Az FKSE keretein belül létrejött videó-sorozatot, amelyet Bényi Lilla és Tóth Boglárka kurátorok készítettek, valamint a kiadvány bevezető tanulmányát most itt érhetitek el.

A kiadványban a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület (FKSE) csatornáján 2025. május 1-jétől fokozatosan elérhető Anya képzőművész! Apa kurátor! című videóinterjú-sorozat válaszait rövidebb, átláthatóbb formában jelenítjük meg, emellett a téma elméleti kereteit körvonalazzuk: az interjúsorozatban az elmúlt években szülővé vált képzőművészekkel – Bori Om, Czene Márta, Cséffai Györgyi, Dobokay Máté, Ember Sári, Fajgerné Dudás Andrea, Fátyol Viola, Koller Margit, Thury Lili – beszélgettünk a művészeti praxis és a szülővé válás relációjában felmerülő speciális helyzetekről és személyes tapasztalatokról. 

Nem a műalkotások témája felől közelítettük meg a kérdést, hanem a képzőművészeti és a reproduktív munka irányából. A szülővé válás, azon belül is az anyaság témája a képzőművészeti mezőben mára láthatóságot szerzett magának globális szinten, miközben a magyarországi szcénában még mindig alulreprezentált. Célunk a téma láthatóságára összpontosuló törekvések folytatása, illetve rávilágítani arra, hogy a képzőművészeti és a reproduktív munka együttes vizsgálata segíthet megérteni a láthatatlan munka jelenségét, vagyis a kapitalizmus mint társadalmi és gazdasági berendezkedés kizsákmányoló mechanizmusait.^[1] Legfőbb hivatkozási pontunk Katja Praznik szlovén kultúrakutató A művészet eltagadott gazdaságának feminista megközelítése (2022) című tanulmánya, azonban kizárólag a képzőművészetre koncentrálunk. 

Az FKSE pályázatának keretein belül nyílt lehetőségünk megvalósítani a kezdeményezésünket, ahol tagok vagyunk, így volt szerencsénk megtapasztalni, milyen egy elfogadó, a közösség erejére épülő, alulról szerveződő térben közösen gondolkodni és célokat kitűzni. Éppen ezért, valamint témánk érzékenységéből adódóan döntöttünk úgy, hogy elsősorban FKSE tagokat vonunk be a projektbe. Elhatározásunkat kérdőív formájában hirdettük meg, amelyben a projekt témáját fedtük fel, illetve feltettünk egy részvételi szándékra vonatkozó kérdést. A kérdőívet az FKSE hírlevelében és legnagyobb közösségi média csoportján belül osztottuk meg, a kilenc képzőművésszel tehát így kerültünk kapcsolatba. A kérdőívben elméleti szakemberek jelentkezését is vártuk, de túlnyomórészt képzőművészek jelentkeztek, ennélfogva szűkítettük a fókuszt a Magyarországon élő vagy tanuló képzőművészekre. Habár számítottunk rá, hogy a nemek aránya nem lesz egyenlő a jelentkezők között – a reproduktív munka javarészt ma is a nőkre hárul, és a művészeti mezőben még mindig domináns a férfiak jelenléte –, nem gondoltuk, hogy mindössze egy férfi jelentkezik.

Hat olyan kérdést fogalmaztunk meg, amely egyszerre vonatkozik az interjúalanyok szülői és művészeti tevékenységére. Első kérdésünkben arra voltunk kíváncsiak, hogyan változtatta meg a művészek szülővé válása képzőművészeti munkavégzésüket – ebben a kérdésben tehát a képzőművészeti munka jellege önmagában is megmutatkozik. Napjainkban a képzőművészek – különösen a nők – gyakran kénytelenek felhagyni művészeti tevékenységükkel gyerekvállalás esetén. Ennek hátterében főként az áll, hogy az egyéni vállalkozóként működő művészek minimális összegű családtámogatásra jogosultak. Ezzel szemben a folyamatosan átalakuló művészeti szféra vérkeringéséből kockázatos kiesni. Persze gyerekvállalás nélkül sem egyszerű képzőművészetből megélni itthon, hiszen az állam és a piac kiszámíthatatlanságára vannak utalva a művészek, a díjak és ösztöndíjak rendszere pedig csekély segítséget nyújt.^[2] Amennyiben valaki nem alkalmazott, az önmenedzselés terhei is nyomják a vállát, majd a szülői feladatokkal járó logisztika is, ugyanakkor az időbeosztás alakíthatósága segítheti a két tevékenység összehangolását.

Mennyire működőképes a képzőművész szülő modell, milyen előnyökkel és hátrányokkal jár? Második kérdésünk már egyszerre fókuszál a két tevékenységre, és azt is felfedi, hogy egy sajátos életmódról van szó. A kapitalizmus nem értelmezi munkaként a művészeti és a reproduktív munkát, nem jár értük fizetés. A művészeti tevékenység esetében ennek oka többek között, hogy a tehetséget a rendszer a művészek adottságának tekinti,_^[3] a reproduktív munkát illetően pedig a patriarchátus, mely magának a rendszernek az adottsága – pontosabban a feltételezés, miszerint a nők ösztönösen végzik a házimunkát.^[4] Paradox módon épp a házimunkát, gyereknevelést és tanítást nem értékeli a rendszer, amely elengedhetetlen ahhoz, hogy önmaga fenntartására alkalmas munkaerőre tegyen szert.^[5]

Harmadik és negyedik kérdésünk a következőképpen szólt: Hol a szabadidő és a munkaidő közötti határ a képzőművészeti praxisodban és a szülői létedben? Milyen mértékben tapasztalod meg az önkiteljesedés és az önfeláldozás érzését a képzőművészeti és a szülői feladataid során? Mivel a kapitalizmushoz a szabadság és az egyéni kiteljesedés fogalmait is társítjuk, fellazultak a munkaidő és a szabadidő keretei. A kérdést úgy is megközelíthetjük, hogy a bérmunka mellett létezik önkiteljesítő munka és reproduktív munka, és mindnek létezik közös halmaza. Önkiteljesítő lehet minden munka, amely örömöt és elégedettséget ad, valamint a hasznosság érzését idézi elő.^[6] Tulajdonképpen azért önfinanszírozó a képzőművészeti és a reproduktív munka, mert mindkettő lehet önkiteljesítő, így a rendszer egész egyszerűen szabadidős tevékenységeknek tekinti őket.^[7]

Utolsó két kérdésünkben egyfelől az érdekelt bennünket, hogy látják a képzőművészek, mások munkaként értelmezik-e, elismerik-e a képzőművészeti és a szülői tevékenységüket. Természetesen a két munkatípus láthatatlansága magában rejti a választ, viszont felfedezhetünk némi ellentmondást közöttük. A reproduktív munkához társíthatjuk az önkiteljesedést, mégis alapvetően önfeláldozással jár, így lebecsüli a társadalom. Azonban a művészeti tevékenység elsősorban önkiteljesítő, ezért csodálatot vált ki az emberekből.^[8] Zárókérdésünkben igyekeztünk olyan felvetéseket gyűjteni, amelyek egy ideális világban segíthetik a képzőművész szülőket. Felmerülhet például egy kortárs művészeti alapítvány létrehozása,^[9] illetve a művészeti alapjövedelem,^[10] a feltétel nélküli alapjövedelem^[11] és a házimunkáért járó bérek bevezetése is._^[12] Hiszen a kulturális szféra további szegmenseiben – vagy más területen – rugalmas formában dolgozók helyzete sem könnyebb, de ez már egy másik írás tárgya.

Összességében egyéni stratégiák és megélések felfedésén keresztül szeretnénk diskurzust indítani a képzőművészeti és a reproduktív munka kapcsolatáról és a rendszer hiányosságairól. Az interjúalanyok válaszait nem áll szándékunkban elemezni, ugyanakkor mindenképpen érdemes kiemelni a beszélgetésekből, hogy a megkérdezett képzőművészeknek kihívást jelent hivatásukat összehangolni a szülői léttel, illetve művészeti és szülői tevékenységükről is feltűnően intenzív érzelmekkel beszélnek, mely arra utalhat, hogy mindkettő identitásuk létfontosságú eleme.

A projekthez tartozó kiállítás 2025. május 19–30. volt látható a Stúdió Galériában. A kapcsolódó kiadvány az ISBN+ és a NOS üzleteiben elérhető. A többi videót pedig az alábbi linken érhetitek el.  

Koncepció, szerkesztők: Bényi Lilla, Tóth Boglárka 

Résztvevő művészek: Bori Om, Czene Márta, Cséffai Györgyi, Dobokay Máté, Ember Sári, Fajgerné Dudás Andrea, Fátyol Viola, Koller Margit, Thury Lili 

Operatőr, vágó: Kéry-Kovács Péter Vágó: Vigh Violetta 

Grafikai tervezés: Tóth Boldizsár Nyomdai munkák: Gyros Nyomda

[1] Praznik, Katja. 2022. „A művészet eltagadott gazdaságának feminista megközelítése.” Fordulat 30, 67.

[2] Balkó Dorottya. 2024. „Akkor miből éljünk? – Gondolatok a kortárs képzőművészeti díjak és ösztöndíjak rendszeréről.” Artmagazin, június 28. Megtekintve 2025. május 2-án. https://www.artmagazin.hu/articles/cikk/akkor_mibol_eljunk_gondolatok_a_kortars_kepzomuveszeti_dijak_es_osztondijak_rendszererol.

[3] Praznik, Katja. 2022. „A művészet eltagadott gazdaságának feminista megközelítése.” Fordulat 30: 74.

[4] Federici, Silvia. 1975. Wages against Housework. Falling Wall Press, 2.

[5] Fraser, Nancy. 2024. Kannibál kapitalizmus. Hogyan falja fel a rendszer a demokráciát, a gondoskodást és a bolygót. Budapest: Open Books, 108–109.

[6] Szalai Erzsébet. Mi a munka és mi a kapitalizmus? És mi jöhet utánuk? Budapest: Napvilág Kiadó, 2024, 101.

[7] Praznik, Katja. 2022. „A művészet eltagadott gazdaságának feminista megközelítése.” Fordulat 30: 81.

[8] Praznik, Katja. 2022. „A művészet eltagadott gazdaságának feminista megközelítése.” Fordulat 30: 82–83.

[9] Huth Júliusz. 2022. „Kortárs Művészeti Alap – Pozícióharc helyett szolidaritás” A mű, február 22. Megtekintve 2025. május 2-án. https://amu.hvg.hu/2022/02/22/kortars-muveszeti-alap-pozicioharc-helyett-szolidaritas-2/.

[10] Seregi Tamás. 2018. „Olcsó művészet – de miből?” Exindex, szeptember 14. Megtekintve 2025. május 2-án. https://exindex.hu/hu/flex/olcso-muveszetet-de-mibol/.

[11] Marikovszky Andrea. 2019. „A feltétel nélküli alapjövedelem liberális, konzervatív és baloldali olvasatai.” Mérce, szeptember 29. Megtekintve 2025. május 2-án. https://merce.hu/2019/09/29/a-feltetel-nelkuli-alapjovedelem-liberalis-konzervativ-es-baloldali-olvasatai/.

[12] Federici, Silvia. 1975.Wages against Housework. Falling Wall Press.