Későknek, feledékenyeknek, workaholicoknak vagy bárkinek, akinek nem volt ideje megnézni.

Bolla Szilvia és Lődi Áron művészpárosként az identitás, materialitás és technológia kapitalizmus utáni hibrid formanyelveit és nyelvformáit kutatja. Az Alagya-projekt a posztkapitalocén korának technofosszíliáit kísérli meg elő- és leképezni, mint a mindent kommodifikálva nekrotizáló technokultúránk majdani materiális lenyomatait. Az újmaterialista vitalizmus perspektívájából a fosszíliák nem kísérteties halott anyagok, hanem eleven cselekvők – az elmúlt jövőnk visszanyerhetetlen veszteségeit gyászoló materiális hibridek, elégikus testgépek, a posztkapitalocén fertelmesen fenséges fennsíkjait benépesítő menekültek, túlélők, bennszülöttek, akiknek a miénket felülíró nyelvén még meg kell tanulnunk beszélni. 

A kiállítás az Alagya-projektet elsőként szobrászati munkák formájában realizálta, melyhez a Teo Ala-Ruonával és Boris Ondreičkával közösen írt elégia-szövegek társultak.

Teo Ala-Ruona Helsinkiben élő performansz művész és képzőművész. Performansz, szöveg, hang és videó alapú munkáin keresztül spekulatív fikcióval és body-horrorral foglalkozik. Gyakorlatában a szexualitás, a queer ökológia, a környezeti toxicitás és a gender témaköreit a nyelviség, valamint a vágy, az élvezet és az intimitásról szóló történetek újra definiálásán keresztül közelíti meg.

Boris Ondreička a viennacontemporary művészeti igazgatója, a prágai Class of Interpretation kurátora, valamint a tranzit.sk független kortárs művészeti hálózat korábbi vezetője és a bécsi Thyssen-Bornemisza Art Contemporary korábbi kurátora.

Hol?: Létminimum Bázis, Budapest, Honvéd utca 18.
Meddig?: 2021 szeptember 9 – 23.

Fotók: Fromm Balázs és Neogrády-Kiss Barnabás