesztációi, hanem festészeti tanúbizonyságot adnak az ezen érzelmi élményekben rejlő befolyásolhatóságról és megjósolhatatlanságról.
Kafkafej
Így említi Szerb Antal 1941-ben a csak halálában felismert, Van Gogh mellett az európai kultúra későn felfedezett művészarchetípusát A világirodalom történetében: „Az expresszionista próza legnagyobb ígérete Franz Kafka volt; az egyetlen, akinek sikerült száraz humorú rövid novelláiba és töredékben maradt regényeibe belevinni a világ eredendő kísértetiességét, az ember reménytelen harcát titokzatosan rosszindulatú magasabb hatalmakkal szemben; de Kafka fiatalon meghalt, csak halála után fedezték fel.”
Azonnal lefektetni az alapokat – egy ismeretlen mozdulat
Bár egy régóta alakuló, épülő kulturális jelenség – mostanra, mondhatni, művészeti zeitgeist – megjelenésének lehetünk tanúi 2008 óta, az elmúlt egy évben mégis szembeötlően nehezebb lett olyan kortárs képzőművészeti tárlatra ellátogatni, amelyet ne az egyre közeledő katasztrófa, az elkerülhetetlen apokalipszis vagy az eszkatologikus krach jóslatai és aggodalmai lengenének be.
Beszédes tűzfalak
Új kiállítótér nyílt a 8. kerületben, amely a környék és közössége legfontosabb kérdéseivel kíván foglalkozni, beleértve annak múltját és jelenét is. A Kesztyűgyár Galéria debütáló kiállítása a Mátyás teret és környezetét, azaz a Magdolnanegyedet veszi górcső alá, hogy más perspektívából, művészek szemével láttassa a városrész mikrotörténetét – nem csak a helyieknek.
Rendet vágni a gazban
Nemrég nyílt egy online kiállítás, amely többek között a mentális betegségek és a társadalmi normák kapcsolatával foglalkozik. Olyan érzelmek is előtérbe kerülnek, amelyeket igyekszik az ember a legmélyebben elrejteni. A problémák elkendőzése azonban sosem jó út, erről tanúskodnak Tillmann Hanna emberi tulajdonságokkal rendelkező, érzelmeket közvetítő növényei is.