Artmagazin

Megrendelem

artmagazin_127_cover.jpg

Artmagazin 127

Címlapunk egy nemrég újrafelfedezett tervező plakátjának részletével a tavaszt hirdeti, de a fanfárok most épp csak arra biztathatnak, hogy menjünk ki a szabadba. Közben e számunk segítségével mégis mintha eljuthatnánk legalább Bécsig: három cikkünk is ottani kiállításokról szól, érdekes életművek kerülnek látóterünkbe, van, amit szerzőnk meg tudott nézni, és van, ahová csak készülünk. Az a csodálatos, hogy közben itthon is történtek dolgok, például megnyílt a monokróm festőosztályt bemutató kiállítás a Godot Kortárs Művészeti Intézetben, és viszonylag hosszan nyitva is lehetett, így el tudjuk mesélni, hogyan tanított Károlyi Zsigmond, hogyan lehetett vele újragondolni a képalkotás miértjeit. Olyan időszak ez, amikor elkészülnek régóta tervezett tanulmányok – mi most kettőt is közlünk. Egyet Kondor Béla különös önarcképsorozatáról, ami szoros összefüggést mutat barátja, a művészettörténész Németh Lajos Csontváry-kutatásaival, és egy másikat arról, miért pont El Greco lett az, akiben a modern festők, de leginkább a német expresszionisták fő elődjüket tisztelték. A műkereskedelem előnytelen arcát mutató cikkünkben egy rosszul sikerült hamisítvány kapcsán Dallos Hanna olyan könyvére vetül némi fény, ami differenciálja a háború előtti zsidóság-kereszténység viszonyáról alkotott képünket is. Olaszországba is szívesen utaznánk, mondjuk Velencébe, ahol jó lenne már a Giardini hatalmas fái alatt sétálni; cikkünk a biennálé és a fák kapcsolatát részletezi akkor, amikor egyre érzékenyebbek vagyunk mindenre, ami a fákkal és környezetre gyakorolt hatásukkal foglalkozik. Rómát is ajánljuk, és két könyvről is írunk: az egyik szintén Rómába visz, mintha csak Amerigo Tottal járnánk ott. A másik az iróniáról íródott, ami a könyv szerzője szerint szinte mindig komor háttér előtt tud igazán kibontakozni. A legkomorabb háttér most az, hogy váratlanul meghalt Révész László László. Munkáiról többször írtunk már, a legérzékenyebben elemző szövegben Jósvai Péter ismeretlen világból felsejlő emlékképeknek nevezi őket. De ez az ismeretlen világ az, amiben mi is éltünk. Csak most már nem lesz, aki különös, közkedveltségre egyáltalán nem törekvő stílusában megteremtse az erre a világra vonatkozó újabb és újabb emlékeinket. Magunkra maradtunk, végre el kell kezdenünk figyelmesebben nézni a mostanáig megszületett műveket. Komolyan kell venni mindent, ami maradt, nincs már, akinek a személyes jelenléte ironikus felhangot adna nekik.
Topor Tünde


TARTALOM:

ARTANZIX
→ 4 

KIÁLLÍTÁS
Szilágyi Róza Tekla: Plakátok a padlásról – Emil Pirchan hagyatéka
→ 6 

ÖSSZMŰVÉSZET
Sármány-Parsons Ilona: A Pastorale zeneszoba története. Egy korai Gesamtkunstwerk
→ 10 

KIÁLLÍTÁS
Fehér Ildikó: Csőrök, csuklyák, maszkok. Lodovico Burnacini-rajzok Bécsben, flagellánsok Budapesten
→ 18 

TANULMÁNY
Gosztonyi Ferenc: Valakik önarcképe. Kondor Béla, Németh Lajos és Csontváry
→ 24 

IN MEMORIAM
Topor Tünde: A végzet hatalmas. Révész László László 1957–2021
→ 36 

KIÁLLÍTÁS
Mucsi Emese: Mi a kép? – that is the question. Gondolatok a Károlyi Zsigmond monokróm festőosztályát bemutató kiállítás kapcsán
→ 40 

TANULMÁNY
Lantos Adriána: El Greco, az első avantgárd
→ 48 

MŰKERESKEDELEM
Martos Gábor: És ne vigy minket a kísértésbe... avagy hogyan (nem) lesz egy Dallos Hanna-nyomatból Molnár-C. Pál-metszet?
→ 58 

BIENNÁLÉ
Boros Géza: Tökéletes szobrok. Valódi és képzeletbeli fák a Velencei Biennálé kertjében
→ 64 

GUTENBERG-GALAXIS
Szilágyi Róza Tekla: Egy meghatározhatatlan, de leírható fogalom
Vladimir Jankélévitch: Az irónia
→ 74 

GUTENBERG-GALAXIS
Fáy Miklós: Mínusszor mínusz
Nemes Péter: Amerigo. Egy szobrász, aki meghódította Rómát
→ 76 

RÓMAI ANZIX
Fáy Miklós
→ 78 

ARTMAGAZIN ONLINE
→ 80