BOOKMARKS

Neoavantgárd és posztkonceptuális pozíciók a magyar művészetben az 1960-as évektől napjainkig

Művészek:Bak Imre, Erdély Miklós, Hajas Tibor, Jovánovics György, Kaszás Tamás, Keserű Ilona, Kis Varsó, Kokesch Ádám, Major János, Maurer Dóra, Ősz Gábor, Société Réaliste, Szabó Dezső, Szalay Péter, TNPU/IPUT (St. Turba Tamás), Tót Endre, Várnai Gyula

Koncepció: acb, Kisterem, Vintage

2013. szeptember 19-28.

A három kortárs művészeti galéria együttműködésében létrejövő kiállítás célja, hogy a magyar neoavantgárd és posztkonceptuális művészet legmarkánsabb pozícióit mutassa be a hetvenes évektől napjainkig.

Erdély Miklós, Hajas Tibor, Jovánovics György, Maurer Dóra, St. Auby Tamás vagy Tót Endre a 70-es és a 80-as évek nemhivatalos művészetének megkerülhetetlen alakjai. Műveik saját korukban szinte teljesen ismeretlenek maradtak a nagyközönség számára - alkotómunkájuk elszigeteltségben folyt, jelentőségüket csak néhány művésztárs, szakember és barát ismerhette fel. Kiállításaik, ha egyáltalán megrendezhették azokat, alternatív helyeken jöttek létre, és nem ritkán azonnali betiltással jártak együtt.

A neoavantgárd generáció művészete - bár annak jelentősége ma már szakmai körökben a részleges feldolgozás eredményeként ismert és elismert - még ma is többnyire csak a rendszerváltás utáni generációk művészetére tett hatásaiban él tovább. Többek között olyan alkotók praxisában bukkan fel nyílt vagy rejtett hivatkozás a 70-es, 80-as évekbeli elődökre, mint a Kis Varsó, Kokesch Ádám vagy Várnai Gyula, akik a posztkonceptuális művészeti paradigma keretein belül dolgoznak.

A kiállítás a bemutatott műveken keresztül, a jelentős viszonyítási pontok kijelölésével egy olyan narratíva felvázolását kísérli meg, amelynek legfőbb szempontja, hogy a magyar kortárs művészet elmúlt évtizedeinek és jelenének karakterét és irányait a helyi, a 60-as évek végétől kialakult tradíció, a lokális tudáson - szellemi és vizuális paradigmákon - alapuló megközelítések mentén vázolja fel. Ez a narratíva nem egy lineáris fejlődéstörténet, inkább egy olyan konstrukció, amely a 2010-es évek magyar kortárs művészetének meghatározó művészeti pozícióiból kiindulva, és annak távlatából próbálja meg felgöngyölíteni azokat a történeti szálakat, amelyek közvetlen vagy közvetett hatásként a magyar kortárs művészet különféle gondolkodásmódjaiban és stratégiáiban alapvető szerepet játszanak.

(A kiállításon olvasható szöveg)