A nemrégiben megnyitott November Galéria a huszadik század kevéssé ismert, de annál izgalmasabb művészeire és ismert alkotók még fel nem fedezett korszakainak munkáira koncentrál. A Kompozíció című, Franciaországba emigrálásának évében készített Major Kamill-festmény a budapesti November legutóbbi kiállításának egyik egyértelműen nagyobb figyelmet követelő munkája. Az Absztrakt tendenciák című tárlat teret enged a látogató vágyának, hogy szabadon interpretálja a munkák összességét: nincsen az értelmezéseket eltérítő, leuraló kontextualizálás – bár ez egy kereskedelmi szituációban nem is elsődleges.

Major Kamill a hatvanas évek Pécsének progresszív légkörű művészeti közegében kezdte pályafutását. Első éveiben mások mellett Lantos Ferenccel, Pauer Gyulával és Bálint Endrével keresztezték egymást alkotói útjaik. Rövid budapesti tartózkodása alatt – mivel másodszorra sem nyert felvételt a Képzőművészeti Főiskolára – a Fiatal Művészek Stúdiójának lett aktív tagja, de két év után innen is továbbutazott, Bécsen keresztül Párizsba emigrált. A francia fővárosban az emigráns magyar művészeti közeg fogadta be, megismerte többek között a már kint élő Reigl Juditot, Székely Verát, Hantai Simont és Jean-Pierre Yvaralt is. Miután megérkezett a „Westkunst” világába, alkotói érdeklődése és stílusa is organikusan megtalálta helyét a franciaországi művészeti közegben, de nem szakította meg kapcsolatát a magyar neoavantgárddal sem. 

A Kompozíció nemcsak a kiállítás kommunikációjában, de az Andrássy úti kiállítótérben is kiemelt helyet foglal el. Az 1972-es mű rendezettsége és szimmetriája révén kilóg a kiállítás többi alkotása közül, talán csak Joláthy Attila 1973-as, szintén Kompozíció című hullámvonalai nyújtanak hasonlóan zavartalan, de sokkalta lendületesebb és mozgalmasabb képélményt. Major Kamill egyik utolsó magyarországi munkáján a későbbi, főleg a temetők ornamentikáit vagy éppen a Gilgames-eposzt feldolgozó művein hangsúlyossá váló, motívumgyűjtő és -halmozó hozzáállása is megismerszik. A tulipánforma ritmikus és rideg színvariációit egyedül a zsákvászon felületi durvasága töri meg, a népi motívum keveredik a geometrikus absztrakció egyszerre gépies, indusztriális, materialista érzeteivel, miközben a transzcendencia, a (népi) misztikum és a spiritualizmus jellegeit is sugározza magából – amely jellegek Major Kamill későbbi munkáiban egyre inkább előtérbe kerülnek majd. Az Absztrakt tendenciák egyéb alkotásai sokkal inkább képet adnak a háború utáni elnyomó időszak szűrt levegőjéről: Kováts Albert 1972-es Manipulátor című alkotása egy fekete gépszörnyet ábrázol működés közben, Altorjai Sándor Tájvariációjának skizoid „szürnaturalizmusa” szinte ijesztő, Maurer Dóra P6 című rajza meglepően borús és depresszív az alkotó ismertebb ciklusaihoz képest, Lengyel Zsolt Tájáról pedig egy bajszos parasztember figyel minket vészjóslóan egy ablakból, de Freund Vera kompozíciói is inkább tragikus nyugtalansággal töltik el a befogadót. Major Kamill valamennyire más irányból közelített. A szűkös és gyötrő – mind politikai, mind esztétikai – kereteket nem a szétbontás vagy az expresszív megformálás felől vizsgálta, hanem ezen korszakában a higgadt fegyelem stratégiájának alkalmazásával kereste az új szökésvonalakat. A tárlat munkái között ilyen módon válik egyedülállóvá Major alkotása. 

Érdekes párhuzam lehet még, hogy Steve Reich szintén 1972-es Clapping Music (Taps-zene) című műve is az absztrakció, sőt kifejezetten a zenei minimalizmus irányából megközelítve használ fel egy folk (egészen pontosan a dél-spanyol gitano/cigány szubkultúrából kölcsönvett flamenco-) motívumot, és a fázisokra osztás performatív eszközével egy ismétlődő, meditatív befogadói (és/vagy előadói) élményt hoz létre. 

Major Kamill, Kompozíció, 1972, olaj, vászon, 100 × 150 cm

Absztrakt tendenciák, November Galéria, Budapest, 2022. február 11-ig