Szokásos heti ajánlónk: transzkulturális cool, neoavantgárd tradíció, világhírű magyarok külföldön és egy nem organikus társaság.

A személyességet kiváló arányérzékkel alkalmazó, jelenleg Budapesten elő Hussam Halawa Zupperman című munkája ma még megtekinthető a Király utcai K11 Laborban. Az anyag a menekültlétet és annak – tőlünk idegen, de az alkotónak nagyon is közeli – tipikus jellegeit humorral dolgozza fel, méghozzá egy camp antihős figuráján keresztül. A meglepően különböző kulturális kódokból kirajzolódó karakter a vízumszerzéstől a nyelvtanuláson át az űrbe vágyódásig mutatja be élethelyzetének abszurd skáláját. 

Március 24-én nyílt meg a Szőnyei György munkáit bemutató kiállítás az Einspach Fine Art & Photography-ben. A tárlaton egy olyan alkotói praxisba kaphatunk betekintést, amely egyszerre inspirálódik a magyarországi nyolcvanas évek mindennapi képi kultúrájából és transzformálja is át azt a korai posztmodern logikája szerint geometrikus absztrakcióvá. Szőnyeivel az Artmagazin 78. számában találkozhattak már olvasóink, Tokai Gábor a szocializmus kísérletező képregénykultúrájáról írt cikkében hasonló jelenségre mutatott rá – többek között Szőnyei beszámolói alapján – miszerint az ifjúsági műfaj nagyon is erős hatással volt a korszak művészeire: „A  »pop«-os érdeklődés természetesen a  műfajnak mint »anti-művészetnek« szólt, ám az évtized fordulóján az alkalmazott grafikai szcénát elárasztó, a fekete kontúrok közé szorított tiszta színmezőkkel élő ún. »hippi szecesszió« megfelelő alapot biztosíthatott a  hazai művészek számára is a  képregény ekkortájt kibontakozó alternatív irányzatainak – és általában véve a neoavantgárd törekvések közepette háttérbe szoruló bravúros grafikai ábrázoló tendenciáknak – a befogadására. A képregény, mint a  kortárs művészet lehetséges önkifejezési eszköze valóban hamarosan felbukkant a  neoavantgárd alkotói közegben.” 

Május 14-ig látható a Mai Manó Házban az Ergy Landau, Budapest – Párizs, 1896 – 1967 című tárlat. A kiállítás a Magyarországról elmenekült, majd Franciaországban és Amerikában is jelentős alkalmazott fotográfusi karriert befutó Landau Erzsébet életművét mutatja be korabeli kiadványok, vintage nagyítások és az alkotó személyes dokumentumainak segítségével. Galácz Judit a magyar dadaista színházat bemutató írásában is feltűnik Landau. A mozgalom működését meghatározó Palasovszky Ödön híres, fiatalkori, már-már androgün portréját az akkor még fotográfiáit Landau Erzsiként aláíró művész készítette, de Barki Gergely azelőtt nem ismert műtárgyakat előkerítő kutatástörténetében is találkozhatunk képeivel. 

Az FKSE idén is tizennyolc új taggal bővült, akiknek közös bemutatkozó kiállítása, a Demo.Ez nem egy organikus közösség még április 14-ig tekinthető meg a Stúdió Rottenbiller utcai kiállítóterében. „Közösségünk szervezett közösség. Mindünket az intézményhez tartozás köt össze. Ismerősök, félismerősök és ismeretlenek vagyunk egymás számára. Előre egyeztetett időpontokban találkozunk, sosem teljesen céltalanul. Előre meghatározott feladatot teljesítünk. Bemutatkozunk. Nem egyénileg, hanem együtt.” A Molnár Anna Ráhel által készített tizenkét részes Gold und Liebe című interjúsorozatunk szintén a regionális közösségi művészeti együttműködéseket kutatta és mutatta be, több az egyesülethez köthető kollektívát is megszólaltatva.