Orosz pavilon: Aranyeső a betonpadlón

Velencei Biennále 2013

Esterházy Marcell Velencébe ment Biennálét nézni, ezért megkértük, készítsen nekünk egy szubjektív válogatást a kamerájával. Marcell tehát nem indokolt, csak videózott (bár annyit elárult, hogy az orosz pavilon nem a kedvence), így a szövegeket a szerk. írta a következő öt biennálés anyaghoz. Danaét, az argoszi királylányt Zeusz arany eső képében termékenyítette meg – fiuk, Perzeusz lett később az a hős, aki megszabadította a világot a szörnyűséges Medúzától. Az ókori mítoszok e legtestetlenebb násza Vadim Zakharov felfogásában meglehetősen anyagias formát ölt: az üvegtetőről arany érmék hullnak a felső szint padlójába vágott lukon át az alsó kiállítótérbe, amelybe csak nők léphetnek be.

artmagazin 12 - Velencei Biennále I. from artmagazin.hu on Vimeo.

Ezeket később vödörbe gyűjtik, visszahúzzák az emeletre és egy adagolóba töltik, ahonnan egy felhordó szalag visszaemeli őket a tetőre. Full circle. Az ókori gender hierarchia kortársiasítása nem sikerült túl meggyőzően: Zakharov előre védekezik a szexizmus vádja ellen, mondván az alsó, nőknek fenntartott tér egy „barlang méh, amely megőrzi a nyugalmat, a tudást és az emlékezetet.” (...Aha.) Eközben falra írt intelmeit csak a férfiaknak címezi: „Uraim, eljött az idő, hogy elismerjük durvaságunkat, bujaságunkat, önimádatunkat, demagógiánkat, hamisságunkat, banalitásunkat, kapzsiságunkat, stbstb.” És a moralizálásnak itt nincs még vége: a 200 000 arany érmét Danaé képe díszíti, míg másik oldalukon „Bizalom, Egység, Szabadság, Szerelem” olvasható. Azért szerintem Danaé örült az ölébe hulló aranynak is.
Mindenesetre a lassan, végeérhetetlenül csörgedező érmék a potens férfiisten helyett inkább egy inkontinens öreg Zeuszt sejtetnek; a női látogatók odalent esernyővel védik magukat az áldástól, és segítenek azt a vödörbe gyűjteni; az öltönyös héroszok kifejezéstelen arccal húzzák és adagolják az 1 danaés aprópénzt. Egyikük egy gerendán lovagolva unottan mogyorót rág, a héj profán kupacban gyűlik alatta. Az egész úgy fest, mint egy bűnös (ld. fenti teljes lista) orosz oligarcha parti másnapján.
Hát, ebből így nem lesz Perzeusz.

Román pavilon: A minimál retrospektív

A román projekt könnyed, olcsó (értsd: kevés pénzbe került) és mindennap változik – mintha a falvédőről érkezve mit sem tudnának a drámai tartalmak, grandiózus költségvetések és megingathatatlan „júniusban odateszed, novemberig úgy marad” monstre installációk velencei fesztiváljának nagy hagyományairól. Ennek élesen ellentmondani látszik azonban a pavilon témája, amely maga a biennále: Alexandra Pirici és Manuel Pelmuş az elmúlt majd' 120 évből válogatott egykor kiállított műveket és pillanatokat retrospektív „kiállításához”, amelyeket egy folyton változó összetételű, részben amatőr performer csapattal játszatnak el.

Brit pavilon: Az önkritikus

Jeremy Deller első látásra egymástól távolinak tűnő eseményeket kapcsol össze egyszerre szellemes és fenyegető képekben, rámutatva a brit társadalomban dúló feszültségekre.

Az Enciklopédikus Palotában

Ketrecbe zárt agyvelő, világtalan festők és beatbox a kiállítótérben – velencei sorozatunk utolsó videója egy rövid válogatás a Biennále Központi Pavilonjából, amelyben idén Massimiliano Gioni Enciklopédikus Palota című kiállítása látható. A világ megértésének, a tudás teremtésének művészi módjait kutató megashow-ból Esterházy Marcell öt művet emelt ki.

A holland, a belga és a spanyol pavilon

Esterházy Marcell szubjektív velencei videónaplójának negyedik részében három nemzeti pavilont mutatunk be a Giardiniből.