Oknyomozó festészet
Csoportos kiállítás a Chimera Project galériájában
Johanna Binder: No Title, 2013
Megnyitó: 2015. március 12. este 7 óra
Művészek: JOHANNA BINDER ERDÉLYI GÁBOR MAGDA WEGRZYN
Kurátorok: Chimera-Project
Helyszín: Chimera-Project 1072 Budapest, Klauzál tér 5.
Látogatható: 2015. március 13. - április 24. K-P 15-18h
A Chimera-Project soron következő 2015. március 12-én, 7 órakor nyíló, Oknyomozó festészet című kiállítása Johanna Binder (A), Erdélyi Gábor és Magda Wegrzyn (P) legújabb munkáit mutatja be.
Az „oknyomozó” kifejezés az angol média-teoretikus, Hugo de Burgh elméletére utal, aki azt állítja: „Az oknyomozó újságíró az a buzgó kolléga, aki foglalkozásszerűen űzi az igazság kiderítését, s minden lehetséges médiumban felhívja a figyelmet a hiányzó láncszemekre.”
Az olyan konceptuális, politikailag elkötelezett műalkotások, mint amilyenek Hans Haake nevéhez is fűződnek (Shapolsky et al Manhattan Real Estate Holdings, A Real-Time Social System as of May 1, 1971), már régóta bizonyították, hogy ugyanez az oknyomozó hozzáállás a művészi kutatás területét is rég elérte.
A kiállítás most éppen ezt a fogalmat frissíti fel az absztrakt festészetre alkalmazva. A három festő meghívásától a kurátorok nem azt várják, hogy a művészek valamiféle egyetemes igazságra leljenek rá, ahogy azt előfutáraik tették a 20. századi művészettörténetben. Ehelyett az érdeklődés középpontjában azok a hiányzó láncszemek állnak, amelyeket de Burgh is említ. Annak ellenére, hogy az absztrakt festészet kutatása igen jelentős múltra tekint vissza, mégis azt gondoljuk, hogy napjainkban is lehetséges hiányzó elemek feltárása. Ezek az eddig figyelmen kívül hagyott aspektusok új megvilágításba helyezhetik a festészetet.
Ebben a folyamatban az oknyomozó attitűd kifejezetten fontos szerepet kap. Hasonlóképpen az újságíráshoz, az elmélyült kutatás a művészek számára is a munkafolyamat meghatározó részévé válik. A meghívott művészekben mind közös ez a kutatói hozzáállás és az, hogy az absztrakt festmény különböző, ma is létező jelentései érdeklik őket – azonban módszereik és céljaik eltérnek egymástól. Johanna Binder a festmény alapelemeit vizsgálja (festék, vászon, keret) hogy aztán szétszedje és dekonstruálja őket. Magda Wegrzyn kutatása a kommunikációs folyamatok matematikai elméletein alapszik és az érzékelés és a kommunikáció kérdéseit feszegeti a digitális technológiák és a festmény médiumán keresztül. Erdélyi Gábor minimalista vásznai a monokróm hagyományaival kísérleteznek.