Hogyan is kezdhetnénk hozzá egy kiállítás elemzéséhez, ha a kiállítás anyagát képező művészi tevékenység műfaját illetően bizonytalanok vagyunk? Ahhoz pedig, hogy a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központban bemutatott KÉP-ÉLMÉNY kiállítás, illetve az azonos címet viselő „fotó alapú művészetterápiás és élménypedagógiai projekt”¹ műfajának meghatározásába belefogjunk, először talán érdemes néhány fogalmat tisztázni. Bár a társadalmilag elkötelezett, az együttműködésen vagy épp a részvételen alapuló művészeti gyakorlatok sok esetben átfedést mutató kifejezései már évtizedek óta részei a kortárs képzőművészeti diszkurzusnak, mégis érdemes időről időre elővenni őket és megvizsgálni, melyiket is látjuk valójában az adott művészeti projektben. De valóban művészeti projekt volt a KÉP-ÉLMÉNY? Az alábbi definíciókat látva megbizonyosodhatunk róla.

A tranzit.hu kurátori szótára² kézenfekvő definícióforrás az együttműködésen alapuló művészeti gyakorlat meghatározásához, amelynek a KÉP-ÉLMÉNY projektet első ránézésre tarthatnánk. A vonatkozó szócikk a következőképpen kezdődik: „Az együttműködésen alapuló művészeti gyakorlat (kollaboráció) azoknak a műveknek, projekteknek vagy kiállításoknak az összefoglaló elnevezése, amelyek megvalósításában nem egy személy (művész, kurátor), hanem résztvevők egy csoportja, különböző munkamódszerek és irányelvek alkalmazásával, közösen létrehozott koncepció alapján dolgozik együtt. [...] Arra is van példa, amikor a művésszel közreműködő partnerek nem művészeti területen tevékenykednek, illetve ha egy adott – a művész által kiválasztott – közösség tagjai vesznek részt a munka (kutatás) megvalósításában. Együttműködésre invitálhatja a művész a befogadó közönséget is. Ez utóbbiakra elsősorban a részvételen alapuló művészeti gyakorlat elnevezést használjuk.”³ Ennek tükrében a 2018-ban Hossala Tamás kezdeményezésére létrejött workshop-sorozat egy együttműködésen alapuló projekt, amelyben a Bolyai Gyermekotthoni Központ lakói (tehát nem művészeti területről érkező szereplők) fotográfusokkal és fotóművészekkel (művészetközeli résztvevőkkel) együttműködve hoztak létre produktumokat. Azonban a fent idézett szócikket tovább olvasva azt is láthatjuk, hogy a KÉP-ÉLMÉNY mégsem teljesen felel meg ezen kategória minden kritériumának, amennyiben „a kooperáció esetében az együttműködés eszméjéből kiindulóan a tagok kölcsönös haszonélvezetéről beszélhetünk; ezzel szemben a részvételnél, a szereplők olyan feltételek alapján működnek együtt, amelynek szabályait a művész vagy akár más állítja fel, de amelynek folyamatát és eredményét a résztvevők maguk is befolyásol(hat)ják.”⁴

KÉP-ÉLMÉNY – Szobabelsők projekt – kiállítási enteriőr Fotó: Capa Központ

A KÉP-ÉLMÉNY során az egyes workshopoknak konkretizált végcéljuk volt, az egyes alprojektek fizikai végeredményei a kezdetektől meg voltak szabva, ebben az értelemben tehát jobban hasonlítanak a részvételen alapuló művészeti projektekre. A kiállítás tájékoztató anyagaiban többször is felmerülő társadalmilag elkötelezett művészet fogalma azonban mégis helytálló lehet, hiszen „a kifejezés alatt elsősorban olyan hozzáállásokat értünk, amelyek érzékenyen reagálnak a mindennapi valóságot szervező kényszerek, hatalmi viszonyok, ideológiák működésére, és számolnak a művészet (ökológiai, társadalmi, gazdasági, kulturális) környezetre gyakorolt hatásával.”⁵ Ha a KÉP-ÉLMÉNY többféle műfaji meghatározás közös halmazában helyezkedik is el, kiemelendő, hogy határozott célja volt – a társadalmilag elkötelezett művekre nem mindig jellemzően –, hogy az elkészült alkotásoknak ne csak morális értéke, de művészi színvonala is előtérbe kerüljön a bemutatás során, s hogy így az elkészült fotográfiák akár a művészetkritika tárgyát is képezhessék.⁵

KÉP-ÉLMÉNY – „Múlt-jelen-jövő” – Mentori projekt (Szombat Éva – Mucsi Franciska) Fotó: Capa Központ

A műfaj boncolgatása után már hozzá lehet kezdeni magához a projekthez és a kiállításhoz. A 2018 januárjában induló KÉP-ÉLMÉNY négy alprojekt (Szobabelsők, Mentori, Deszkás és Képeslap projekt), egy mini alprojekt (Harmincnapos kihívás) és két kiegészítő foglalkozás (DEMO Wood és Lentulay Edina meseterápiája) összességéből áll. A Capa Központban rendezett kiállítás ennek megfelelően mutatja be az egyes workshopok végeredményeit. Illetve majdnem pontosan ennek megfelelően, ugyanis a DEMO Wood foglalkozásainak egyik végeredményét, a fiatalok által készített padokat a kiállítás szinte összes terében megtaláljuk, a Képeslap projekt egyetlen lapja pedig (kicsit indokolatlanul) megjelenik a felvezető videó mellett is.

KÉP-ÉLMÉNY – „Jövőbeli én” – Képeslap projekt – kiállítási enteriőr Fotó: Capa Központ

A felvezető videóra kitérnék, ugyanis nagyon fontos felütése a kiállításnak, hogy a kurátor, Mucsi Emese interjút készített a KÉP-ÉLMÉNY megálmodójával, Hossala Tamással. Ebből a videóból derül ki a projekt indíttatása, a résztvevők elképesztően nagy száma (körülbelül nyolcvan gyermek és fiatal), a workshopok felépítése, és mindezen információkat szinte első kézből szerezzük meg, anélkül, hogy a falszövegeken kellene végigrágnunk magunkat. Hasonló videó készült a DEMO Wood egyik vezetőjével is, illetve a mentori program egyik mentor-mentorált párjával, Rozovics Évával és Szalai Krisztinával, akik kiemelt példái lettek az együttműködésnek, hiszen saját alprojektjük, a Harmincnapos kihívás is helyet kapott a tárlatban.
 

KÉP-ÉLMÉNY – Harmincnapos kihívás (Rozovics Éva – Szalai Krisztina) Fotó: Capa Központ

A Szobabelsők projekt az első a kiállítás termeinek sorrendjében. Jó érzékkel rendezte ide a kurátor, hiszen az intim hangulatú, vetítésekkel teli térben három interjút is végighallgathatunk, amelyek segítenek közelebb kerülni ahhoz a sokunk számára (szerencsére) ismeretlen szituációhoz, hogy milyen is lehet gyermekotthonban nevelkedni. Ezt követően a Mentori programból születő képeket nézhetjük végig, amelyek jó része valóban izgalmas alkotás, csupán a mellettük megjelenő, sokszor érezhetően gyereknyelven íródott szövegek rángatnak vissza minket a társadalmilag elkötelezett kiállítás talajára. Az ezt követő, már említett Harmincnapos kihívás egy Instagram-projekt volt a két résztvevő között, amely egy hónapon át napi kapcsolatot, végeredményben pedig harminc darab képpárt eredményezett. A Deszkás projekt nagyon hasonlóan a Szobabelsők projekthez egyfajta intim teret helyezett a fókuszába, megmutatva a gördeszkázó fiatalok zárt közegét, egyedi nyomhagyásukat a deszkáikon, és utal egy másik jótékony szervezet programjának, a Műhely-Klubnak az eredményeire. A meseterápiás projekt kivételesen nem fotóval, hanem festett maszkokkal dolgozott, a gyermekotthon lakóit ihlető mesét pedig mi magunk is elolvashatjuk. Ezt követően a DEMO Wood csapata által koordinált program termését láthatjuk, végül pedig a Képeslap projekt ötletesen installált, hatalmas anyagot felvonultató termében érezhetjük magunkat kicsit zavarban, hiszen több tucat gyermek és fiatal személyes üzenetét olvashatjuk a képeslapok hátulján, amelyeket jövőbeli énjüknek címeztek.
 

KÉP-ÉLMÉNY – kiállítási enteriőr Fotó: Capa Központ

Kifejezett örömmel tölt el, hogy a KÉP-ÉLMÉNY program a fotográfiát választotta központi eleméül, hiszen egy bárki számára könnyen elérhető, és épp emiatt mára túlhasznált médiumról van szó. A fiatalok megismertetése a művészi fotográfiával, annak finoman használható önkifejező erejével zseniális szembeállítás a közösségi média gerjesztette, gyakran hamis önreprezentációt szolgáló szelfikkel és a határtalan képtermeléssel. S bár a kiállítás nem hangsúlyozza, pontosan milyen arányú a fotográfusok és a fiatalok részvétele az egyes alkotások létrehozásában, a projekt abbéli célkitűzése, hogy valóban minőségi munkák szülessenek, szinte maradéktalanul sikerült. Nevezzük tehát társadalmilag elkötelezettnek vagy együttműködésen alapulónak, bízom benne, hogy a résztvevő fiatalok számára legalább annyi tapasztalatot és élményt adott a program, mint a belőle rendezett kiállítás látogatójának.

A szerző a fenti szöveggel a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ és az Artmagazin szakmai partnerségével, a KÉP-ÉLMÉNY kiállításhoz kapcsolódóan meghirdetett A fotográfia mint a gondoskodás eszköze szakírói pályázaton II. helyezést ért el.


¹ KÉP-ÉLMÉNY kiállítás, a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ weboldala, https://capacenter.hu/kiallitasok/kep-elmeny/
² Lázár Eszter: Együttműködésen alapuló művészeti gyakorlatok In: Szakács Eszter (szerk.): A kurátori gyakorlat és diszkurzus szótára, 2012, tranzit.hu, http://tranzit.org/curatorialdictionary/index.php/szotar/egyuettmkoedesen-alapulo-mveszeti-gyakorlatok/
³ u.o.
⁴ Lázár Eszter: Együttműködésen alapuló művészeti gyakorlatok In: Szakács Eszter (szerk.): A kurátori gyakorlat és diszkurzus szótára, 2012, tranzit.hu, http://tranzit.org/curatorialdictionary/index.php/szotar/egyuettmkoedesen-alapulo-mveszeti-gyakorlatok/
⁵ Csatlós Judit: Részvételi gyakorlatok szerepe a kortárs művészetben In: Replika (2016/5. szám), 153-154. old.
⁶ Claire Bishop (ford. Somogyi Hajnalka): A szociális fordulat: A kollaboráció és elégedetlenei, 2007, exindex.hu http://exindex.hu/index.php?page=3&id=531