Top 5 – az öt legmeghatározóbb magyar kortárs művészeti intézmény – N. Mészáros Júlia szerint

2016-ban is folytatódik az Artmagazin Online körkérdés rovata, amelyben ezúttal is öt magyar szakembert kérdezünk meg arról, hogy szerintük melyik öt magyar kortárs képzőművészeti intézmény (állami és független) kapta a legjelentősebb és legmeghatározóbb szerepet a szcéna működése szempontjából az utóbbi két és fél évben zajló intézményi átalakulás során.

Második válaszadónk N. Mészáros Júlia, akinek véleménye szerint, ha körülnézünk az országban, feltűnő, hogy a vidéki múzeumokban és környezetükben – még a nagyobb városokban is – mennyire szürke, jellegtelen és szellemtelen a művészeti élet. Eltűnt a múzeumi kapcsolatokból a nemzetközi tudományos együttműködés, felületesek a helyi és hazai intézményi együttműködések. Megritkultak a szakmai konferenciák és nagyon ritka az aktuális művészettel foglalkozó kortárs magyar és nemzetközi művészeti tárlat.
 

Túl nagy teret kapnak szakmán kívüli szereplők az intézmények kiállítási programjainak alakításában, mindenre ráül a provincializmus, nyilvánvaló a perspektívátlanság, melynek fontos tünete a múzeumokra jellemző aktív semmittevés. Alig van néhány példa a múzeumok saját szellemi termékeként születő tárlatokra, több az import kiállítás, az egyéni vállalkozásban megvalósított országos vándorkiállítás, a kiállításpótló poszter-tárlat, melyek nem szakmai célokat szolgálnak. Nincsenek igényes múzeumi katalógusok, ami van, azt a vándorkiállítások termelik ki, s csak reprezentatív dokumentációi az érték-maszálásnak. Mindez az alulfinanszírozással, a tevékenységtámogatás radikális csökkenésével, s a politikának való könnyű megfeleléssel magyarázható, de nem menti fel az intézményeket a szakmai felelősség alól.


A Budapest Galéria és a Kiscelli Múzeum

Két budapesti intézmény (Budapest Galéria, Kiscelli Múzeum) adott helyet a tavalyi év egyik legjelentősebb kurátori kiállításának (Andrási Edit, főkurátor), a Privát Nacionalizmus projekt záró tárlatának (Képzelt közösségek, magánképzetek), mely a magyar és közép-európai identitástudatot döntően meghatározó, a nemzettel kapcsolatos alapfogalmak vizsgálatával (nemzeti identitás, nacionalizmusok és vizualizációjuk) fontos kérdéseket tett fel. Olyan témákat érintett, melyek kibeszélése saját új identitásképünk felszabadításához vezethet. Ezt a kiállítást valóban vándoroltatni kellett volna az országban, de a projektet kezdeményező pécsi művészeti egyesületnek és a két kiállító intézmény munkatársainak sem jutott eszébe, nemhogy az éves terveket egyik pillanatról a másikra készségesen átíró vidéki múzeumvezetőknek.


A Vigadóról és a Műcsarnokról

A művészeti intézményrendszer élére a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia fölé helyezett, új művészeti akadémia került, amely az összes kortárs vizuális művészetre szánt éves állami finanszírozás felhasználásáról maga dönthet, akárcsak az NKA-pályázatok támogatásairól, miközben tisztában vannak vele, hogy tagságuk nagysága és összetétele, a tagok személyes érdeke, valamint saját szervezetük kiállító tevékenysége nem indokolja ezt a kivételes helyzetet. Az MMA Vigadó-beli kiállításainak a színvonala rendkívül ingadozó, többségük szakmailag erősen kifogásolható, nincs mögöttük komoly kiállítási koncepció. Mintha eleve az lenne a cél, hogy a lehető legkevesebb értő ember nézze meg ezeket a gyorsan egymást követő, rövid ideig álló tárlatokat. Még a belépőjegyek irracionálisan magas ára is ezt sugallja. Az akadémia másik kiállító intézményének, a Műcsarnoknak más a feladata, még sincs elég bátorsága ahhoz, hogy ne aprózza el a lehetőségeit és a tereit.
 

A Magyar Nemzeti Galériáról és a Szépművészeti Múzeumról

Az országos művészeti múzeumok közül a Szépművészeti Múzeum és a Nemzeti Galéria képtelen felnőni a kortárs egyetemes és magyar képzőművészettel kapcsolatos, a két intézmény jellegéből, feladataiból és státuszából következő, méltán elvárt, aktív szerepvállaláshoz. A Nemzeti Galériában a II. világháború utáni magyar képzőművészetet összefoglaló állandó kiállítás még mindig inkább riasztó, mint releváns, s igen messze van a reprezentatívtól. Meglehet, a rendelkezésre álló hely nem túl szerencsés adottságokkal bír, de az nem elég magyarázat a helyhiány ellenére agyonkomplikált, a múltbeli rossz gyűjtőmunkára alapozott koncepcióra és a kiforratlan rendezésre. Mintha megállt volna az idő ezekben a múzeumokban.


Ludwig Múzeum Kortárs Művészeti Múzeum

Budapesten a kortárs művészeti múzeumok közül 2015-ben már csak a Ludwig Múzeum Kortárs Művészeti Múzeum az, amely betölti eredendő hivatását. Mindazonáltal ma is találkozunk a kortárs művészeti szcénában olyan fővárosi és vidéki intézményekkel, művészeti szerveződésekkel és magángalériákkal, amelyek nagy felelősségérzettel és hivatástudattal végzik a magyar képzőművészet legújabb törekvéseinek, jelenségeinek, eredményeinek és legjelentősebb művészeinek a folyamatos bemutatását, eredményeik értékelését, a kortárs művészet kiemelkedő értékeinek hazai és nemzetközi közvetítését, segítve a magyar művészet fejlődését és bekerülését a nemzetközi közegbe.  

Ilyen a már említett budapesti Ludwig Múzeum Kortárs Művészeti Múzeum, mely szakmailag jól felépített, sokféle diskurzusra, elmélyedt elemzésre késztető, a megértést segítő, oktatásra is kiválóan alkalmas, friss szemléletű kiállításokat rendez nem csak a saját intézményében, hanem sokfelé a világban. 2015 legszínvonalasabb, minden szakmai igényt kielégítő kiállítása a pop art művészetet összefoglaló Ludwig Goes Pop + The East Side Story című bemutató volt, amely a Ludwig múzeumok gyűjteményeiből válogatott. A budapesti tárlat hangsúlyosan a magyar és közép-európai alkotók műveit mutatta be.


Ludwig Goes Pop   Kép forrása: mandarchiv.hu


ICA-D – Kortárs Művészeti Intézet Dunaújváros

A vidéki kortárs művészeti intézmények közül a dunaújvárosi Kortárs Művészeti Intézetet emelném ki, mely töretlenül megőrizte rangos pozícióját a kortárs művészeti szcénában. A mára komoly gyűjteménnyel rendelkező intézmény a rendszerváltástól jelentkező legfrissebb és legizgalmasabb művészeti jelenségekkel, a hagyományosabb területeken született, kimagasló hazai képzőművészeti eredményekkel és nőművészettel foglalkozik. Mind kiállításaihoz és programjaihoz, mind a gyűjtéshez kitűnő érzékkel válogat a kortárs művészet progresszív, műfajújító, kritikai és egyéni hangvételű alkotásaiból. Tavalyi tárlatai közül kiemelném a számtalan új gondolatot ébresztő Rendezetlen nőügyek című csoportos tárlatát.


Paksi Képtár 

Kiállításai és szisztematikusan gyarapított gyűjteménye alapján vele egy szinten áll a Paksi Képtár, ahol a téri adottságokat szem előtt tartó, szigorú válogatással egyenletesen magas színvonalú, felejthetetlen kortárs kiállításokkal találkozhatunk, mint pl. 2015-ben Nemes Márton és Sebestyén Zoltán önálló tárlata.


A veszprémi Modern Képtár és a Vass-gyűjtemény 

A paksi kortárs múzeumhoz hasonlóan beérett a Vass-gyűjtemény állandó bemutatására létrejött, az utóbbi években neves külföldi és hazai művészeknek időszaki tárlatokat is szervező, veszprémi Modern Képtár, mely az absztrakt geometrikus, konstruktív, konkrét, minimal art és monokróm művészet nemzetközileg is számon tartott múzeumi intézményévé nőtte ki magát. Tavalyi fő kiállítása Bernar Venet Metametria című tárlata, melyhez a művész néhány szobrának köztérre helyezése is társult.


OFF-Biennálé Budapest

Tavaly már úgy tűnt, hogy a főváros és a Műcsarnok korábbi terveiben többször szereplő, de soha meg nem valósított budapesti nemzetközi képzőművészeti biennálé ötlete végleg feledésbe megy. Pedig a fővárosban, ahol mindig is összehasonlíthatatlanul jobbak voltak a feltételek egy ilyen nagy léptékű rendezvényhez, mint az ország többi részében, már a 70-es években létrejöhetett volna egy periodikusan ismétlődő, a kortárs közép-európai vagy az egyetemes és magyar képzőművészet együttes bemutatására alkalmas, átfogó képzőművészeti rendezvény, ám akkoriban, a nemzetközi kisplasztikai biennálé megvalósulása is úttörő jelentőségű volt. Budapesten kívül, Magyarországon a rendszerváltás előtt csak Pécsett, a 80-as évek végétől pedig Győrben volt komolyabb kísérlet arra, hogy a múzeum rendszeres fórumot teremtsen a kortárs magyar képzőművészet egyetemes művészeti kontextusban való értékeléséhez. Épp ezért, hihetetlennek tűnt az OFF-Biennálé rendkívül rövid idő alatti megszervezése, színvonalas közép-európai résztvevőket szerepeltető kiállításainak és a kísérő rendezvényeknek a laza, de összetartó koncepció mentén történő megvalósítása. Ráadásul mindez tisztán civil kezdeményezésre, művészek, alkotócsoportok, kurátorok, galériások, művészetszervezők és műgyűjtők önkéntes alapú együttműködésében jött létre. Az OFF Biennálé – ha kiforrja magát – megteremti azt az aktualitásokra és minőségre fókuszáló, a résztvevők és a befogadók számára egyaránt hiteles tájékozódásra alkalmas kortárs közép-európai művészeti színteret, amely természetes módon segíti a közép-európai művészet, benne a magyar alkotók egyetemes művészetbe való közvetlen becsatolását.

Az OFF-Biennálé szervezeti formája nálunk előzmények nélküli: eltér a nemzetközi biennáléktól, mivel a szereplői egytől-egyig maguk tervezik és szervezik meg a saját kiállításukat és programjaikat, melyet egy szakmailag jól felkészült főszervező csapat fog össze, minden eszközzel segítve megvalósításukat. A magam részéről őszintén remélem a folytatást, s hogy az OFF Biennálé intézményesülés nélkül is olyan nemzetközi rendezvénnyé nője ki magát, amely Budapest összes kortárs művészeti múzeumát, kiállító intézményét és képzőművészeti galériáját maga mellé állítja, példa nélküli összefogást eredményezve, hogy a legfrissebb kortárs magyar és közép-európai művészet kétévente, másfél-két hónapra a főváros életének szerves része legyen.


Art Market Budapest

2011 óta az Art Market az egyetlen olyan évente megrendezésre kerülő, Európa kortárs vizuális művészetére koncentráló, folyamatosan növekedő, nagyszabású magyar rendezvény, amelyen nem csak az expanzív művészet és a társadalomkritika kap teret, hanem bármely kiváló minőségű, a mai szellemi irányokra és az aktuális valóságra nyitott képzőművészeti alkotás. Nagyszerű, ahogyan egyre szélesedik a nemzetközi kapcsolatok és a résztvevők köre, s évről-évre egyre markánsabbá válik a rendezvény arculata, valamint sokasodik az egyértelműen pozitív nemzetközi visszacsatolás.


Art Market   Kép forrása: artnews.hu


Trafó Galéria

Végül a kortárs művészeti tevékenységet folytató intézményi, magán és közösségi galériák közül a Trafót emelném ki (Kortárs Művészetek Háza) mint nemzetközi művészeti központként működő intézményt. A Trafó egyszerre kiállítóhely, művészeti ágak és területek találkozásának és egymásra hatásának színtere, kulturális és művészeti területek és a kortárs művészet közötti párbeszédek generátora. Kiállító-tevékenységével jelentősen hozzájárul az új tendenciák, jelenségek és egyéni alkotói törekvések eredetiségének és más értékeinek kontextualizálásához, ezzel szerepet játszik az új, progresszív értékek felismertetésében, elfogadtatásában és kanonizációs folyamatában, legfőképpen azonban a kortárs művészetről való gondolkodás megújításában és abban, hogy saját művészetünket és a róla való gondolkodásunkat a globális nemzetközi művészet és művészeti gondolkodás részének tekintsük. Tehát megerősíti az új művészetünkben testet öltő, új identifikációnkat.


N. Mészáros Júlia öt év tanítás után a budapesti Eötvös Lóránt Tudományegyetem Bölcsészkarán művészettörténész diplomát szerzett. Muzeológusi pályafutása 1982-ben, a győri Xantus János Múzeumban indult. 1994 és 2009 között a Városi Művészeti Múzeum alapító igazgatója volt, jelenleg a két intézmény összevonásával létrejött Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum főmuzeológusa. Szakmai tevékenysége eredményeként Győr bekerült a kortárs hazai és nemzetközi művészeti élet vérkeringésébe, az általa vezetett intézmény a kortárs egyetemes grafika és a kortárs magyar, valamint a Győr-Bécs-Pozsony közötti regionális képzőművészeti szcéna fontos bázisa lett. Több művészeti szervezet, alapítvány, egyesület alapító tagja és tagja, a Konok-Hetey Művészeti Egyesület elnöke, számos külföldi, nemzetközi és hazai képzőművészeti kiállítás, nemzetközi grafikai biennálé kurátora, zsűritagja. Publikációi a kortárs magyar és egyetemes képzőművészet és a győri barokk művészet témaköreiben jelentek meg.



Kapcsolódó tartalmak:
 
Top 5 – az öt legmeghatározóbb magyar kortárs művészeti intézmény – Fenyvesi Áron szerint