A MyMuseum Galéria kiállítóterébe beköltöztek Vénusz sokadik generációs unokái. Ha például az Urbinói Vénusz felkelne pamlagáról, hogy megtekintse a Pügmalión című kiállítást és az örökségét tovább vivő utódait, igencsak sűrűn hagynák el olyasfajta mondatok a száját, hogy „bezzeg az én időmben…”.

Barbara Moura és Tihanyi Anna munkái nem olyan női alakokat mutatnak be, akik önmagukkal megelégedve testesítik meg a báj vagy vágy szimbólumait. A képek főszereplői sokkal inkább azt a belső vívódást hivatottak hangsúlyozni, amelyet nap nap után minden nőnek át kell élnie: szeretnének megfelelni a külső elvárásoknak.

Pügmalión, 2019, Barbara Moura és Tihanyi Anna kiállítása a MyMuseum Galériában. Fotó: Szendrő Veronika / a MyMuseum Galéria jóvoltából

Az Oh Gosh, Look at her Body című képen három nőt láthatunk, amint egy nappaliban különböző pozíciókban elhelyezkedve Tiziano festményét idézik meg. A kanapén félig fekvő, rózsaszín ruhás Vénusz-imitátor fényévekre jár elődeitől: arcán inkább kétségbeesés tükröződik, semmint magabiztosság, testét nagy valószínűség szerint sosem merné ruhátlanul pihentetni más személyek társaságában. Akár az ő kontrasztjaként is tekinthetünk a fiatal lányra, aki a földön hiányos öltözetben, félig térdelve kutat dobozában – ez mutat némi előrelépést a korábbi képek perifériáján helyet kapó, olykor hátat fordító alakokhoz képest. A fiatal lány még túl naiv a betanult pózokhoz, ám a feje fölött már ott lebeg a társadalmi nyomás Botticelli Vénuszának molett képében egy tévé képernyőjéről, amely rögtön újabb ellentétet képez a kanapén fekvő alak testalkatával.

Barbara Moura: "Oh Gosh, Look at Her Body", 2019, digitális rajz archív papírra kasírozva, 42 x 59,5 cm, ed. 1/30 / a MyMuseum Galéria jóvoltából

Azonban ha kellőképpen elidőzünk a digitálisan létrehozott alkotás előtt, az az érzés keríthet hatalmába, hogy a legérdekesebb szereplő végső soron a fekete ruhában ülő, a külvilággal látszólag mit sem törődő női alak. A fekete ruhás nő arcáról nemcsak azért hiányzik a frusztráció, mert profilból látjuk, hanem azért is, mert figyelmét teljesen az ölében fekvő tárgyra irányítja – talán olvas. Érdekes megfigyelni azt is, hogy míg a további két szereplő ruházatának mintája vagy színe megegyezik a szoba berendezésének mintáival, addig a fotelben ülő nő ruhája teljesen fekete. Persze a fekete valamilyen módon mindhárom alak körül megjelenik, mégsem olyan tisztán és egyszerűen, mint a látszólag magába révedő alaknál. Ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy lehet-e valódi ez a magatartás? Létezhet-e ma olyan nő, aki fekete ruhájában ülve nem vesz tudomást sem a színésznőt idéző szőke hölgyről, sem a hiányos öltözetű fiatal lányról, sem pedig a médiából sugárzó ideális testalkatról? Vagy mindez csak egy felvett póz?

Kevéssé eldönthető, hogy a „Look at her Body!” felszólítás kire is vonatkozik pontosan. Moura a vizualitásból felmerülő kérdéseket kiegészíti egy olyan képcímmel, amely további elmélyedésre ösztönöz: kinek a teste irigylésre méltó, ki szeretne máshogyan kinézni? A válasz az lehet, hogy talán még Tiziano Vénusza is csak mesteri álcaként viselte a tökéletes bájosság maszkját, és a „bezzeg az én időmben” mögött valójában az rejlik: „oh gosh, look at their body”.

Pügmalión, 2019, Barbara Moura és Tihanyi Anna kiállítása a MyMuseum Galériában. Fotó: Szendrő Veronika / a MyMuseum Galéria jóvoltából

Pügmalión
Kiállító művészek: Barbara Moura, Tihanyi Anna
Helyszín: MyMuseum (Budapest 1074, Dohány utca 30/A)
Megtekinthető: 2019. július 28-ig