Lepkegyűjtemény a falon

Interjú Vető Jánossal a Duo, Trio, Fluo című kiállításáról

Balázs Kata

Az aqb Project Space-ben február 23-ig látogatható Vető János Duo-Trio-Fluo című kiállítása. A 2004 és 2019 között készült alkotások a művész köztéri művészetnek és a saját tereiben készülő fotóinak a szín, forma, tartalom hármas elv alapján összerakott képpárjai.

Balázs Kata: A három önálló, de egymással összefüggő egységből álló, összegző jellegű kiállítás körülbelül tizenöt év munkájának az eredménye. Mi az előzménye ezeknek a képeknek?

Vető János: 2012-ben meghívtak a Mai Manó Verzó Online Galériába.[1] Örültem neki, mert arra gondoltam, hogy végre meg tudom mutatni a digitális képeimet, ha már úgyis régóta foglalkozom a digitális domainnel. Gyorsan összecsaptam egy képpárokból álló szettet, ami bővebb volt, mint az itt szereplő húsz kép, és még hozzáraktam a „csodálatos semmit”, amivel éppen akkor foglalkoztam. Arra nagyon törekedtem, hogy élettereim különböző helyszínein, Skandináviában, Európa egyéb területein talált public art, illetve „szobagraffitik” szerepeljenek a képeken, más művészektől, illegális művészektől, „graffiti-szobrászoktól” és köztéri művészkollegáktól. Nagy tisztelőjük vagyok, csak hát ők anonimok, és nem tudom megkeresni őket, hogy használhatom-e a munkájukat. A süllyedő ház az egyik képpáron például egy public art mű, amit Malmöben fotóztam, de nem láttam mellette sehol se réztáblát, se papírt, és az égre sem volt felfirkálva, hogy ki csinálta.[2] Ezek a képek csak a virtuális világban léteztek, a digitális domainben készültek, a képpárok photoshoppal lettek néha manipulálva, egymás mellé rakva, és most kerültek át ide a tapimoziba, a fizikai valóságba. Most pedig pont fordítva, a fizikai valóságból kerültek a megfoghatatlanba, a virtuálisba. Ez érdekes, most látom én is először, hogy ez egy kifordított bugyor.

Screenshot 2020 02 04 at 15.48.41

Vető János NahTe: Duo, Trio, Fluo kiállítás, Fotó: Forián Szabó Noémi


Milyen kamerát használtál az eredeti képeknél?

Mikor az analóg fényképezésnek számomra vége lett, a kétezres évek első éveiben – úgy emlékszem, hogy 2004-ben – lett egy kis Nikon kamerám, amivel nagyon szerettem fényképezni. Abban az időben még nem volt a digitális kamerákban olyan nagylátószögű objektív, amit én az analóg kamerákban nagyon szerettem. Amikor a kompúterizált világban elkezdtek objektíveket szerkeszteni, akkor ez egy picit felgyorsult. Csináltak néhány okos lencseszerkezetet, de a teleobjektívek felé fejlesztettek, igazán széles látószögben nem gondolkoztak. Aztán egyszer csak a Schneider-Kreuznach, egy legendás, régi optika gyár kreált egy objektívet egy Samsung fényképezőgéphez, én pedig kamerát váltottam. Ezt később megbántam, mert az a kis Nikon, ami az ingzsebben is kellemesen elfért és jó volt a fogása, tulajdonképpen az életem végéig elég lett volna a maga minőségével és videójával. Alacsonyabb minőség volt, de nekem tökéletesen megfelelt. És persze elajándékoztam rögtön, hogy nehogy visszasírjam, erre a Samsung elromlott. Akkor szerencsére lett egy telefonom. Az Iphone-ban szeretem, hogy valós időben lehet vágni a képek méretét, mert a telefonos képméret nekem annyira nem ízlik. Ezek a képek mindhárom módon készültek, a Nikonnal, Samsunggal és telefonnal, de a Nikonnal készült felvételeket szeretem a legjobban. Lehet, hogy nem volt akkora látószögű és fényerejű objektívja, nem volt olyan nagy a felbontása, viszont gyönyörű képeket készített. A Samsungnak volt borotvaéles lencséje, nagylátószögű, erős teleobjektívje, de nem készített olyan gyönyörű képeket.

Screenshot 2020 02 04 at 15.49.40

Vető János NahTe: Fejlövés, 2008-2019, Ferrari print, ragasztószalag, 42 x 29,7 cm, 198 x 135 cm, 29,7 x 42 cm, Fotó: Forián Szabó Noémi


Emlegetted a megnyitón, hogy ezek cink-iron-fluo printek és Ferrari-printek. Ez mit jelent?

A cink-iron-fluo print az én találmányom, illetve persze nem az enyém. Azt gondoltam, ezeket a képeket ki kéne hozni ide a tapimoziba, ezért tintapatronos nyomtatóval kinyomtam őket. A lézernyomtatók nem alkalmasak arra, hogy a képek vasalhatóak legyenek. Lehet kapni olyan preparált papírt, amire rá lehet nyomtatni és aztán vasalni textilre: pólókra így raknak képeket például. Volt nekem húsz darab A/4-es fluoreszkáló lapom, és azt gondoltam, ezekre vasalom a képeket. Közben azt szerettem volna, hogy ugyanaz az effekt és minőség jöjjön létre, mint a képernyőn. Ezért gondolkoztam azon, hogy mivel lehet optimális fehéret csinálni és rájöttem, hogy a legális testfestés és a szúnyogcsípés elleni fájdalommentesítés varázsszere, gyerekkorom nagy barátja, a cinkrázókeverék alkalmas erre, amivel olyasmi erős, kemény felületet lehet létrehozni, mint a gipsz. Erre a cinkrázós felületre vasaltam rá a képeket. Nagyon szépen, szemmértékkel lecentizve pontosan lefestettem vele a kinyomtatott képek méretének megfelelő alapot, megvártam a száradási időt, és vasaltam, de nem voltam elégedett az eredménnyel. Aztán mikor pasztellel értelmeztem a fénykép párokat, egyszerre életre keltek. Az acb Galériában egy csoportos kiállításon bemutattam ezeket 2017-ben.[3] Miután különböző fotólaboratóriumi meg nyomtatóeljárásokkal próbálkoztam, de nem tetszett egyik sem, megtaláltam a Ferrari-printet. Ezzel képernyőminőséget tudtam csinálni. Gondolom, mindenki használ technikát…de nem tudom, hányan dolgoznak Ferrari-printtel. Eldöntöttem, hogy az ukulele után én ennek is a nagykövete leszek. Vagy a konzulja. Van olyan drágább verziója is, aminek a hátoldala tükör, legszívesebben arra dolgoznék, térbe lógatva. Nagyon lassan készültek el, és sok helyen próbáltam bemutatni őket, de csak nagyon távoli időpontokat ajánlottak. Az aqb viszont vállalta a kiállítást már most. A kiállítás végülis az eredeti képpárokról készült printekből, a fluoreszkáló papírra vasalt képekből és a róluk készült nagy Ferrari-printekből áll, háromszor húsz kép. Azért az installálás módjára is felhívnám a figyelmet: a képek rajzszögekkel – ami régi mániám – vannak felhelyezve a falra, tehát egyfajta lepkegyűjteményről van szó. 

Screenshot 2020 02 04 at 15.50.32

Vető János NahTe: Duo, Trio, Fluo kiállítás, Fotó: Forián Szabó Noémi


Vető János NahTe: Duo-Trio-Fluo
Kurátor: Farkas Laura
aqb Project Space
2020. február 23-ig

[1] Köztéri művészet: Szobafirkák és a csodálatos semmi, 2012

[2] Tea Mäkipää és Halldór Úlfarsson: Atlantis, 2011. Ld. Forián Szabó Noémi: Vető János NahTe: Duo, Trio, Fluo, megjelenés alatt

[3] Fluo-Zink-Iron Print munkacímen, Summer Show, acb Galéria, 2017 (Ld. Forián Szabó Noémi megjelenés alatt álló írását.)