Új kiállítótér nyílt a 8. kerületben, amely a környék és közössége legfontosabb kérdéseivel kíván foglalkozni, beleértve annak múltját és jelenét is. A Kesztyűgyár Galéria debütáló kiállítása a Mátyás teret és környezetét, azaz a Magdolnanegyedet veszi górcső alá, hogy más perspektívából, művészek szemével láttassa a városrész mikrotörténetét – nem csak a helyieknek.

Józsefvárost nevezhetnénk a legszínesebb és egyben a legmegosztóbb kerületnek is. Számos pozitív és negatív konnotáció társul hozzá, éppen ezért sokféle – végletes és árnyalt – képet lehet róla közvetíteni. És az egyik legnagyobb átalakulás is itt zajlik: gondoljunk csak az elmúlt jó néhány év ingatlanberuházásaira, a tömeges lakásépítési akcióra, amely jelentősen átrendezte a városrész különféle szegleteit.

A művészetben ritkán találkozhatunk objektív szemlélettel, rendszerint nem is cél, hogy távol maradjunk az ábrázolt alanytól. Most egy olyan sorozatról lesz szó, amely annak ellenére, hogy megőrzi az objektivitást és a valóságot mutatja be, nem távolodik el témájától – a kettő közötti egyensúly pedig épp abból adódik, hogy egy itt élő szemszögéből láthatjuk az „igazi” Józsefvárost.

Oláh Norbert festő nyitott szemmel rója az utcákat, főleg a lakhelyéül is szolgáló Józsefvárost. Jó néhány éve háztetők és tűzfalak „portréit” rajzolja és festi meg, így alkotásai által a kerület láthatatlan szegmensei karakteres színfoltokká avanzsálódnak. Egyfelől épületrészleteket fed fel, amelyeket többnyire csak azok vesznek észre, akik a közvetlen közelükben élik hétköznapjaikat: az ablakból kinézve, a reggeli kávé kortyolgatása közben tekintetük az üres tűzfalra réved, vagy munkába menet nap mint nap elsétálnak mellette; vagy pedig az utcán járva-kelve kevésbé látható részleteket mutat meg madárperspektívából.

A kiállításon három ilyen mű látható: két, tűzfalakat ábrázoló és egy, amely a háztetők rejtett világát tárja fel. A Tűzfalak a Karácsony Sándor és a Szerdahelyi utca sarkán I. és II. című képek – ahogy a sorozat többi darabjai is – egyszerre tanúskodnak kívülálló és bennfentes státuszról. Oláh analitikus, minden apró részletre kiterjedő ábrázolásmódja valósághűen ad vissza minden egyes komponenst: a legapróbb téglák és bemélyedések is felkerülnek már-már fotografikus precizitású képeire. A pontosság azonban nem teljes, és éppen ebben rejlik az objektivitás kulcsa is, hiszen hiányoznak az égbolt részletei, a felhők vagy éppen a napsütés, ami egyúttal az árnyékok mellőzését is magával vonja. Ahelyett, hogy egy derűs nyári napon vagy egy borongós, viharos őszi időszakban mutatná be a tűzfalakat, kihagyja az emocionális érzetet keltő elemeket a képekről – ezért nem jelennek meg emberek, autók és hirdetőtáblák sem a képmezőben.

Az egyszerre részletgazdag és letisztult képek nem csak az épített környezetet ábrázolják, az aprólékos építészeti elemek mögött felsejlenek a jelen és a múlt nyomai: a tűzfalakat övező épületekben emberek élnek, különféle generációk töltik itt mindennapjaikat. És ahogy a textúrák – a színes vakolat, a beton, a tégla és a tetőcserepek – váltakoznak, úgy válnak láthatóvá a különböző korok lenyomatai is, a józsefvárosi sajátos atmoszféra sava-borsa.

(A Galéria létrehozásának ötlete 2020-ban született, amikor az OFF-Biennále megkereste a Kesztyűgyár Közösségi Házat az Omara-kiállítás kapcsán. A tárlat 2021 májusában meg is valósult, s ezen felbuzdulva hozták létre a Kesztyűgyár Galériát.)

Józsefváros, ami sosem tud ugyanaz lenni, de sose más
Kurátor: Martincsák Kata
Kiállító művészek: Donáth Anna Róza – Thury Lili – Tóth Eszter, Kautzky Sára, Oláh Norbert, Stalter György
Helyszín: Kesztyűgyár Galéria (1084 Budapest, Mátyás tér 15.)
Megtekinthető: 2021. október 19.