Március 11-én meghökkentő eredménnyel zárult Beeple aka Mike Winkelmann The First 5000 Days (Az első 5000 nap) című alkotásának aukciója a Christie’s-nél.

Az aukciót ugyan a New York-i időhöz igazították, de teljességében az interneten zajlott. A kéthetes időszakban 33% visszatérő gyűjtő licitált, akiknek 91%-a frissen regisztrált a platformon, illetve 58%-uk a millenniál (1981–1996) korosztályból került ki. Végül 69 346 250 dolláros leütési áron, a mai árfolyam szerint 21 293 459 525 forintért vásárolta meg egy szingapúri kripto hedge fund* alapítója, MetaKovan. Ezzel Jeff Koons és David Hockney nyomában Beeple a harmadik helyre került a legdrágábban aukcionált élő kortárs képzőművészek sorában. Ezt követően a Christie’s bejelentette, hogy a jövőben kriptovalutát is elfogadnak fizetőeszközként.

Holy Fuck – reagált a Twitteren a művész, akinek neve korábban kizárólag NFT-körökben volt ismert. Az NFT (non fungible token – nem-helyettesíthető token) egy blockchain (blokklánc)-alapú technológia, ami egyedi alkotások vagy termékek azonosítását és terjesztését teszi lehetővé egy decentralizált digitális rendszerben. Az okos szerződésnek nevezett kód nem csupán a mű eredetiségét garantálja, de tartalmazza a krediteket, a provenienciát, és lehetővé teszi, hogy a művész a későbbi eladásokból is közvetlenül részesüljön. Egyébként a digitalizációval járó előnyök önmagukban nem indokolják ezt az őrületes felhajtást. Miért tekinthető mégis paradigmaváltásnak Beeple első Christie’s szereplése?

A The First 5000 Days-montázs az utóbbi 13 évre jellemző mindennapi digitális képalkotás eredménye. Hasonló rekurzivitást fedezhetünk fel számos korábbi művész munkájában, így On Kawaránál vagy a nemrég elhunyt Peter Drehernél. Annyi különbséggel, hogy Beeple gyakran épp napi élményeire reflektált, tehát műve akár vizuális naplónak is tekinthető. Esztétikájában az animációk világát idézi, és nincs benne különösebb truváj. Beeple egyébként, mielőtt lerántotta volna Warhol fejéről a posztmodern művészet koronáját, appletoni otthonának kényelméből videoklip- és látványdizájnerként dolgozott neves amerikai producereknek (Justin Bieber, Katy Perry, Nicki Minaj, Eminem). Ma már köztudott, hogy Warhol vagy akár Basquiat kezdeti sikere is egy, az Asher Edelman nevével fémjelzett wallstreeti befektetőcsoport támogatásának volt köszönhető. A recept ismerős, de a lépték és a sebesség új erővonalakat rajzol a posztkoloniális nyavalyákkal küzdő, elitista művészeti világ térképére. 

Kenny Schachter (műkereskedő, művész, kurátor és művészeti író) a tulipánlázhoz hasonlította az utóbbi hetek NFT-őrületét, majd ugyanezzel a lendülettel tokenizálta és eladta saját nagymamáját az OpenSea platformon. Vasárnapi hír, miszerint a legendás aktivista és punk rock banda, a Pussy Riot 100 Ethereum kriptovalutáért (55 004 030 Ft) értékesítette a Terrestrial Paradise (Földi paradicsom) című dalukhoz készített immerzív videoklip tulajdonjogát a Foundation platformon. Az összeget bebörtönzött nők életkörülményeinek javítására fordítják. Ez remek példa a társadalmilag elkötelezett művészeti gyakorlatok kiterjesztésére, emelte ki Amir Soleymani, a Pussy Riot-NFT új tulajdonosa, perzsa származású gyűjtő, kriptomágnás és politikai aktivista. 

Az NFT-kultúra lehetséges hatásai a tradicionális művészeti rendszerekre:

1.: Az NFT-technológia átláthatóbbá és tisztességesebbé teheti a művészeti világot

Mindenki számára (aki konyít a kódolvasáshoz) elérhető az NFT-platformokon regisztrált műtárgyak mindenkori értéke és tulajdonoslánca, akár egy nyitott Excel-tábla.

2.: Az NFT-kultúra demokratizálja a művészeti világot

Az NFT-technológiát 2016-ban találták ki, és mostanra vált elterjedtté unikális tárgyak azonosítására a bányászati ipartól kezdve a logisztikán át a digitális művészetig. A bitcoin kriptovaluta ősének tekinthető blockchain technológiát viszont már a nyolcvanas évektől kezdve fejlesztették, majd 2008-ban egy Satoshi Nakamoto néven emlegetett kriptográfus(csapat) indította útjára – egytrillió dollár piaci értékkel azóta ez a világ legsikeresebb digitálistőke-hordozója. 

A digitalizácó valamennyi iparágban hívott életre platformokat, mint például az AirBnB-t, az Ubert vagy a Spotify-t, amelyek a közvetítők kiiktatásával direkt kapcsolatot teremtenek az igény és a kínálat között. Jelen esetben a hagyományos galériákkal a teljességükben digitális „marketplace” platformok veszik fel a versenyt (Super Rare, Foundation, Nifty Gateway, OpenSea, MakersPlace). Ezek a platformok szinte kivétel nélkül az Ethereum blockchainen futnak, ami azt jelenti, hogy ha valamelyik platform meg is szűnik, a rajta keresztül regisztrált és továbbított információ a végtelenségig él tovább az Ethereum hálózat milliónyi pontján. Tehát a decentralizált platformok előnye az Artsy vagy a Saatchi online boltjaival szemben, hogy nem egy központosított rendszer tárolja és érvényesíti a tranzakciókat.

3.: A piac kanonizálja a digitális művészetet

Demokratizációnak tekinthető az a jelenség, hogy a hagyományos intézményrendszereket kikerülve milliónyi új művész jelentkezik a virtuális térben. Népszerűségüket olyan internetes közösségeknek köszönhetik, akik többnyire tech háttérrel rendelkeznek és különböző szociális médiumokon keresztül kommunikálnak, úgy mint a Discord, Twitter, Instagram, Reddit és a Clubhouse. Személyes tapasztalatom, hogy a művészeti világ gyakran kirekesztő és kompetitív közegéhez képest ezek a közösségek nyitottabbak, elfogadóak és támogatóak. Ennek egyik oka a szociális média direkt hatása az NFT-műtárgyak értékesítésére: a láthatóság az egyetlen garanciája annak, hogy a több millió műtárgy közül befolyásos gyűjtőkhöz kerül a gyakran limitált ideig elérhető alkotás, akik aztán hivatkozzák az új szerzeményt, ezzel is támogatva a művész további sikerét és saját befektetésük megtérülését. (Ez mint stratégia ismerős, viszont az internet anonimitásába burkolózva hiper fordulatszámon működik a rendszer.)

4.: Az NFT-kultúra valóra váltja a konceptuális művészet legvadabb álmait

Lucy Lippard 1968-ban publikálta Dematerialisation of Art című nagy hatású esszéjét, amelyben a művészet fejlődésének útját a tárgyi vagy formai lényegen túl a gondolatiságban, illetve a koncepcióban jelöli ki. A hagyományos művészeti kánonban ez a kritikai elmélet megrekedt az izmusok szintjén, a digitális környezetben viszont az NFT-technológia minden műtárgyat egy-egy sajátos kódsorra redukál. Az Injected Protocol, egy New York-i blockchain befektetővállalat videón közvetítette Banksy Morons című munkájának elégetését. A nyomatot eredetileg 95 000 dollárért vásárolták, majd tokenizálva 380 000 dollárért adták tovább, de ekkor a műtárgy fizikailag már nem létezett. A fizikai megjelenés helyett a smart contract-ban meghatározott szerzői és tulajdonjog jellemzi a műtárgyat, ami azt jelenti, hogy a művek értékét a másolatok nyomtatása vagy internetes terjedése inkább növeli, mint csökkentené.

 

5.: Eddig nem látott mértékben duzzad fel és polarizálódik a művészeti világ

Az NFT-művészetet vásárlók jelentős része az IT-szektorból érkezik, közülük is az úgynevezett „kriptomilliárdosok” a legjelentősebb szereplők. Az NFT-láz egy olyan folyamat részének tekinthető, ami alapvetően a figyelem ekonómiájának logikáját követi, és piaci érdekek mentén fokozatosan integrálja a technológia és a művészet világát.

A pandémia kétségtelenül felgyorsította a művészeti világ digitalizációját, és ezzel párhuzamosan a kriptovaluták iránti kereslet is megugrott, így logikus következtetésnek tűnik, hogy az NFT-művészet gazdasági spekulációk eszköze. Ugyanakkor minden kétséget kizáróan az utóbbi hetek eseményei nem csupán a piacon pozicionálták a digitális művészetet, hanem elhelyezték az egyéb médiumok sorában is. A legnagyobb kihívást az NFT és egyéb blockchain rendszerek ekológiai fenntarthatósága jelenti amire a POS (Proof of Stake) mechanizmus egy lehetséges megoldást kínál a közeljövőben. Az NFT-technológiában rejlő lehetőségek új dimenziókat nyitnak a közösségi alkotás, a művészet finanszírozás és a kapcsolodó javak egyenlőbb elosztásának tekintetében.

* A hedge fund magyar fordítására nincs egységesen elfogadott, pontos kifejezés. Jelentése: fedezeti alap, árfolyamkockázati alap. (Forrás: wikipedia)

Lukács Viola a violuk contemporary alapítója – szerteágazó gyakorlatában látszólag idegen világokat kapcsol össze. Kurátorként a művészet és technológia dichotómiáján keresztül értelmez emberi viszonyrendszereket inkább holisztikus, mint emberközpontú perspektívából. Kutatási területe a mesterséges fény, mint médium és annak pszichoszomatikus hatásai épített és természetes környezetben. Művészeti tanácsadóként múzeumok és magángyűjtemények építése mellett stratégiai konzulensként működik egyéni művészek és kollektív projektek megvalósításában. Március 22-én a Képzőművészeti Egyetemen tart online előadást Varga Tünde meghívására az NFT művészet gyakorlati értelmezéséről.