Felülírt rendszerek, rendszertelen változások

A hét utolsó három napjára ezeket a programokat ajánljuk.


A győri Patkó Imre Gyűjteményben január 24-én nyílt Drozdik Orshi: Én és az akt modell (1973–77) – A könyvből kilépve: Emlékek a nő testét rajzoló nőművészről című kiállítása. A Magyar Képzőművészeti Főiskola sokszorosító grafika szakán készült tanulmányrajzaiból válogatott anyag Drozdik életművének kezdeti időszakára fókuszál. A tárlat anyaga túlnyomórészt hagyományos grafikai technikákkal készült: rajzok, rézkarcok, valamint a hozzájuk kapcsolódó elméleti írások, versek és animációk alkotják a bemutatott válogatást. 



Drozdik Orshi: Én és az akt modell, Győr.

     

Szerdán nyitott meg a Kisterem Galéria új helyszíne a Ráday utcában. Az első kiállítás a galéria fiatal generációjához tartozó Molnár Zsolt: Foliage Head című installatív és grafikai tárlata, amely az ökoszisztéma egyensúlyának törékenységére és sebezhetőségére, az agrár-ökológiai környezet külső beavatkozások által formált működésére reflektál. Molnár színes képarchitektúrái és fából készült szobrai a homokóra, a hernyó és a megrágott levél motívumait absztrahálják. 


Molnár Zsolt, Homokóra-installáció, Kisterem Galéria 2025.


Csütörtök este nyílt meg Rácz Rebeka autodidakta keramikus egyéni kiállítása a Művházban. Rácz, naiv szellemiségű, játékos munkái a design és a képzőművészet határán között mozognak. A The Possibility of Being Hear  helyspecifikus alkotásai a jelenlevésre és az egymásra figyelésre szólítanak fel a szürrealizmus stílusirányzatát követve. A kiállítás teljes egészében a Művház kávézó nyitvatartási ideje alatt látogatható, a tárlat főfala pedig, a kirakaton keresztül bármikor megszemlélhető. 


Rácz Rebeka, The Possibility of Being Hear, Művház.


Pénteken délután 5-kor Mélyi József, Nagy Gergely és Király András közösen mutatja be Király András 13 év alatt készített „plakátjaiból” készült Atelier Populaire MMA Plakátok 2012-2025 című könyvét az Írók Boltjában. A beszélgetést és az elmúlt 15 év kulturális változásairól szóló diskurzust Topor Tünde moderálja.  A könyv bejutott a Magyar Könyvtervezés 2025 longlistjére bejutott könyv a helyszínen megnézhető és meg is vásárolható.



Pénteken este zár a Born in Transition csoportos kiállítás az aqb project space-ben. A finissage-on a kurátorok, Kortmann Járay Katalin és Zemlényi-Kovács Barnabás tartanak tárlatvezetést, amit zene, tánc, és egy kisebb fogadás követ. A tárlat a rendszerváltás után felnövő, hazai művészgenerációt mutatja be. Miklósvölgyi Zsolt megnyitószövegét és gondolatait a munkákról nemsokára az Artmagazinon is elérhetitek. 


Martinkó Márk: Felülírt protokoll, ICA-D Dunaújváros


A dunaújvárosi ICA-D-ben szombaton zár Martinkó Márk Felülírt protokoll című, legfrissebb munkáiból készült egyéni kiállítása. A finissage-on Alley Catss elektronikus zenei performansza idejére, és mintegy arra rezonálva, Martinkó Márk, saját korábbi elképzeléseit is felülírva pár művén módosításokat hajt végre, így azok csak ezen a napon egy egyedi formában lesznek láthatók.


Martinkó Márk: Felülírt protokoll, ICA-D Dunaújváros


Screenshot 2022-12-20 at 16.24.44 -1-.jpg
Térbe kilépő vonalak. Molnár Zsolt művészetéről

Tény, hogy az ember és a természet (változzon akárhogyan is ez utóbbi fo­galom definíciója) kapcsolata a nyugati gondolkodásnak, a filozófiának, a művészetnek a kezdetektől kitüntetett, kifogyhatatlan témája. A klímaválság fenyegetésének árnyékában azonban korunk globális kapitalista berendezkedésének viszonya a természeti környezethez megkerülhetetlen politikai és társadalmi, sőt morális problémává vált. Ez természetesen azzal jár, hogy a kortárs művészetnek – a tematikus kurátori kiállítások világában, a társadalmi témákra kötelezően érzékeny, progresszív képzőművészetnek – is meg kell találnia a megfelelő pozíciókat, hogy kivehesse részét a témáról folytatott diskurzusban. A kérdések, hogy melyek ezek a releváns pozíciók, milyennek kell lennie a legitim művészeti hozzájárulásnak, az utóbbi években nemzetközi szinten mindennapos polémia tárgyát képezik, és ez valószínűleg még egy jó darabig így is marad. Itthon azonban mintha az egyébként is csak ritkán meg-megszólaló kritika részéről a kelleténél nagyobb csend övezné ezt a területet. Ezt a csendet én sem fogom megtörni, ugyanis egy egészen más típusú feladatra kaptam felkérést: egy olyan képzőművész, Molnár Zsolt portréjának megrajzolására, aki a maga egészen sajátos módján a kultúratermészet viszonyt dolgozza fel munkáin újra és újra, de akinek művészete alapvetően különbözik az ökológiai kérdésekkel foglalkozó, társadalomtudományos elméleteket fókuszba állító, sokszor azokat illusztráló kritikai megközelítésektől. Amit mégis mondani szeretnék, az csupán annyi, hogy Molnár (sokszor túlságosan leegyszerűsített, de annál határozottabb) tartózkodása a statementektől és az, ahogyan az alapvető vizuális eszközöket mármár klasszikusként jellemezhetően hasz­nálja, a fentieknél egyszerre kevesebbet és többet is mond a témáról, és ez számomra figyelemre méltóvá és ér­demessé teszi arra, hogy mégis e narratíván belül kapjon helyet.

full_004146.jpeg
Csinálni a dolgokat – megnyitóbeszéd Király András kiállításához

Párhuzamos valóságok, avagy mit gondolna Manet, ha látná Király András festményeit? Mélyi József elkalandozó megnyitóbeszéde Király András Csinálni a dolgokat című kiállításához.