​Nyugtalanító zakatolás a vártnál hosszabb ideig tartó sötétben. A nézőtérrel szemben felvillan egy reflektor, hideg fényében nehézkes a látás. A szemközti falon kitárul egy ajtó: belépnek az előadók. Négyen négyfelé helyezkednek el a térben; lassú mozdulataikat fokozatosan gyorsuló forgás váltja egy helyben, majd szanaszét, végül együtt érnek földet a fal tövében. Látványuk hömpölygő ruhahalom: egy végtagokkal tűzdelt önálló entitás. Egységes testükre éles fény vetül, az árnyékokkal teremtett kontraszt drámai, felismerése asszociációs kényszert szül – Caravaggio képein látható hasonló. A gyűrődő textiltömeg lassan felbomlik, a táncosok elválnak, majd újra összeérnek. Levetkőznek.

Szeri Viktor Outsiders című darabja a mindennapi életünket keretező rendszerek működését és társas kapcsolódásaink dinamikáját vizsgálja négy különböző karakterű és fizikumú táncos (Farkas Gergő Dávid, Juhász Adél, Vass Imre, Vavra Júlia) mozgásán keresztül. Az előadás építés és bontás, találkozás és elválás, harmónia és diszharmónia folyamatos váltakozása, ami a darabot alkotó elemek egymáshoz való viszonyában érhető tetten.

A zene, a fény és a tánc elbeszélnek egymás mellett, majd helyenként egymásra találnak. A köztük lévő összhang feltűnő és látszólag véletlenszerű, a rendezetlen ritmus sajátos rendszert alkot. A táncosok közötti kapcsolat hasonló dinamikát követ, mozgásuk egymástól független, az időnként létrejövő szinkron figyelemfelkeltő. Az élesen kirajzolódó sarkpontoktól eltekintve a koreográfiában ránézésre nincsenek kötöttségek, a mozdulatsor improvizációs hatást kelt. A darab  maga is kiszámíthatatlan, folyamatosan mozgásban van, mégsem halad: a rendszer felépül és összeomlik, majd különböző koordináták alapján újraszerveződik a térben.

A Trafó nagyterme teljesen belátható. A stroboszkóp zilált fénye elemeire bontja a teret, felváltva világítja meg minden részletét. A padlón szanaszét heverő ruhadarabok rögtönzött tájékozódási pontokként ellensúlyozzák a mozgásban lévő látványt. A statikus és dinamikus találkozásakor létrejövő felszíni súrlódás a talaj és a csupasz bőr nyikorgó hangjában ér össze. A tér leplezetlen, de szokatlanul szűknek tűnik; az indusztriális ridegség okozta kényelmetlenséget csak fokozza a meztelen testek nyers közvetlensége. A táncosok mozgása felváltva organikus és gépies, animális meztelenségük túlmutat a társadalmi normák határain: az ember önmagától tartott távolságát eleveníti fel.

A párhuzamosan jelenlévő, eltérő mozgásfázisok koncentrációra késztetnek és megosztják a fókuszt. Ez megnehezíti a befogadást, és azt az érzetet kelti, mintha folyamatosan lemaradnánk valamiről. A darab mindig csak részletekben, alkotóelemekre hullva látható. A vágyott egység létrejötte elmarad, az előadás egyszeri és megfoghatatlan élmény: nincs benne konkrétum, narratív szál vagy előre legyártott gondolatsor – ehelyett felvillanó érzetekkel vezet finoman, teret engedve az eltérő befogadói értelmezéseknek.

Felöltöznek. Mindegyikük valaki másnak a ruháját ölti magára, ez a felcserélhetőség a különbözőségükben létrejövő egységet mutatja. A rendszer végleg összeomlik. A stroboszkóp fényével keretezett sötétség felszabdalja a látványt és ütemesen váltakozó állóképekké merevíti a fragmentált mozdulatsort. A darab úgy ér véget, ahogy elkezdődött: hirtelen és kíméletlenül.

Szeri Viktor: Outsiders

Előadók: Farkas Gergő Dávid, Juhász Adél, Vass Imre, Vavra Júlia

Zene: Molnár András. Fény: Dézsi Kata. Jelmez: Vass Csenge

Trafó Kortárs Művészetek Háza, 2021. november 25–26.