Artmagazin 35
E számunk 52. oldalán Földes András Rendszerváltás tíztől négyig című cikkében meglepődik azon, hogy fél ötkor már nem tud bemenni a Kiscelli Múzeumba.
A nála ravaszabb rókák persze már régóta tudják, hogy a fővároshoz tartozó Budapesti Történeti Múzeum fiókintézményeként nincs is esély arra, hogy egy igazán minden adottsággal rendelkező (templomtér, udvar, 18. századi hatalmas épület mellette erdővel), képtárként, helytörténeti gyűjteményként és kortárs kiállítótérként is működő múzeumi egységbe élet lehelődjön. Vagy egy kis meleg. Mint azt már pár éve is meg kellett tapasztalnunk, a BTM állandó fűtési gondokkal küzd, ha jól emlékszem, volt, hogy a beharangozott, de aztán mégsem olyan erőkkel támadó nagy téli hidegben be is zártak. A Kiscelli Múzeum (nem a valóban nehezen fűthető Templomtér!) vastag falai között a kiállítóterekben 16 fokban vacognak a teremőrök. A látogatók mozognak. A munkatársak által elfoglalt helyiségekben nem mehet 20 fok fölé a hőmérséklet, ezt egy ellenőr állandóan felügyeli. A múzeum munkatársai, ha kell kiállítást szervezniük, ha nem, havi 1000 forintért telefonálhatnak, amennyiben túllépik ezt a keretet, azt a fizetésükből levonják. Így nem csoda, ha – és most ugorjunk Óbudáról, Kiscellből a Várba – olyan kiállítások kerülhetnek a közönség elé, mint a csak elhűlve bejárható és egy nagy lehetőséget elpuskázó Görög örökség (szerencsére már nem borzolja a múzeumi munkára megbecsüléssel gondolók idegeit), vagy a Paizs-Goebel Jenő életművét felvonultató, hiánypótlónak szánt és azóta már szintúgy bezárt tárlat. Ez utóbbi azért fájdalmas történet, mert a szemmel láthatóan lelkes és gondos művészettörténészi munka majd minden eredménye megsemmisült a képek, keretek, grafikák állapota miatt. Gyűrötten, piszkosan, borzalmas keretekben, megvetemedve csak egy tanulmányi raktárban lehetett volna kirakni műveket, közönség elé tárni valamit: ennek a szabályaihoz elég lett volna átsétálni az egyébként sokat szidalmazott Nemzeti Galériába, megnézni az időszaki kiállítások installációit és a jól „konzervált” műveket szépen rendbe hozott keretekben.
A Kiscelli Múzeumban legalább a Templomtérben rendezett kortárs kiállításokra nem lehet panasz, legfeljebb azt sajnálhatjuk, hogy a jelentőségükhöz mérten elég kevés látogatót vonzanak. És abból a kevésből is úgy jár némelyik, hogy megnézi a korszerűnek nem nevezhető honlapot, látja, hogy 18 óráig nyitva a múzeum, majd fél ötkor elküldi egy mérges portás bácsi.
TARTALOMJEGYZÉK
4 ARTANZIX
6 KIÁLLÍTÁSAJÁNLÓ
8 Fáy Miklós: IDEGEN KÉZ
12 Egyeki-Szabó Tamás: MADÁRLÁTTA KIRÁLYLÁNYOK
16 Markója Csilla: BÜSZKESÉG ÉS BALÍTÉLET
26 KIÁLLÍTÁSAJÁNLÓ
28 Dékei Kriszta: EGY JELENSÉG SZÉTSZÁLAZÁSA – Amerigo Tot
32 Ligetfalvi Gergely: BÁLVÁNYOZOTT ÉS ELFELEDETT KÉPEK – Thomas Demand
36 Szeifert Judit: MŰVÉSZET FÉLÁRNYÉKBAN – Nem hivatalos utak a Rákosi-korban
42 Albert Ádám: DDR MANIERIZMUS – Werner Tübke munkássága
48 Rieder Gábor: SZABÓ ÁBEL – A külváros dokumentaristája
52 Földes András: RENDSZERVÁLTÁS TÍZTŐL NÉGYIG
58 KIÁLLÍTÁSAJÁNLÓ
64 Horváth Gyöngyvér: ÜTÖTT AZ ÓRA – avagy a láthatóvá tett időképzet
69 EGY EURÓPAI VÁNDORÚTON – Orbán Dezső-kiállítás
70 FESTŐÉLET MAGYARORSZÁGON 8. – Ujházi Péterrel beszélget Hernádi Miklós
74 Rieder Gábor: KINCSEK AZ ADATTÁRBAN – Horváth Béla hagyatéka
76 Tóth Ferenc: AZ IMPRESSZIONIZMUS ÉS A MODERN MŰPIAC KIALAKULÁSA
84 GUTENBERG-GALAXIS
DDR manierizmus
Kinek a köpönyegéből bújtak elő a Lipcsei Iskola fiatal kortárs sztárfestői, például Neo Rauch vagy Matthias Weischer? Mindannyian a neves Lipcsei Grafikai és Könyvművészeti Főiskolán tanultak, ahol olyan professzorok fordultak meg korábban, mint Werner Tübke. Tübke a hivatalos szocreál festőművészet képviselője volt, elkötelezett (?) kommunista, aki zavarba ejtő ötletességgel keverte egymásba a munkáshatalmat és a művészettörténetet. Kivételes mesterségbeli tudásról árulkodó, eklektikus vásznai előtt mind a mai napig tanácstalanul áll a német közönség, pedig egymást érik a ’89 előtti időkre emlékező jubileumi tárlatok. Manír, professzionalizmus, politika és történelem – nehezen emészthető elegyben.
Legújabb kori művészet
A Corvina Kiadó végére ért a három éve útjára bocsátott vaskos művészettörténeti albumsorozatának, ami a nyolcvanas-kilencvenes évek – minden könyvtárban ott álló – spanyol változat hagyományát folytatva a széles közönség számára közvetíti a tudományos kutatás aktuális állását.
Madárlátta királylányok
A középkori Katalónia és Magyarország kapcsolata történészszemmel elmesélve, műtárgyak kíséretében. Pecsétes oklevelek, román oszlopfők, gótikus síremlék-faragványok, püspöki ornátusok és reneszánsz kódexlapok, háromdimenziós székesegyház-rekonstrukcióval, kentauros aquamanilével és poncolt tarsolylemezzel társítva.
Kincsek az Adattárban
„Kedves Barátom, Nagyon kérlek, hogy addig, míg velem és Grünwalddal, meg a 8:asokkal, akik szintén felkeresnek, nem beszéltél, ne lépj érintkezésbe se Lyka, se Gerővel. Ez igen fontos. Ha beszélsz velük, vége mindennek. Nagyon kérlek, izend meg: legsürgősebben hol és mikor beszélhetek veled ma délelőtt? A régi változatlan szeretettel ölel tisztelő híved, Rózsa Miklós” – A Művészház papírjára írt üzenet Kernstok Károlynak szólt, valamikor az 1910-es évek elején született, szerzője a fáradhatatlan, örökmozgó művészeti menedzser, Rózsa Miklós.
Ütött az óra – avagy a láthatóvá tett időképzet
Ki gondolná, hogy a precíz óraműszerkezet kidolgozása és az órahasználat széles körű elterjedése hatással lehet a művészetelmélet téziseire is? Pedig így van: az időmérés pontosságának radikális fokozódása előhozta a képen ábrázolható pillanat problémáját.
Rendszerváltás tíztől négyig
„Zárva vagyunk” – mondja a Kiscelli múzeum portása olyan arckifejezéssel, mintha fogalmatlan külföldi lennék, aki azt hiszi, neki áll a világ, és történetesen este nyolckor szeretne megnézni egy kiállítást. Rémülten nézek az órámra, hogy talán időviharba kerültem, és hiányzik néhány óra az életemből. De nem, még csak fél öt van. Zavaromat látva a portás megjegyzi: „A múzeum négykor zár.” Értem, tíztől négyig. Abban az idősávban, amikor a tömegek köztudottan a városban korzóznak, beülnek egy kávéra, megtekintenek egy kiállítást, majd elgondolkozva nézik a sárguló faleveleken kopogó őszi esőt.
Idegen kéz
Én már láttam Cecilia Galleranit. Kétszer is. Odahaza, ha neki egyáltalán az a hazája, a Czartoryski, vagyis a Muzeum Narodowe w Krakowie. Mindenesetre valaki ihletet kapott ettől a sok w-től, és belefestette a képbe, a bal felső sarokba, hogy LEONARD D’AWINCI. Kétszer láttam, mindkétszer előtte volt az a vastag díszkötél, talán ugyanaz, ami most itt van, a Szépművészetiben, hogy kicsit távol tartsa a nézőt, és úgy emlékszem, próbálták becsben tartani, vörös szőnyeg vezetett hozzá, de olyan idegen volt szegény abban a nyekergő parkettájú teremben, mindenféle sátrak, tatár kardok és buzogányok között, hogy megesett az ember szíve rajta.
Egy jelenség szétszálazása
Első pillantásra megdöbbentőnek tűnhet, hogy a kortárs képzőművészet fellegvárának tekinthető LuMúban kiállítást szentelnek a száz éve Fehérvárcsurgón született szobrásznak. Hiszen Amerigo Tot életművét belepte a por: nemcsak hogy választott hazája, Olaszország képzőművészeti lexikonjai feledkeznek el róla, neve nem mond semmit azoknak sem, akik Magyarországon a hatvanas évek után születtek.
Botticelli Frankfurtban
Hiába áll előkelő helyen a Vénusz születése a legnépszerűbb festményposzterek nemzetközi rangsorában – és hiába vezeti a szemérmes szerelemistennő a képből absztrahált kisbronz-szuvenírek mezőnyét – Botticellinek ritkán szentelnek nagy nemzetközi kiállítást. Nem a közönségszeretet hiánya miatt, hiszen a publikum a 19. század vége óta él-hal a mívesen megrajzolt, angyali szájszögletekért és a dekoratív virágmintákért.
Festőélet Magyarországon VIII. – Beszélgetés Ujházi Péterrel
Kevés szórakoztatóbb emberrel találkoztam, mint Ujházi Péter, de a tekintete célratörő, vesébe látó. Pontosan felmérni a dolgokat, s aztán csak lazán, átabotában lefesteni őket: ez volna az egyre keresettebb mester, Ujházi Péter titka? Először legalább tematikusan próbálom őt elhelyezni, dacolva az empirikus tapasztalattal, hogy a skatulyák elől minden valamirevaló festő hanyatt-homlok menekülni szokott.
A halandó múzsa
Csinszka (született Boncza Berta) csak négy évet töltött el a nagybeteg Ady ápolásával – de már ezzel is biztosította helyét a halhatatlanok között. Akkor is, ha nem bánt vele kesztyűs kézzel az irodalomtörténet. Csinszka ugyanis 1919-ben, Ady Endre sírja felett öntudatosan elutasította a kormány által felkínált évjáradékot, nem akart a „nemzet özvegye” lenni, ahogy többször is kijelentette. Hamar újabb kalandokba bocsátkozott, és ezt nem bocsátotta meg a huszonéves múzsának a tudomány.
A forma művészete
A dizájnkultúra olyan kevéssé ízesült a magyar közgondolkodásban, hogy bármilyen népszerűsítő könyv elkel. Pláne, ha olyan precízen van felépítve, mint Lakshmi Bhaskaran tankönyvszerű összefoglalója. A Nagy-Britanniában dolgozó dizájnszakértő még három évvel ezelőtt írta meg – a Scolar kiadónál lefordított – könyvét, de a koncepción azóta se fogott az idő. Lakshmi Bhaskaran szerint a dizájnerek ma szabadon szemezgetnek a múlt tárházából, egyéni szájíz szerint keverve egymással az idősíkokat. (Ezen az eklektikus gyakorlaton – ma már tudjuk – a gazdasági válság sem változtatott.)
A 121 legszebb magyar festmény
A piacvezető aukciósház-páros egyikének vezetője, Virág Judit és gyűjtő férje, Törő István hatalmas díszalbumban (és egy november 29-ig tartó kiállításon) tette közzé a legszebb 121 magyar festményt.
A japán művészet
„Már hatéves koromban elkezdtem természet után rajzolni... és ötvenéves korom körül kezdtek el felfigyelni rám. Azonban a hetvenéves korom előtt készült munkáim közül egyik sem méltó figyelemre. Csak hetvenhárom éves koromban voltam képes megragadni az állatok, madarak, rovarok, halak és növények szerkezetét és organikus felépítését... ha így haladok, akkor kilencvenéves koromra talán sikerül megértenem az élet lényegét.”
Az impresszionizmus és a modern műpiac kialakulása
Az, hogy az impresszionizmus az első olyan, később irányzatként emlegetett mozgalom, amely elindította a modernizmusok láncreakcióját, rég tudott dolog. Hogy a modern műkereskedelem kialakulása is innen eredeztethető, csak a legújabb kutatásokból vált egyértelművé.