Hogy miért a violuk contemporary nyerte a 2016-os Artmagazin-díjat?
Háromezer négyzetméter kiállítótér átnézése és egy jó hangulatú, közönség előtt zajló megbeszélés után az Artmagazin átadta a legszebb standnak járó díjat az Art Market Budapest 2016 nyitónapján. Szempontok, érvek, koktélok, Népszabadság – így zajlott az értékelés.
A szívünk egy másik ország – interjú Muskovics Gyulával és Soós Andreával, a kiállítás kurátoraival
A szívünk egy másik ország című nemzetközi csoportos kiállítás a barátságban kibontakozó, meghitt játékteret mutatja be, ahol lehetőségünk nyílik a társadalmi elvárásoktól, ideálképektől és normáktól való elrugaszkodásra. Szerepváltások és csínytevések titokzatos univerzumába enged bepillantást, amely kívül esik a mindenkori politikai kontroll, a törvények, az egyház és a kulturális mintákat továbbörökítő család normatív hatáskörén is. Egyúttal rámutat e változatos és személyre szabott emberi kötelék felszabadító erejére egy olyan kultúrában, ahol erkölcsi szabályok, intézményesített szertartások és a házasság törvényi keretei határozzák meg a szeretet és az intimitás megélésének lehetséges módjait. A kiállítás kurátoraival, Muskovics Gyulával és Soós Andreával beszélgettünk baráti és munkakapcsolatokról, kurátori együttműködésekről, továbbá az intimitás és a szeretet heteronormatív intézményeinek queer szempontú kritikai olvasatáról.
Maurer Dóra Londonba „költözött” – Interjú Katharine Kostyállal, a White Cube galériabeli Maurer-kiállítás szervezőjével
A világ kereskedelmi galériáinak fellegvárában, vagyis a nagy múltú londoni White Cube-ban július 9-ig Maurer Dóra szóló kiállítását tekintheti meg a mindig aktív londoni művészeti közeg. A mára ikonikussá vált galéria, a White Cube az 1990-es évek elején robbant be a köztudatba, amikor Jay Jopling és az ő lakásgalériaként induló kísérleti kiállítóhelye elsőként adott otthont a mára szupersztárrá váló YBAs1-generáció akkor frissen diplomázó radikális művészeinek. A White Cube huszonöt év alatt a világ vezető kereskedelmi galériájává nőtte ki magát, évente több mint húsz kiállítást mutatnak be hongkongi és két londoni kiállítótermében. Művészköre igen kiterjedt: a brit húzónevek (Damien Hirst, Tracey Emin) mellett jelen vannak a német neoexpresszionista iskola képviselői is (George Baselitz, Anselm Kiefer), csakúgy mint a legfiatalabb generáció feltörekvő alkotói (a Leo Gabin kollektíva, Christian Rosa, Jack Greer).
A White Cube galériabeli Maurer-kiállítás szervezőjével, Katharine Kostyállal a bemutató körülményeiről, a jövőbeli tervekről és persze Dóráról beszélgettünk.
„SZERENCSÉRE A BÁTORSÁG FERTŐZŐ”
A képzőművészeti világ filmesnek tarja őket, magyarországi filmes körökben képzőművésznek számítanak. Saját bevallásuk szerint, valahol a határmezsgyén mozognak. Alkotásaikra mindenesetre jellemző egyfajta intermedialitás. Igor és Ivan Buharov munkássága egyedülálló jelenség a hazai filmes közegben. Filmjeik bizonyos tekintetben olyanok, mintha úgy néznénk azt, ami ismerős, mintha még sohasem láttuk volna. Legújabb játékfilmjük, amelyet nagy sikerrel játszanak a mozik, gróf Batthyány Ervint, az anarchizmus tanainak hirdetőjét kelti életre, aki száz évvel halála után újra feltűnik, hogy újra megkísérelje elméletei gyakorlati kivitelezését. Felismeri, hogy a világ nem olyan irányba változott, ahogy elképzelte, szinte semmi sem valósult meg az uralomnélküliség utópiájából. Újra reformiskolát alapít, szellemi partnereket toboroz, és elkezdi egy új generáció felnevelését, akik az erőszakra épülő uralmi rendszer helyett, a szolidaritás és az önkéntes együttműködés elvei szerint gondolkodnak.
A szabadság és egyenlőség eszménye azonban, csakúgy mint száz éve, félelmet ébreszt a hatalom korifeusaiban. A rendezőpárossal legújabb játékfilmjük Az itt élő lelkek nagy része apropóján beszélgettem, a filmről és egészen más kérdésekről is.
„A fotóban számomra fontos, hogy helyet engedjek a félreértéseknek”
Óriásira fújt rágógumi; félig elfogyasztott dinnye; cérnával kifeszített, preparált madarak; egymásba hajló könyvlapok; szótanuló kártyák bescannelt rajzai és Elemér, a kopasz férfi alakja érzésekre és érzékekre egyaránt ható képeinek sorából áll össze Perlaki Márton Bird, Bald, Book, Bubble, Bucket, Brick, Potato című fotósorozata. A festészeti hagyományokból és a filmek vizuális világából egyaránt építkező, erős szimbólumokkal bíró, váltakozó méretű tableau-szerű fotográfiák töredékes narratívával fűződnek egymáshoz, mely absztrakt asszociációkra készteti a nézőt.
Perlaki Márton a reklám- és divatfotográfiában már ismert és elismert fotográfus társalapítója a stílusteremtő The Room magazinnak, és többek között olyan cégeknek dolgozott, mint a Louis Vuitton, a Helmut Lang, a Dior, a Carven vagy az Hermes. Jelenleg a londoni – New York-i székhelyű Webber Represents kreatív ügynökség képviseli. Több éve New Yorkban él.
A FOAM Talent 2015 díjazottjainak rendezett csoportos bemutató és a Capa Központ – Project Roomjában látható első önálló kiállítása kapcsán beszélgettünk vele tanulmányairól, inspirációs forrásairól és munkamódszeréről.
„Akár tárgyat hozok létre, akár installációt, valamilyen rétegében mindig benne van a fotográfia mint inspiráció, gondolat vagy vezérelv” // 'Even if I were to tie-dye, write poetry or folk songs, the media of photography would keep haunting me'
A magyar kubizmus „egy olyan kvázi szűz terület, amely eddig még csak alfejezetet sem érdemelt kézikönyveinkben” - olvasható Barki Gergely megállapítása az augusztusi Artmagazin oldalain. A terület kutatása azonban úgy tűnik, manapság nem csak az elhivatott művészettörténész kedvelt tevékenysége. Puklus Péter képzőművész a magyar kubista szobrászat megteremtésében pionír Csáky József Férfi portré című szobrát „körbejáró” projektje szinte egy időben kerül most a figyelem középpontjába az említett cikk megjelenésével. Az amszterdami UNSEEN Photo Fair & Festival látogatói szeptember 18. és 22. között posztereken, meghívókon, belépőkártyákon, a katalóguson, egyszóval mindenen a Csáky-szobor parafrázisát láthatják majd, és vihetik haza a világ számos pontjára. A rendezvény teljes arculatért felelős Puklust Német Szilvi kérdezte arról, hogy hogyan figyelt fel erre a műre, milyen utakon próbált rálelni az eredetire, hogyan dolgozott a témával, és végül hogyan találta meg őt az UNSEEN felkérése.
//
Hungarian Cubism is „a quasi virgin territory, a term that has not even deserved a subchapter in our handbooks yet.” – declared Gergely Barki on the pages of the August issue of Artmagazin. Today, the research of this specific historical period seems to keep up the interest beyond the circles of committed art historians. The project of Péter Puklus revolving around the pioneer Hungarian cubist sculpture, the ‘Head’ of József Csáky has gained attention with the aforementioned article simultaneously. The visitors of the Amsterdam-based Unseen Photo Fair & Festival are exposed to the remake of the Csáky statue on posters, citylights, entry tickets etc. Péter Puklus who was in charge of the the complete visual identity of the festival was interviewed by Szilvi Német about the rediscovery of the lost sculpture, the remake process and the campaign in general.
„...engem sohasem zavart, hogy gyerekként nem ihattam Coca-Colát” // '...it did not really bother me that we did not have Coca-Cola'