Artmagazin 78
E számunk érdekes ellentmondásra épül: miközben Malevics szerint az ember egyetlen valóságos kötelessége a művészi teremtés és az, hogy képes legyen érzékelni az igazi műalkotásokban megtestesülő isteni lényeget, és minden gyakorlatiasság ennek ellenében hat, azt elismeri, hogy a gyakorlatiasság az éhség érzetéből ered, és mint ilyennek, van némi létjogosultsága. Mit kezdjünk tehát az éhséggel és a belőle következő gyakorlati tennivalókkal? Érdekes kérdés ez akkor, amikor a Velencei Biennále, ahonnan öt tudósítást is olvashatnak, különös figyelemmel viseltetik az afrikai kontinens iránt, miközben minden olyan pillanatban, amikor ezzel valamilyen direkt vagy áttételes kapcsolatban álló művet nézegetünk, épp menekültek százai próbálják elérni az európai partokat. Milánóban épp az étkezés rítusának változásait bemutató megakiállítás van, itthon pedig olyan biennále, ami a múzeumi szakma kiéheztetése miatti panaszkodást elunva szigorúan állami pénzek nélkül és a meglévő intézményi kereteken kívül szervezte meg magát. Rengeteg érdekes dolog, mind-mind kapcsolatban az éhséggel és kapcsolatban a művészi teremtéssel, mégis távol a hagyományos művészetfelfogástól. Vannak persze a fentieknél kevésbé öszszetett témáink is, bár ezek meg más miatt rendhagyóak. Biztos nem gondolná senki, hogy valaha a Kisdobos című lapban futó történelmi képregények vizuális nyelve a legvadabb sci-fikével volt rokon. Vagy hogy a Szépművészeti Múzeum olyan freskót, freskótöredéket őriz, amit olasz templomok faláról szedtek le és adtak el olasz műkereskedők Pulszky Károlynak. Mindezek mellett persze a hagyományos művészetfelfogással is találkozhatnak: ha elmennek mondjuk a Petőfi Irodalmi Múzeumba, és megnézik Füst Milán és felesége gyűjteményét, ha a Ludwig Múzeumban Zsigmond Vilmos fotói között sétálgatnak. Ha pedig eljutnak Velencébe, mindenképpen látogassanak el a Palazzo Fortunyba, ott kiderül, hogy Ars Una Species Mille. Magyarán, akármiben fel lehet fedezni a művészi szépet. A konyhában is.
(TT)
Tartalomjegyzék:
4 Artanzix
6 Felosztottuk Velencét
Topor Tünde: Fenntartható MAtracok
Szikra Renáta: a fák nyomában
Német Szilvi: itt a tőke adja el a belépőjegyet?
Mucsi Emese: Szórni a pénzt velencében
Winkler Nóra: a hála hangjai
18 OFF Share – Az OFF-Biennále Budapest emlékezete
24 Farkas Viola: ember az űrben – Kazimir Malevics és akiknek kell
30 Vadas József: Rituális látványshow a konyha körül – Egy milánói megatárlatról
36 Páldi Lívia: „A félelmek mozgatják a világot” – Louise Bourgeois boldogságos pokoljárása
41 Gréczi Emőke: schulek frigyes megdicsőülése
42 Fehér Ildikó: HONNAN ÉRKEZETT BUDAPESTRE A LORETÓI MADONNA? – A Szépművészeti Múzeum egyik freskótöredékének kalandos sorsa, amiben felbukkan Pulszky Károly is
46 Bakos Katalin: Köszönet a plakátokért! – Kapcsolódó életművek, építkező gyarapítás a Magyar Nemzeti Galéria plakátgyűjteményében I.
52 Tokai Gábor: Az „art comics” kezdetei Magyarországon
58 Mélyi József: Sokszoros könny – Zsigmond Vilmos-kiállítás a Ludwig Múzeumban
62 Fáy Miklós: MILÁNRA VÁRVA – Kiállítás a Petőfi Irodalmi Múzeumban
Az „art comics” kezdetei Magyarországon
Ki gondolná, hogy a szocializmusban nevelkedett alsósok szórakoztatására hivatott Kisdobos című újság valójában fontos művészi kísérletek színtere volt a hetvenes évek végén? És hogy a kisdobosok a magyar történelmi mondákat leginkább A nyolcadik utas: a halál című film képi világát idéző jelenetekből ismerhették meg? Hogyan kapcsolódtak össze a Galaktika Magazin sci-fijei Mátyás királlyal? Érdekes adalékok a mostani középgeneráció történelemképének kialakulásához.
Nosek László kiállítás nyílik a The Red Doorban
Sokszoros könny
Ha van a magyar filmnek a magyar származású Nobel-díjasokhoz mérhető és sokukhoz hasonlóan itthon tanult, majd külföldön sikeressé vált képviselője, akkor Zsigmond Vilmos az. A Harmadik típusú találkozások vagy a Szarvasvadász legendás operatőrének életpályája most elsősorban saját fotóin keresztül rajzolódik ki a Ludwig Múzeumban.
Köszönet a plakátokért!
Részletes bedekkerünk a Nemzeti Galéria új kiállításához: egy grafikus mindennapjai a szocializmusban. Mi a közös a Művelt Nép, Béke és Szabadság, Tavaszi Vásár, IBUSZ vagy A mosatlan gyümölcs betegséget terjeszt című nyomtatványokban? A tervezőjük Gunda Antal, akinek hagyatékát a grafikai kabinetben lehet majd megtekinteni. Cikkünkben róla és a plakátgyűjtés műhelytitkairól olvashatnak.
Honnan érkezett Budapestre a Loretói Madonna?
A középkori ereklyekultusznak köszönhetően néha egészen elképesztő dolgoknak is lába, sőt szárnya kélt. Mária házának egy részét például a törökök elől menekítették Európába, először egyenesen az akkoriban a Magyar Királyság területéhez tartozó Fiume mellé. A szent házrészt egy Árpád-házi herceg kapta nászajándékként apósától, és bármilyen hihetetlen, a legendának, vagyis hogy a falakat angyalok repítették át a tengeren, van történeti alapja.
Schulek Frigyes megdicsőülése
A Mátyás-templom az egyik olyan épülete Budapestnek, hogy mindenkinek van róla élménye, aki Budapesten él vagy valaha járt a fővárosban: lehetett az osztálykirándulások elmaradhatatlan programpontja, esetleg egy húsvéti körmenet előtt félelmetesen hosszúra nyújtott szentmise helyszíne vagy egy romantikus várbeli séta kulisszája.
„A félelmek mozgatják a világot”
Egyik portréján mosolygó, csupa ránc, huncut öregasszonyként, hóna alatt egy hatalmas fallosz szoborral pózol. A szobrászat nagyasszonya keresetlen őszinteséggel tárja elénk, amit mi többiek inkább takargatnánk. Saját életének traumáit feldolgozó munkái van, akire sokkolóan, másra felszabadítóan hatnak.
Rituális látványshow a konyha körül
Hogyan változott az idők során viszonyunk az élőlények egyik alapfunkciójához, az evéshez? Milyen társadalmi helyzet milyen étkezési szokásokat alakít ki, és mindennek milyen tárgyi nyoma marad? Mire helyeződik a hangsúly: a funkcionalitásra, a tömeges igények ipari kielégítésére, a pazarlásra, az élvezetre vagy az egészségre? Kalandozások a konyha és az ebédlő körül, avagy hogy kerül az asztalnemű a múzeumba. Art & Food.
Ember az űrben
Ha a fekete négyzet tényleg olyan a művészet történetében, mint a nulla a számsorban, akkor vajon most pozitív vagy negatív irányba haladunk? Ha Malevics szerint az ember egyetlen valóságos kötelessége a művészi teremtés, akkor hányan jutnak majd a malevicsi mennyországba? Gondolatok, amelyek egy fekete négyzet körül forognak.
OFF-SHARE
Miközben Velencében még november végéig bírniuk kell a műtárgyaknak és a kisegítőknek a látogatók rohamát, az időjárás változásait, sőt néha majd az acqua altát is, itt Budapesten, aki nem rohant helyszínről helyszínre, megnyitóról megnyitóra (sőt bizonyos helyekre nem regisztrált előre), az könnyen lemaradt a nagyrészt önerőből és önkéntesek segítségével, minden állami intézménytől és pénztől függetlenül létrehozott programok némelyikéről. Épp ezért mi összegyűjtöttünk ezek közül pár kedvencet, hogy azok is képet alkothassanak arról, mi is volt ez a merész és rendkívül energiaigényes kezdeményezés, akik lemaradtak az első OFF-Biennále Budapestről. De mert biennále, a 2017-esre már elő lehet készülni, beírva a májushoz: minden este OFF.
Felosztottuk Velencét
2015, Velencei Képzőművészeti Biennálé – Úgy tűnik, a biennále minden dimenzióban tágul, időben is (hiszen mindenki meglepetésére idén nem június, hanem május elején nyílt), meg térben is, hiszen a külső helyszínek száma úgy emelkedik, mint a vízszint, ha jön befelé a tenger. (Már nem sokáig jöhet egyébként, mert hatalmas ütemben épül a gát, ami akadályozza majd a várost elöntő acqua altákat.)
Milánra várva
Nem tudom, véletlen vagy csak velem esett így, illetve biztosan nemcsak velem, mert mások is problémáztak, hogy a Füst Milán-kiállítás a végével kezdődik, aki nem figyel, visszafelé haladhat az időben. De ha véletlen, akkor is beszédes véletlen, előbb volt Füst Milán öregember, mint fiatal, az a horgasorrú – dehogy -orrú – horgaselméjű és szikár öreg, aki lenni akart, és akiről azt hitte, hogy nem lesz soha az, élt köztünk. Aki kerekes székben elnökölt a Bölcsészkaron, és akiről Balassa Péter azt mesélte azokon a régi, titokzatos összejöveteleken, hogy teljesen normálisan tudott járni, de amikor észrevette, hogy figyelik, elkezdett a botra támaszkodva, kificamodott tagokkal csoszogni.