Gold und Liebe XI. – Bublina
A Bublina online magazin szerkesztői a brnói FaVU VUT művészeti egyetem különböző stúdióinak hallgatói. Olyan multimediális platform, amelyen keresztül a digitális magazin médiumának, valamint a prezentáció, a dialógus és az együttműködés lehetőségeit vizsgálják. A Bublina harmadik kiadásával – Brave Space – a feminista művészeti intézmény gyakorlatához csatlakozik, amely lényegében lefedi a szerkesztők munkamódszerét és saját szabályait. A csapat legfontosabb célja, hogy támogassa hallgatótársait és olyan, önszerveződő intézményt hozzon létre, amelyet a progresszív attitűd és kommunikáció jellemez, nemcsak a nyilvánosság felé, de a kollektíván belül is.
MI NEM HAGYOMÁNYŐRZŐK VAGYUNK, MERT A MI HAGYOMÁNYUNK ELJÖVENDŐ
A magyar és most már a közép-európai művészeti vérkeringésben is jól ismert és sok visszhangot kiváltó Hungarofuturista mozgalom (HUF) avantgárd gesztussal újabb folyóiratot indított Xenotopia címmel. Bár az első szám már pár hónapja létezik, bemutatójára végül csak most került sor az OFF-Biennálén. Nemes Z. Márióval és Miklósvölgyi Zsolttal, a lap két szerkesztőjével beszélgettem munkamódszereikről, a HUF esztétikai stratégiáit érő kritikákról, NER-ről és letisztított hagyománycsomagokról.
„Sohasem voltam egy múltba révedő ember” – Interjú Koronczi Endrével
Az elmúlt év arról szólt, hogy a kialakult kényszerhelyzetben a hazai és nemzetközi élet jelentős része megkezdte programjainak digitális térbe költöztetését. Annak köszönhetően, hogy a kiállítóterek hosszú ideig zárva tartottak, rengeteg új felületen találkozhattunk programokkal – mindezt azért, hogy a bezárt ajtók mögött rendezett kiállítások valamilyen formában megtalálhassák közönségüket. Ennek apropóján ültünk le beszélgetni az egyik legelső hazai, kifejezetten az online térben működő kulturális vonatkozású oldal, az ikOn alapítójával. Az ikOn huszonegy éve működik és azóta a hazai képzőművészeti élet eseményeinek egyik legfontosabb adatbázisává vált.
Munka, munka, láthatatlan munka
Múlt héten nyílt meg az Alicja Rogalska, Erdődi Katalin és Annus Réka által jegyzett és a Kartali Asszonykórussal együttműködésben megvalósult Hírdalcsokor című projekt bemutatókiállítása.
A hiánypótló „másodlagos” archívum
Az elmúlt évszázadokban a művészettörténet jelentős részét férfiak írták férfiak számára – a művészeti oktatás pedig nagyobb részt férfiaknak nyújtott lehetőséget a főként férfi oktatók melletti fejlődésre és tanulásra. A felvázolt konstrukcióban pedig a nőművészek a legtöbb esetben mellékszereplőkké váltak. A Secondary Archive éppen erre a helyzetre kívánja felhívni a figyelmet – mindezt úgy, hogy fejlődő adatbázisával, a régióban élő nőművészek saját történetén keresztül igyekszik felvázolni a hiányzó narratívát.
Visszavonulás, bizakodás, jövőbe tekintés
Március 26-ig látogatható a Deák Erika Galéria Néha az óceánnal merülök című csoportos kiállítása. Kihasználva a lehetőséget, hogy egyszerre négy, együtt kiállító fiatal művészt – Kalán Viktóriát, Kárándi Mónikát, Rédling Hannát és Sztefanu Marinát – kérdezhetünk, vírusbiztos e-mail-villámkörkérdést intéztünk hozzájuk.
Cubism helyett Cuteism* – Interjú Bozó Szabolccsal
Bozó Szabolcs 2020 közepén lépett a nemzetközi művészeti világ színterére.
„Olyan kapcsolatokat létrehozni a kortárs alkotók, tervezők és a közelmúlt emberei között, amik túllépnek a politikai utálkozáson és a fenntarthatóságon való hőzöngésen.”
Az Othernity – Modern örökségünk újrakondicionálása csapata – a februártól a Magyar Építészeti Múzeumban dolgozó Kovács Dániel kurátor és a Paradigma Ariadné tagjai, Csóka Attila Róbert, Molnár Szabolcs és Smiló Dávid – tizenkét építészműhelyt hívott meg Kelet-Közép-Európából tizenkét emblematikus budapesti modern épület újragondolására. A kiállítás központi kérdésfelvetése az, hogy vajon mit tanulhatunk az építészeti modernizmusból, amellyel mára erőteljes kontrasztba kerültek a fenntarthatóság elvárásai, a megváltozott társadalmi környezet és szokások.
Gyakorlatok önmagunkon és azon túl
Kis Judit a budapesti Képzőművészeti Egyetem intermédia és képzőművészet-elmélet szakára járt, valamint tanult a londoni Chelsea College of Art and Design-on.
„Kevésnek érzem azt jelenleg, amit egy konceptuális munka tud adni, vagy amit én tudok adni egy konceptuális munkával”
Balogh Viktória 2019-ben végzett a Kaposvári Egyetem Rippl-Rónai Művészeti Karán fotográfia mesterszakon. 2018-ban és 2019-ben még hallgatóként elnyerte a Magyar Fotóművészek Szövetségének fotográfiai ösztöndíját, 2020-ban pedig bekerült a Pécsi József Fotóművészeti ösztöndíj első évfolyamába is.
Történeteket mesélő, személyiséggel rendelkező dizájn
Londonban mutatkozott be ezen az őszön egy új, progresszív kortárs galéria, az Initio Fine Arts, méghozzá egy magyar és egy algériai–francia alkotó munkáival. A választás nem véletlen, az Initio egyik fókusza a kelet-európai dizájn. Marie Tourre de Robiennel, a kiállítás kurátorával és a galéria egyik társalapítójával Jankó Judit beszélgetett arról, mi köti össze a két tervezőt, és most, hogy mindenki bezárkózik, hogyan lehet mégis határokon átívelő programokat végigvinni, hogyan lehet folytatni az érzékeny és multikulturális párbeszédeket, amikor mindenki a lokálisra koncentrál.
EJTECH feat. Dior
Az EJTECH (Esteban de la Torre és Kárpáti Judit Eszter) stúdió tagjai kísérleti interfészekkel és elektronikus textilekkel dolgoznak. Nemrég részt vettek egy grandiózus Dior kollaborációban, úgyhogy interjút készítettünk velük, hogy többet tudjunk meg nemzetközi sikereikről.
Hüsi
Vincze Ottó öt grafikája bekerült a Kiscelli Múzeum – Fővárosi Képtár gyűjteményébe, Vigyázz! Nagyfeszültség! című szabadtéri installációja pedig még pár hónapig látható a Kiscelli belső udvarában. A műtárgyvásárlás alkalmából Árvai Mária és B. Nagy Anikó beszélgettek a művésszel. Az interjú monológgá alakított változatát közöljük most az Artmagazin Online-on.
„Úgy érezzük, egyedül kell megoldást találnunk”
Három hónapot kellett várni, hogy megnyíljon a Budapest Galéria napjaink legégetőbb problémáit feldolgozó kiállítása, az Eddig minden rendben. A mindennapi szorongásainkat, a teljesítménykényszert, a munkából fakadó kiégést, valamint az erre adott reakciókat vizsgáló tárlatot a vírushelyzet kényszerítette parkolópályára, ám még aktuálisabbá vált általa. Gadó Flóra, a kiállítás kurátora mesél arról, honnan ered a találó címadás, mennyiben segíthetnek az alkotások a mindennapi problémákon, vagy hogy milyen minták figyelhetők meg a hazai és a nemzetközi művészek témára adott reakcióit illetően.
„A kortárs művészetnek egyre nagyobb részt kell megmutatnia az alkotási folyamataiból annak érdekében, hogy nagyobb elismeréseket érhessen el”
Andrew Herzog egy multidiszciplináris, konceptuális alkotó és dizájner, aki manapság leginkább köztereken, installációk és városi intervenciók formájában megvalósuló projekteken dolgozik. 2018-ban a National Museum of Art of Romania bukaresti épülete köré festett egy 1 méter széles és 1 km hosszú fehér kört – 2020-ban pedig épp ennek a műnek a megszületéséről adott ki egy ingyenesen letölthető könyvet, ami a mű létrehozása mögötti háttérmunka mellett az ötlet kidolgozásának folyamatáról is transzparensen mesél.