Egy saját hely. 2. rész: Chimera-Project
Függetlenek? Sorozatban.
Az elmúlt pár év független kortársművészeti kezdeményezéseit bemutató cikksorozatunk második része a Chimera-Projectről szól. Továbbra is arra kerestük a választ, milyen modellek mentén képzelik el a pályájuk elején álló fiatalok egy állandó művészeti helyszín működtetését? Milyen válaszokat adnak a függetlenek körében olyan gyakori, a hosszú távú fenntarthatósággal összefüggő kérdésekre? A Chimera működésmódja leginkább azért érdekes, mert a hazai közegben szokatlan módon kombinálja az üzleti és a non-profit tevékenységet. Ez azonban nem az egyetlen rendhagyó ötletük a „helycsinálásról” – igyekeznek minél inkább kitágítani a galériához hagyományosan kapcsolódó szerepkört, és egyfajta platformként is funkcionálni.
Megnyitó a galériában: háttérben a Klauzál tér, előtérben a Chimera „címerállata”. Forrás: Chimera-Project
A Klauzál tér egyik sarkán február óta új kortárs hely várja közönségét, ahol a falakat beborító hatalmas festményektől kezdve a diorámának berendezett melléktéren át a rendhagyó szuperhősökig sok mindennel találkozhattunk már. Nevében nem véletlenül szerepel a projekt szó a galéria helyett. A kezdeményezés igazi hibrid (akárcsak névadó, mitikus „címerállata”): a többféle tevékenység garantálja önfenntartó működésüket, amit létrehozói a legbiztosabb útnak tartanak a másoktól való függőség és a kiszolgáltatottság elkerülésére – ezzel együtt pedig egy állandó szakmai színvonal fenntartására. A szociológus végzettségű Mittich Bogi, és svájci partnere, a művészettörténész-kurátor Patrick Urwyler 2012 óta ezen a néven hozzák létre projektjeiket új, Klauzál téri kiállítóterükben, külföldi partnergalériákban, és a Madách téri Telepen három hónapig működtetett pop-up helyszínen.
Mittich Bogi és Patrick Urwyler. Fotó: Talabér Géza
A galéria-platform-ügynökség hármas szereposztás egy olyan keresztfinanszírozó üzleti modellt takar, amely képes a saját hellyel járó tartós költségek fedezésére. Az ügynökség a praktikumot jelenti a Chimera-Project életében: projektmenedzsmenttel és alkalmazott grafikusok kiközvetítésével foglalkoznak. Az ebből származó bevételt tudják visszaforgatni a galéria működtetésébe. Bogi úgy gondolja, „hosszú távon nyilván az lenne a legjobb, ha a műkereskedelem és a hozzá kapcsolódó szolgáltatások tartanák fenn a galériát, és nem kellene mellette alternatív dolgokat csinálni, ahonnan az erőforrás érkezik. Az ügynökséget a galériától tökéletesen függetlenül működtetjük.” Ugyanakkor a kereskedelmi galériázásról is máshogy gondolkoznak, mint az itthon megszokott. Mint szociológust is foglalkoztatja, hogyan alakult ki a hazai független színtéren belül az az elutasító attitűd, amely mindenfajta kereskedelemmel szemben meghatározó; illetve milyen új utakat lehet követni, ha valaki mégis a for-profit működés mellett dönt. Az exkluzív szerződéses galériamodellt – különösen egy olyan műtárgypiacon, mint a hazai – elavultnak tartják, és munkákra kötnek komissziós szerződéseket. Ez nemcsak a velük együtt dolgozó művészeknek jelent nagyobb mozgásteret, hanem nekik is. Ráadásul az általuk folytatott műtárgykereskedelem nem is nagyon kötődik a kiállításaikhoz – az „eladhatósági faktor” helyett itt a felvetett témákhoz való kapcsolódást nézik elsősorban. Sok esetben ráadásul a kifejezetten a galéria terébe készült installációk, vagy a kiállítás végével eltűnő falfestmények eleve az eladhatatlan kategóriába tartoznak.
Orosz Richárd Home Is Where The Heart Is című kiállítása nyitotta a SOLO kiállítássorozatot 2013. márciusában. Fotó: Horváth Győző
Bogi szerint „nagyon izgalmas, mikor egy hely aktívan, tudatosan, önmagára és a környezetére folyamatosan reflektálva elkezd kialakítani különböző tartalmakat”. Ők public arttal és szubkultúrákkal foglalkoztak korábban, ebből a kezdőpozícióból is következett, hogy a Chimera egy nagyon urbánus kortársművészeti vonalat visz. „Mi nem az a galéria vagyunk, amelyik street art-ot állít ki; ezt eleve nonszensznek tartom. Ugyanakkor számunkra fontos elköteleződés, hogy foglalkozzunk ezekkel a counter culture dolgokkal.” Az az átalakulás foglalkoztatja őket, „ahogyan az eredetileg nem-mainstream, ellenkultúrából megszülető dolgok bekerülnek a képzőművészet áramlásába, a white cube-ba, a szakmai közbeszédbe.”
Szabó Balázs kiállításának megnyitója az 1000% művészcsoport tagjait egyéni kiállításokon bemutató SOLO sorozatból. Fotó: Talabér Géza
A Chimera-Projectet létrehozó duó élvezi, hogy kísérletezhet a klasszikus galéria-szerepkörrel és az ahhoz kapcsolódó funkciókkal, igyekeznek ezeket „kifordítani a sarkaiból”. A platform-gondolat jegyében érdekli őket a „work in progress, ott lenni, benne lenni a produkcióban”: így gyakran kezdeményeznek kollaboratív projekteket, és rezidenciaprogramot is szerveznek. A külföldi és a magyar közeg kapcsolatba hozása, a „nemzetközi kicserélődés” a Chimera egész szemléletét meghatározza. A Klauzál téri helyszínt felavató kiállításuk, a Renaissance Now! során például két magyar (Baranyai András és Orosz Richárd), és két svájci (Remo Lienhard és Onur Dinc) művész vette birtokba a falakat – a megnyitót megelőző héten az alkotási folyamatot is figyelemmel kísérhették az érdeklődők.
Orosz Richárd, Onur Dinc, Baranyai András, és Remo Lienhard (WES21) a Klauzál téri kiállítóhely Renaissance Now! című nyitó kiállítására készítik a galéria falait beborító festményeiket. Forrás: Chimera-Project
Az ingatlan kiválasztásánál lényeges szempont volt, hogy a rezidens művész akár benne is lakhasson. Legutóbb májusban a berlini Various & Gould művészduó töltött itt tíz napot, hogy a Looking for Freedom – From Berlin to Budapest /A szabadság után kutatva... - Berlintől Budapestig/ című kiállításra elkészítse napjaink „boszorkányégetéseire” reflektáló, interaktív installációját – a megnyitó alatt jó pár gyufa kapott lángra Yoko Ono vagy Marina Abramovic portréján. A Chimera jövőre továbblép: residency-sorozatot terveznek, ahol valószínűleg csehországi művészek fogják váltani egymást – érdemes lesz tehát 2014-ben is belesni a Klauzál téri ablakokon, hátha épp egy új alkotás születik.
A berlini Various & Gould művészduó Wanted Witches – Witches Wanted című installációjában a speciális anyagból készült, ismert női arcképeken lehetett lángra lobbantani a gyufát – egyszerre okozva ezzel heget az arcmáson, és teremtve lehetőséget, hogy meggyújtsuk a portrék alatt található gyertyákat tiszteletünk jeléül. Fotó: Various & Gould
Legutóbbi kiállításuk, Az istenek a fejükre estek – Alternative Superheroes nyári befogadóprogramjuk keretében valósult meg Horror Pista koncepciója alapján. Ezt is továbbfejlesztenék a továbbiakban, akár rendszeres pályázat formájában. Bogi felfogása szerint „legyen egy ajtó nyitva hagyva, történjenek olyan dolgok, amiknek semmi köze nincs hozzánk, vagy csak részben van köze... tudjunk együttműködni másokkal, mások gondolatait segíteni. Ebben az esetben nyilván jó, hogy van egy helyünk, ami bejáratott.”
A sorozat 1. része a Demo Galériáról itt, 3. része a Lumenről itt, 4. része a Múzeum szalonról itt.