Az EJTECH (Esteban de la Torre és Kárpáti Judit Eszter) stúdió tagjai kísérleti interfészekkel és elektronikus textilekkel dolgoznak. Nemrég részt vettek egy grandiózus Dior kollaborációban, úgyhogy interjút készítettünk velük, hogy többet tudjunk meg nemzetközi sikereikről.

Szilágyi Róza Tekla: Nem ez az első nemzetközi lehetőség, amivel éltetek. Korábban például a Szárnyas fejvadász 2049 kosztümrészlegén dizájnerként dolgoztatok. Abban a produkcióban pontosan mi volt a szerepetek?

EJTECH: Beágyazott elektronikán, áramkörökön és a jelmezek speciális világításán dolgoztunk. Ridley Scott és Denis Villeneuve savas eső árasztotta városaiban az életet mély köd övezi és homály borítja a mindennapokat. Az eligazítások során, a munka kezdetén többször is beszéltünk a biolumineszcenciáról és arról, hogy a mélytengeri élőlények hogyan világítanak és illeszkednek zökkenőmentesen környezetükhöz. Ezt a tudást igyekeztünk beágyazni a filmbe.

Voltak olyan egyéb nemzetközi együttműködéseitek, amelyeket fontosnak tartotok?

Összességében a megrendelésen alapuló munkáink legtöbbje külföldi felkérésre születik – legyen szó akár művészeti galériák felkéréseiről vagy kereskedelmi céllal létrejövő projektekről. 

Van egy éppen függő projektünk a csodálatos Mayával, akit M.I.A. néven ismer a közönség. Először a Southbank Centerben látható Meltdown projektsorozat Maya által kurált bemutatója előtt nem sokkal mutattak be minket egymásnak, de az idő túl kevés volt ahhoz, hogy az általunk tervezett darabot Londonban megépítsék és határidőre elkészüljön.

Valószínűleg most egy ideig a szélesebb közönségnek szánt ilyen jellegű művek és a nemzetközi kiugrás több szempontból meglehetősen korlátozott lesz, de remélhetőleg előbb-utóbb újra próbálkozhatunk ilyesmivel.

Nemrég dolgoztunk egy dinamikus sportmezen is a brazil Esporte Bahia futballklubnak. A huliganizmus riasztóan veszélyes szintet ért el az elmúlt szezonokban Brazíliában, a Leo Burnett ügynökség pedig elgondolkodtató választ javasolt. Készítettünk egy olyan mezt, amin csak akkor jelenik meg a támogatott csapat logója, amikor a szurkolók a stadionon belül vannak, és amint elhagyják a helyszínt, a logó eltűnik, a szurkoló látszólag semlegessé válik, ezáltal biztonságba kerül.

Fontosnak tartom kiemelni, hogy mi alapvetően nem tömeges forgalmazás céljából készítünk kereskedelmi termékeket, hanem olyan speciális művészeti alkotásokat igyekszünk létrehozni, amelyek magával ragadó élményeket váltanak ki a befogadókban.

Most a Diorral kollaboráltatok, ők hogyan találtak meg titeket?

A Dior csapata először néhány évvel ezelőtt keresett meg minket, miután valahol látták a munkáinkat, és azóta is kapcsolatban maradtunk. Ezidő alatt folyamatosan pingpongoztunk a különböző konceptekkel, ötletekkel és prototípusokkal. Nagyjából másfél évvel ezelőtt informáltak minket erről a legendás kollaborációról, amit a Nike Air Jordannel tervezgettek a háttérben. Aztán át is küldték nekünk a tervezett AJ1 High OG sziluettjét, hogy megismerjük és kísérletezhessünk vele annak érdekében, hogy aztán különféle együttműködési javaslatokkal álljunk elő. Több különböző verziót vetettünk el mielőtt elégedettek lettünk az eredménnyel és nekiálltunk dolgozni a vadonatúj AirDior kollaboráción.

Mi volt a brief, és milyen elemeken dolgoztatok?

Az AirDiorok szuper részletgazdagok és kézzel készülnek Olaszországban. Arra kértek minket, hogy vegyük alapul ezeket a részleteket és hangsúlyozzuk ki őket különböző interakciókon és installációkon keresztül a nemzetközi piacra dobás apropóján.

Minden általunk készített cipőben 6 található a mi haute couture szenzorainkból, ezek a szenzorok nem tolakodóan, teljesen vezeték nélkül kapcsolódnak az általunk komponált generatív beatscape-hez (a beatscape egy gazdag textúrájú ütemekből álló zenemű vagy részlet – a szerk.). A cipők bemutatásakor így egy egyedülálló élmény tárul fel a tapintás és a finom kézmozdulatok révén. Bemutatásukkor a cipők egy emblematikus fényszobor középpontjába kerültek – ez a fényinstalláció szinkronban volt az AirDior tapintható elemeivel, ahogyan az a videón is látszik. A kollaboráció végeredményének a „nyers” sneaker-kultúra mellett a Dior divatház időtlen eleganciáját kellett képviselnie. A Dior elvárásai rendkívül magasak voltak velünk szemben, és szinte félelmetes kihívás volt megfelelni nekik.

A kutatás és kísérletezés a művészeti praxisotok kulcselemei. Fejben elkülönítitek a megrendelés alapú munkáitokat a tisztán művészi szándékkal létrehozott dolgoktól? Általában sikerül a művészeti munkáitokban megszokott kísérletezőkedvet átmentenetek a megrendelés alapú munkáitokba?

Nagyon szerencsések vagyunk, hogy alkalmunk van kiválasztani azokat az együttműködéseket, amelyekbe beleugrunk. Pont ezért minden kollaboráció, amelyben részt vettünk, nagyon közel áll a szívünkhöz, aktuális érdeklődésünkhöz és éppen folyamatban lévő kísérletezéseinkhez. A különbség valószínűleg a piaci alapú együttműködéseink és a művészeti gyakorlatunk között a végeredményt körülölelő filozófiai rétegben rejlik. 

A Dior kollaborációnak mi volt a végső terméke? Ha jól tudom, most egy videó látható a közös munkáról az interneten. Ennek forgatásakor fel tudtátok használni a Szárnyas fejvadász során szerzett tapasztalatokat arról, hogy a terveitek hogyan néznek és nézhetnének ki a kamerán keresztül?

A végső „termék” egy helyspecifikus installáció volt, amely működésre sarkallta a szenzorokkal ellátott cipőket. A videó csak a kollaboráció hivatalos dokumentációja – az installáció a Csengdu városában található ősi Guangdong csarnokban volt látható az AirDior és az azt övező kapszulakollekció világbemutatója idején. A Szárnyas fejvadász 2049-nél és a Dior háznak végzett munka az EJTECH univerzum két, teljesen különböző részén helyezkednek el. Míg az egyik egy sci-fi disztópiába készült és az volt a célja, hogy jól fessen a képernyőn, addig a másikat egy teljesen valóságos fizikai találkozás hozta létre egy feltuningolt tornacipővel, a cél pedig egy magával ragadó élmény létrehozása volt. Talán az egyetlen igazi párhuzam a két projekt között, hogy mindkét esetben olyan csapattal dolgoztunk, akik nem azt kérdezték munka közben, hogy „meg tudjuk-e vajon csinálni”, hanem azt, hogy „hogyan fogjuk megcsinálni”.

AIR DIOR x EJTECH from EJTECH on Vimeo.

Mostanában min dolgoztok?

Épp két különböző projektben merülünk el. Az egyik oldalon ott a General Magic munkacímet viselő projekt, ami egy kísérlet dinamikus, puha felületekkel, efemer hangulatokkal és önfestő vásznakkal. A másik pedig a VerdiGris, ami egy utazás a patina világába, azt keresvén, hogy a zenei interakciós szenzorokként használt galvanizált textilek működésére milyen hatással van az eljárás. Mindkét folyamatban lévő projekt kapcsán performanszban, performatív installációban gondolkodunk.

Emellett nagyon izgatott vagyok, hogy szeptember végén élőzöm az Exiles kiadó Exiles – RETURNS címet viselő eseményén, és nem sokkal ezután elkezdjük felállítani a Pulse-t. A Pulse egy olyan textilszobor, ami képes az alacsony hangfrekvenciák nyers és szűretlen formáinak megjelenítésére – ezt a Kápolna Collection új terében fogjuk bemutatni.

Esteban de la Torre médiaművész és hangművész. Kárpáti Eszter Judit interdiszciplináris művész, textilművész és anyagkutató. Munkáik az alábbi intézményekben és múzeumokban szerepeltek már: Design Museum Holon (IL), Pistoriho Palace (SK), Műcsarnok (HU), Collegium Hungaricum Berlin (DE), Ex Post Gallery (CZ), Ann Arbor Art Center (US), FabTokyo (JP), Galerie Hollenstein (AT), Horizont Galéria (HU), Easttopics Gallery (HU). Budapesten élnek és dolgoznak.