Átfogó lengyel és magyar dizájn kiállítást ígér a május végén záró STEPS AHEAD névre keresztelt tárlat a FUGA-ban. A kirakatban csillogó Laokoon-lámpa hívja fel magára a járókelők figyelmét – ennél jobb „hirdetőtáblát” aligha választhattak volna a kiállítás kurátorai. A kérdés csak az, hogy mi vár ránk odabenn?

Azoknak, akik a kirakati lámpa látványán felbuzdulva érkeznek a Breuer Marcell Terembe, sajnos csalódniuk kell. Tárgyból ugyanis meglehetősen kevés akad. Olyan szinte egyáltalán nincs, amelyet meg is lehetne fogni. És itt el is érkeztünk a dizájn kiállítások örök dilemmájához, hiszen hogyan is kaphatnánk teljes képet egy használati tárgyról, ha az a használatot tiltó intézményes keretek között búra alá, posztamensre, kordon mögé kerül? Az efféle kiállítások alkalmával egyszerre vagyunk befogadók, felhasználók és muzeológusok. Vitába szállunk saját magunkkal: egyidejűleg óvnánk és próbálnánk ki a bemutatott tárgyakat. Különösen igaz ez a kirakatból már jól ismert Laokoon-lámpa esetében (tervezők: Szentirmai-Joly Zsuzsanna, Csizmadia Zsolt). A tárgy egésze egy nagy, izgalmas struktúra, irizáló felületével szinte megbabonázza a gyanútlan befogadót. A „mozgó szövet” játékossága azonban csak részben érzékelhető: a változtatható forma – interakció híján – rejtve marad. Ahogy például azt sem tudhatjuk meg, kényelmes-e a háromlábú PLOPP ülőke (tervező: Oskar Zieta). Az ülőbútor egy megfáradt héliumos lufi látszatát kelti, és talán akkor sem járunk messze az igazságtól, ha azt gondoljuk, ilyen lenne egy IKEA-bútor, ha Jeff Koons tervezné. A szék FIDU technológiával készül: az eljárás lényege, hogy a fémlemezeket a szélek mentén hegesztik össze, majd magas nyomással érik el a végleges, „rogyasztott” formát. Ikonikus darab, de hogy komfortos is lenne, nem tudhatjuk. Érzékszerveinknek és vágyainknak tehát – ebben a kontextusban – megálljt kell parancsolnunk.

Részlet a kiállításból   fotó: Mayer Kitti

A kiállítótérben a tárgyak többsége nagyméretű fotókon jelenik meg. A falfelületeket és a térelválasztó oszlopokat is beborítják a grandiózus tablók, s találunk néhány bemutató videót is. Közel 100 terméktervezéssel kapcsolatos projektet gyűjtöttek össze a kurátorok (Michal Stefanowski, a varsói Képzőművészeti Egyetem formatervezés tanszékének professzora és Ernyey Gyula, az ipari formatervezés szaktörténésze, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem professzora). Ez a mennyiségű anyag mindenképp nagyobb teret érdemelt volna, de aligha akadt más választásuk a szervezőknek. Reméljük, a varsói Ipari Formatervezési Intézetben – ahol augusztustól lesz látható a kiállítás – több hely áll majd rendelkezésre, s esetlegesen kiegészül további lengyel tervezők munkáival.

De miről is szól pontosan a kiállítás? A kurátorok „a mindennapi életünket közvetlenül befolyásoló ipari formatervezésre koncentráltak” – olvashatjuk a bevezető szövegben –, vagyis olyan tárgyakat, „tartós fogyasztási javakat” igyekeztek összegyűjteni, melyek többsége gyártásra is került. Éppen ezért a tablókon nemcsak a tárgyak tervezőinek neveit, de a gyártókat (bizonyos esetekben az ügyfeleket) is feltüntették. A kiállítás nem a lengyel-magyar ipari formatervezés történetének feldolgozására vállalkozik (azt számos tanulmányában megtette már maga Ernyey Gyula), hanem a közös és eltérő vonásokat vizsgálja. Nos, az átlagos befogadó fejében ez mindösszesen annyit jelent, hogy megpróbálja összepárosítani a lengyel példákat a magyarokkal (és fordítva). A kiállítási anyag némiképp görbe tükröt mutat a nézőnek, miközben különféle témakörök mentén – bútortervezés,  lakberendezés, közlekedés, sport, orvostudomány – próbálja vele megismertetni a lengyel és magyar terméktervezés produktumait. A Terméktervezés Lengyelországban és Magyarországon 2000 után alcím is félrevezető, mert bár a bemutatott munkák java valóban a közeli múltból származik, itt-ott megbújik egy-két korábbi tárgy is. Ez persze nem lenne baj, de éppen ezeknél a kiállítási daraboknál érezzük azt, hogy megfelelőbb darab is kerülhetett volna a helyükre. Ilyen például a Herendi Porcelánmanufaktúra által gyártott sziromtál, amelyet Tamás Ákos tervezett a gyár számára még 1992-ben (a diploma megszerzése után, 1977 óta a manufaktúra tervező iparművésze). Eshetett volna a választás Meixner Etelkára is, aki szintén a Herendinek tervez 2002 óta, vagy Sass-Hegedűs Ágnesre és Herter Katalinra, akik ugyancsak együttműködtek a gyárral – az ő munkáik talán még érzékletesebben reprezentálták volna a Herendi Porcelánmanufaktúra innovatív szemléletét. Kilóg a sorból Vásárhelyi János SMOKY karosszéke is. Az 1997-ből származó, középületekbe szánt bútordarab – különösen Lakos Dániel SINUS könyvespolcrendszere (1999) mellett – kissé idejétmúltnak tűnik.

Részlet a kiállításból   fotó: Mayer Kitti

A különbözőségek és hasonlóságok megértéséhez a kiállítás nem nyújt elégséges információt. Azonos évekből származó, azonos tárgytípusokat kellene összevetnünk ahhoz, hogy bármiféle következtetésre jussunk. Sőt, ez is kevés volna, hiszen mindaz a körülmény, mely hatással lehet egy tárgy megszületésére (gazdasági, kulturális, politikai stb.), aligha lenne érzékeltethető egyetlen nagyméretű tárgyfotó által. Érdekes, hogy a lengyel példák között számos közlekedési eszközt találunk (villamos, vonat), a kiállításon mégsem szerepel a HÉV újragondolt változata (tervező: Molnár Ádám). Vagy a Teddy Bear névre keresztelt lengyel csapat  – Wierszyllowksi i Projektanci – által jegyzett fotel mellett szívesen láttuk volna a kiállításon a Position Collective bútorait is.

Részlet a kiállításból   fotó: Mayer Kitti

További kérdéses pont maga a gyártás, mert nem tisztázott, mit is kell értenünk ez alatt jelen kiállítás esetében. Vagy hogy például találkozhattunk-e ezekkel a termékekkel, tárgyakkal a hétköznapi használat során? A szemfülesebbek persze, tudják, hogy például az Erzsébet téren a Losonczi Áron által jegyzett Litracon fényáteresztő betonpadokon lehet megpihenni, és hogy a város több pontján is tudunk edzeni (ha akarunk), hála a Hard Body Hang által megálmodott sporteszközöknek (tervező: Erdélyi Tamás). A kiállításon bemutatott tárgyak legtöbbször termékfotók csupán, nem látjuk őket használat közben. És bár számos hazai díjat nyert és nemzetközileg is elismert termékekkel találkozunk, arra vonatkozóan sincsenek információink, hogy egy-egy tárgy azóta is gyártásban van-e.

A STEPS AHEAD kiállításra szép, színes dizájn albumként tekinthetünk leginkább, ami segítségünkre lehet a tájékozódásban, de az összefüggések értelmezéséhez sajnos, kevés.

STEPS AHEAD – Terméktervezés Lengyelországban és Magyarországon
Helyszín: FUGA Budapesti Építészeti Központ
Időpont: 2018. május 9-28.