A festmény szerves anyag, és mindenképpen lebomlik egyszer, mondja e számunk egyik interjúalanya. És tényleg, amikor ma már azt írhatjuk a doCuMentA(13) egyik műtárgy-fotójához képaláírásként, hogy technikája: változó dimenziók, akkor nagyon nehéz belegondolni abba, valaha a maradandóság volt a fő szempont, és a hagyományos emlékmű anyaga ezért szervetlen – kő vagy fém. A szerves anyagokkal mindenesetre foglalkozni kell, főleg, ha újak is kerülnek a palettára, amikről csak utólag derül ki, milyen furcsa szokásaik vannak. A 19. században kezdték újra használni a festők a bitument, mert ha ezzel dolgoztak, a színeik nem fakultak ki, mint egyébként, a száradással egyidejűleg. Aztán jött a keserű csalódás, és jöhetek a restaurátorok – az utókor bitumennel folytatott küzdelméről szól körkérdésünk, amiben főleg a Munkácsy-képek színvesztésének kérdését igyekszünk körüljárni. És ha már nem a szellem, hanem az anyag felől közelítünk: egy másik cikkünkben festőszemmel nézhetjük, mi a különös Csontváry festményeiben. Ha röviden akarjuk áttekinteni a problémát, képzeljük el, milyen kiállítást lehetne rendezni, ha kiválasztanánk, mondjuk megfestésének évét, és a Baalbeket olyan magyar festmények társaságába tennénk, amelyek ugyanabban az évben készültek. enyhén szólva is kilógna és kiragyogna közülük. Mint ahogy kilóg a sorból Berki Viola életműve is – de itt már elhagytuk az anyagok elemzését, és inkább azt vizsgáljuk, miből állt össze az a stílus, aminek köszönhetően azóta se nagyon tudja őt hová tenni a hazai művészettörténet-írás. Mindennek szöges ellentéte, bár szinte ugyanakkor készült, mint az általunk közölt Berki-képek többsége, Károlyi Zsigmond X-sorozata – és innen már csak egy kis lépés a Société Réaliste ötlete: hogy kiszámolva a nemzeti Galéria bizonyos képeinek színátlagát, majd ezeket is összeadva és átlagolva, milyen közmegegyezéses szín jön ki. A nagybányaiaknak hála: kicsit zöldesszürke.
(T.T.)

TARTALOMJEGYZÉK:

4 Fenyvesi Áron: DOCUMENTA ANZIX

8 Rieder Gábor: BÁZELI KÖRKÉP

12 Budai Rita: BONNARD BARÁTOK KÖZT ÉS MISIA, PÁRIZS KIRÁLYNŐJE – KIÁLLÍTÁSAJÁNLÓ

16 Topor Tünde: A SOKAT LÁTOTT KÉP

18 Fáy Miklós: MÁS AGYÁVAL A CSALÁNT

20 Losonczy István: SZÍNÚT – A színkompozíció párhuzamai csontváry Kosztka Tivadar és a Nyolcak festészetében 

26 Szűcs Károly: EGY IRRITÁLÓAN ÉRDEKES ÉLETMŰ: BERKI VIOLA 

34 Fehér Ildikó: ARANYLÓ FÉNYSUGARAK KOSKOVITS MIKLÓSNAK – KIÁLLÍTÁSAJÁNLÓ

38 KÖRKÉRDÉS: MUNKÁCSY ÉS A BITUMEN 

44 Lányi András: DÖNTETLEN – IKSZ – Károlyi Zsigmond festménysorozatáról 

48 Horváth Olivér: KAPITALIZMUS ÉS SZOCIALIZMUS éS SKIZOFRÉNIA – a Société Réaliste kiállításáról 

58 Németh István: A „HOLLAND MICHELANGELO” HAARLEMBEN – KIÁLLÍTÁSAJÁNLÓ 

62 Szikra Renáta: AZ ÁRTATLANSÁG KORA – KIÁLLÍTÁSAJÁNLÓ 

68 GUTENBERG-GALAxIS