A kamera nélküli CGI-film fight fire with fire alapon a számítógépes képalkotó eszközök valóságtalan, a valóságot csak imitáló, szimuláló módszerével idézi fel hipnotikus, kimerevített lassúsággal a pusztulás, az eltűnés, a lenullázódás ősmotívumát, a futótüzet.

I. Az antropológia szerint a tűz közelségének, melegének szeretete évezredek alatt ivódott belénk, a tábortűz körüli megnyugtató társasági élet történelem előtti ősélménye az emberi kultúra egyik alapköve. Nem beszélve a mesterséges fényként és energiaforrásként betöltött szerepéről, amelyet csak a tizenkilencedik században vált fel az elektromosság. 

II. A közelmúlt kaliforniai és dél-európai tűzvészei az ökológiai krízis prezentálásán kívül azt is összehasonlíthatóvá tették, hogy a természet szemszögéből az indusztrializált emberi jelenlét is értelmezhető ugyanolyan tragikus „tűzvészként”, mint az időjárási-éghajlati katasztrófák. A növénytüzek a földi ökoszisztéma ősi és alapvető részei voltak, amelyek alakították a bolygó biogeokémiai folyamatait, amíg a tűztevékenységre gyakorolt emberi hatások a tizennyolcadik század vége óta egyre hangsúlyosabbakká váltak, felborítva a tüzek egyensúlyát. 

III. David Claerbout Futótűz című képe a Capa Center ANTICAMERA kiállításán túllép a tárlat primer felvetésein, amelyek a vizuális túltermelés, a képáradat, illetve a képi fordulat gondolatkörét mozgósítják annak reményében, hogy hátha megmutatható még valami az olyan elaggott fogalmakból, mint a valóság vagy az igazság – a technikai médiumok alkalmazásával (amelyek – talán kijelenthető – jelentős szerepet játszottak ezek elinflálásában). A kamera nélküli CGI-film fight fire with fire alapon a számítógépes képalkotó eszközök valóságtalan, a valóságot csak imitáló, szimuláló módszerével idézi fel hipnotikus, kimerevített lassúsággal a pusztulás, az eltűnés, a lenullázódás ősmotívumát, a futótüzet. 

IV. A tűz a tiszta szenvedés világa, egy totalitárius törekvés – egy emberi elmével alig felfogható, lehetetlen halmazállapotú, végtelen, de mégis valóságos pokol, amely egyszerre tudja elpusztítani a szilárd testeket, de a képzeletben, az európai fantáziában ugyanígy felemésztheti a lelket is: a túlvilági elkárhozás vagy a tisztítótűz fájdalmainak félelme a hitet nem ismerő egyént is átjárják. 

V. A robbanással keletkezett központi kráterben lávadóm épül.

VI. Az ember ösztönös, de racionalizáló tevékenységével építette fel a lángnyelvek világát, így mindig marad benne némi erőszak. Maga a természet is erőszakos, és bármennyire értelmesek lettünk is, az erőszak ismét hatalmába keríthet minket. Ez már nem a természet adta erőszak, hanem a gondolkodó, tüzes lényé, aki megpróbált engedelmeskedni, de megadja magát az indulatnak, amelyet nem tud józan ésszel kormányozni. VII. David Claerbout munkájában a füstfelhők és a tűzfalak önálló médiummá válnak, prehisztorikus meditációs objektumokká, amelyeket ugyanúgy tudunk bámulni, mint a tömeggyártott kultúripar bármely termékét. Ha az emberi tudatot saját gondolatainak struktúrái nem kötik le, nem egészében önálló, autonóm személyiség, hanem a környezeti ingerek teremtenek rendet gondolatai között, akkor könnyen el tud kalandozni a káosz irányába, és ennek hatására olyan ingereket keres majd ismételten, amelyek „lekötik” figyelmét. A tűzbe bámulás tevékenysége, a tűzképek tradicionálisan jótékony hatással vannak a saját tudatunkban felhalmozott információminták felébresztésére: a belső észlelést izgatják fel a lángnyelvek.

ANTICAMERA – David Claerbout és Ősz Gábor kiállítása
Capa Központ, Budapest, 2022. április 4-ig
Kurátorok: Petrányi Zsolt, Mucsi Emese