Artmagazin
full_005322.jpg

Artmagazin 98

E számunk korszakcentrikus, legtöbb cikke a hatvanas-hetvenes évek jelenségeivel foglalkozik. Először is az absztrakt művészet felbukkanásával különböző akkori Műhelyekben és műtermekben. Aztán a geometrikus művek kiáramlásával az épületekre, közterekre vagy egyenesen a természetbe, tájba, és mindennek közösségi vonatkozásaival. Ugyanakkor az olvasó abba is betekintést kaphat, miként zajlott mindez egy művészpályán belül, hogyan, milyen lépésekben alakult például Maurer Dóra alkotó-módszere. Arról egy New Yorkban rendezett kiállítás kapcsán olvashatnak, hogyan válik világossá mondjuk egy amerikai számára, hogy ez a fajta művészet miért számított a korszakban az ellenállás egyik formájának, és milyen más formái léteztek akkoriban a szabadság iránti igény kinyilvánításának. Például az, ha valaki leszíjazott szájjal kiült egy székre az Intercontinental háta mögé, tesztelve, hány perc múlva száll ki hozzá a rendőrség.

Egy másik cikkben érdekes lesz látni azokat a módszereket is, amelyekkel igyekeztek minél inkább szétforgácsolni az amúgy is nagyon heterogén, különböző felfogások mentén vitatkozó értelmiségi közeget; ennek egyik legellentmondásosabb, legkomplexebb esetét, a Kondor Béla emlékét Erdély Miklós ellen kijátszó nekrológot elemzi és próbálja a megjelenés összes részletét kinyomozni Sugár János. Hivatkozik arra a könyvre is, Németh Lajos harminc évvel az elkészülte után idén végre megjelent életútinterjújára, amely nagyon sok szempontból revelatív: egészen új szemszögből (egy budapesti úri kisfiúból lett pártfunkcionárius művészettörténész professzor szemszögéből), nagyon átélhetően rajzolja elénk a magyar történelem máig összevissza értékelt és értelmezett időszakát, különös tekintettel persze a művészeti közegre. A vasfüggönyön túl a szabad művészet pedig körülbelül ugyanolyan helyzetben volt, mint a nőművészet nagy általánosságban a világban. Emiatt éppolyan radikális gesztusokra kényszerült és éppolyan kevéssé volt képes belesimulni a közönség művészet iránti hagyományos elvárásaiba.

A különböző történetek át- meg átszövik egymást, Erdély Miklós egy kockakövet akart leejteni Kondor műterméből, Maurer Dóra a rézkarchoz használt lemezt dobta le. Beke László neve mindenhol szóba kerül, hogy aztán a Németh Lajos életútinterjúról szóló részben képpel is megjelenjen, egy olyan Bak Imre-kép előtt, amely akár felbukkanhatott volna a korszak nem hivatalos művészetét bemutató New York-i kiállításon is. Amelyen számtalan olyan mű is szerepelt, amely a most újra a figyelem középpontjába került Pécsi Műhely Ludwig-beli kiállításán is feltűnt. Úgyhogy e számunkat összevissza lapozgatva érdemes olvasni, az illusztrációk sokszor az összes többi cikkre is vonatkoznak, nemcsak arra, amiben szerepelnek. A dolgok néha összeállnak, néha meg elcsúsznak, mint Szentjóby Tamás esetében, aki úgy gondolta, 20 percen belül kijönnek rá a rendőrök, de azok csak a 21. percben jöttek.

t.t.

 

TARTALOM:

4 – 5
ARTANZIX

6 – 9
Köztér
Mucsi Emese: A TETOVÁLT LÁNY (THE GIRL WITH THE CHERRY TATTOO)
A 2017-es Münsteri Szoborprojektről

10 – 17
Kiállítás
Fenyvesi Áron: PÁRHUZAMOS ABSZTRAKCIÓK

18 – 23
Külső szemmel
Joseph R. Wolin: AVAGY RÁJÖTTEM, HOGY NEM KELL FÉLNI A MAGYAR MŰVÉSZETTŐL,
MEG IS LEHET SZERETNI

24 – 30
Interjú
Topor Tünde:
SEMMIFÉLE KÖTELEZETTSÉGET NEM ÉREZTEM, CSAK A SZABADSÁGOT, A JÁTÉKOT...
Interjú Maurer Dórával, 2. rész

32 – 37
Kiállítás
Szikra Renáta: EGYRE ÉLESEBB KÉPEK
Feminista avantgárd a Verbund Sammlung gyűjteményében – kiállítás a bécsi Mumokban

40 – 43
Nagyvilág
Sághy Marianne: A SIVATAGTÓL A HOLTAK VÁROSÁIG
Kairói művészeti körkép

44 – 45
Kiállítás
Winkler Nóra: MALEVICSRE VÁRVA
Porcelánok a Merényi-gyűjteményben

46 – 51
Múzeum
Vadas József: AZ ELSŐ SZTÁRDESIGNER
René Lalique

54 – 59
Rekonstrukció
Sugár János: MINDEN MÁS EZUTÁN

60 – 63
Gutenberg-galaxis
Keserü Katalin: EMLÉKMEGHATÁROZÁS
Németh Lajos: „Szigetet és mentőövet!” Életútinterjú 1986