Interjú Rafael Vostell-lel, a Wolf Vostell Estate igazgatójával
A nemrégiben a Ludwig Múzeumban megnyílt Boris Lurie & Wolf Vostell. Művészet a Soá után című kiállítás kapcsán Rafael Vostell-lel, Wolf Vostell fiával és hagyatékának gondozójával beszélgettünk a tárlat megnyitóján.
Interview with Rafael Vostell, director of The Wolf Vostell Estate
We interviewed Rafael Vostell, Wolf Vostell's son and curator of his estate, at the opening of the exhibition "Boris Lurie & Wolf Vostell. Art after the Shoah" at Ludwig Museum, Budapest.
„A ˈmoʊʃən nekem az újratanulása, újrafelfedezése ennek a művészeti irányzatnak”
Interjú Jeneses Ádámmal, az FKSE ˈmoʊʃən (motion [mozgás]) című, mozgóképes alkotásokat bemutató és megvitató eseménysorozatának fő szervezőjével. A program eddig hét alkalmat élt meg, tizennégy alkotó, illetve alkotópáros munkáit mutatta be, és szeptemberben folytatódik.
„A fluiditásra a genderfluiditáson túl egyfajta kortárs létállapotként tekintünk.”
A Trafóban június elseje és harmadika között megrendezésre kerülő Kék órák. Három este a fluiditásról című eseménysorozat előadásokkal, filmvetítésekkel és olvasókörrel vizsgálja az örökösen alakulásban lévő és egymásba folyó megközelítéseket, köztes pozíciókat. A program négy kurátorával – Szalai Borival, Muskovics Gyulával, Horváth Gideonnal és Szalipszki Judittal beszélgettünk.
Stúdiótörténetek. Interjú Csáky Marianne-nal
Új interjúsorozatunkban a közel hat évtizedes múlttal rendelkező Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület különböző időszakainak fontos tagjaival, meghatározó alkotó-, illetve kurátorszemélyiségeivel beszélgetünk a Stúdió történetéről és változásairól. Személyes megéléseiken és művészeti karrierjük korai szakmai tapasztalatain keresztül igyekszünk bemutatni a szervezet több évtizedes, folyamatosan változó, de stabil és meghatározó szerepét a magyar, valamint a regionális képzőművészeti mezőben. A sorozat első interjúját Csáky Marianne-nal készítettük, aki idén megnyerte az FKSE által kezelt Herczeg Klára-díjat.
Interjú German Kingával a Túl a tipográfián — a koreai írásrendszer perspektívái című kiállítás apropóján
A MOME-n és a budapesti Koreai Kulturális Központban január végéig látható a szöuli Nemzeti Hangul Múzeummal együttműködésben megvalósult Túl a tipográfián — a koreai írásrendszer perspektívái című kiállítás. Mindkét kiállítás a koreai írásrendszer, azaz a hangul szépségére és inspiráló hatásaira fókuszál. A kiállítás nagyobbik részében, a kulturális központ Margit híd budai hídfőjénél található épületében három tematikus szekcióban maketteket, szobrokat, installációkat és plakátokat láthatunk, vagyis a hangult mint a képzőművészet és a dizájn forrását új szempontokból érzékelhetjük. A MOME területén két nagyobb volumenű installáció talált ideiglenes otthonra, miközben a félév során mesterszakos hallgatók és koreai oktatók a kurzushéten mélyedtek el az ázsiai írásrendszer komplexitásában. A projekt kapcsán German Kingával, a MOME Emotions kiállítás kurátorával és a koreai alkotások elhelyezésének felelősével, az intézmények együttműködéséről, az egyetem (köz)tereinek kortárs képzőművészetet befogadó első lépéseiről, illetve a koreai kultúrához fűződő viszonyáról beszélgettünk.
„Mostanában majdhogynem többet jártunk tüntetésekre, mint játszótérre…”
Fischer Judit festő szakon végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetemen. Kis méretű, mindennapos tárgyakat fest, a jelentéktelennek tűnő dolgok hétköznapisága érdekli. Azonosítatlan Repülő Tárgyak című DLA dolgozatában a tárgyak reprezentációjával és a figyelmen alapuló művészettel foglalkozott. Akvarelleket, grafikákat, gyurmaszobrokat készít, kiállításokat nyit meg, és a Zöld Kakas Líceumban tanít. Alkotótársával, Mécs Miklóssal alapították a Szájjal és Aggyal Festők (SZ.A.F.) szövetségét, közös(ségi) projektjeikben az élet és a művészet közötti átjárás lehetőségeit keresik. Módszerük a hétköznapi szituációk kifordítása, a normálisnak tekintett szokásrendek és viselkedésminták megkérdőjelezése. A szintén képzőművész Zalavári Andrással és kislányukkal, Másával művészeti fesztiválok és tüntetések gyakori résztvevője.
„Kéthetente találkozunk vasárnap délután, és egy kortárs műről beszélgetünk”
2019-ben, a rendszerváltás harmincadik évfordulóján indította el Don Tamás, Mélyi József és Szabics Ágnes a 30+ kísérleti művészetpedagógiai projektet a MODEM-ben. A projekt zárókiállítása és a hamarosan megjelenő tankönyv apropóján beszélgettünk a kurátorokkal.
„Az anyaság egy ideig inkább szerep, és időbe kerül, hogy igazi identitássá váljon.”
Fátyol Viola művészeti gyakorlatának egyik legfőbb vonása, hogy a társadalmi témákhoz a személyesség felől közelít, ezáltal önazonos és hiteles, a „női tapasztalatot” fókuszba helyező művészeti attitűd az övé. Kutatáson alapuló, konceptuális fotográfiai gyakorlatában a megrendezett és a dokumentarista fotó sajátosságait ötvözi, amelynek ő maga is gyakori szereplője. Projektalapú munkáiban a közös munkafolyamat során megismert résztvevők élményvilága személyes tapasztalatain keresztül olyan égető társadalmi kérdéseket hoz felszínre, mint a nemiszerep-elvárások, az időskor és az elmagányosodás, az anyaság és a családi kapcsolatok változó viszonyrendszere.
„Itt azt kapod, amit látsz, a valóság nem tetteti magát másnak, mint ami.”
Hans van der Meer 1955-ben született Hollandiában, nemzedékének legjellegzetesebb holland dokumentarista fotográfusaként tartják számon. A Capa Központban Apró rejtélyek címmel december 23-ig látható kiállítása apropóján mi is találkozhattunk vele, így a nyolcvanas években Budapesten készített képeiről és a Magyarországon töltött időről, a fotográfiák és szavak kapcsolatáról, archívumáról és érintőlegesen a fociról is beszélgettünk.
Érzékeny rendszerek, kölcsönhatások a Knoll Galériában – Beszélgetés Pusztai Évával
Pusztai Éva Bécsben él, műveit Budapesten eddig leginkább a Vasarely Múzeum két csoportos kiállításán lehetett látni. Megérinthető és az érintéstől bemozduló, megrezdülő szobrait még ezen a héten élőben is meg lehet nézni, meg lehet mozgatni.
„Az összehasonlítás, a tipológiakészítés, a mintázatok keresése érdekel.”
Bartha Máté Pécsi József Ösztöndíjas fotográfus és filmrendező KONTAKT című sorozata 2018-ban elnyerte a Capa Nagydíjat, a 2019-es Arles-i Fotófesztiválon pedig Prix Découverte Louis Roederer díjban részesült. Anima Mundi című sorozata az emberi észlelésből indul ki, és a struktúrakeresésen alapul. Az új anyag kihívásairól, a reneszánsz és kortárs korszellemről, a világot leíró álkódexekről és két hónapos párizsi rezidenciaprogramjáról beszélgettünk.
A közösségiség komoly vállalás
Az idén nyáron harmadjára megvalósult Under500 Fesztivál 2020 óta évente kerül megrendezésre Budapesten. Az első kiadás célja az volt, hogy fellépési lehetőséget adjon a független előadóművészeti színtér, azon belül is a kortárs tánc képviselőinek a Covid idején életbe lépett korlátozások közepette. Időközben a fesztivál összművészeti lett, és a kétnapos esemény minden évben a zene, a színház, a tánc és a képzőművészet találkozóhelyévé válik. Az U500 közösségi alapon, horizontálisan, alulról szerveződik, valamint kiemelt céljai között van az eseményt életre hívó közösség mozgásban tartása és bővítése.
„A Ballenesque nézőpont a világról az én lelkemen keresztül”
Roger Ballen 1950-ben született az Egyesült Államokban, jelenleg pedig több mint negyven éve a dél-afrikai Johannesburgban él és alkot. Korunk egyik legismertebb fotográfusával budapesti kiállítása kapcsán a dokumentarizmustól a megrendezett fényképek felé vezető útról, a pszichológia iránti érdeklődéséről, a nyelv fényképekhez fűződő viszonyáról, valamint az idei Velencei Képzőművészeti Biennálén látható munkáiról beszélgettünk.
„A hordozó bizonyos értelemben tiszteletet követel”
Az 1994 óta megrendezett STRABAG Artaward International pályázatán minden évben negyven évnél fiatalabb alkotók munkáit díjazzák, akik a festészet vagy a grafika műfajában dolgoznak. 2021-től kezdődően három éven át Lengyelországból, Csehországból, Szlovákiából és Magyarországról is lehet pályázni az Ausztriában átadott díjra. Idén két fiatal magyar művész, Bernáth Dániel és Ezer Ákos munkái is bekerültek a legjobb öt közé. Mindkét magyar döntős alkotóval beszélgettünk a Bécsben június kilencedikén átadott díj kapcsán – íme a Bernáth Dániellel készített interjúnk.