Színes egyszerűség, elegáns nagyság

Theophil Hansen (1813-1891)

Branczik Márta

Ha feltennék a kérdést, ki határozta meg leginkább a mai Bécs arculatát, biztosan felmerülne Theophil Hansen dán építész neve. Hozzá kötődik az elegáns, 19. század végi „Ringstrassenstíl” kialakulása éppúgy, mint a bécsi városi bérházak típusának megteremtése. A város számtalan eseménnyel ünnepelte születésének 200. évfordulóját.

Hansen Koppenhágában született 1813-ban, ott kezdte meg iskoláit, majd fejezte be építészeti tanulmányait a királyi akadémián. A korabeli építészképzés hagyományait követve utazási ösztöndíjakkal eljuthatott külföldre, többek között Berlinbe, Münchenbe, Prágába, de Velencébe is. Bécsbe azonban csak jelentős kitérővel vezetett az útja, ugyanis 1838-ban Athénban kezdte meg építészi pályáját, bátyja irodájában. Az oszmán birodalom ellen vívott többéves szabadságharc után az 1830-as években alapított görög állam élére az európai nagyhatalmak támogatásával Ottó bajor herceg került. A külföldiek jelenléte kézenfekvő volt, nem csoda, hogy az udvari építész a dán Hans Christian Hansen, Theophil bátyja lett. 1834-től az uralkodó az antik hagyományra való tekintettel, a korábban kisvárosias Athént tette meg királyi székhellyé. Hirtelen számtalan állami intézményre, oktatási és más kulturális középületre volt szükség, ezért jelentős építkezések indultak. A két Hansen fivér így olyan fontos épületeket tervezhetett, mint az athéni egyetem, a nemzeti könyvtár vagy a csillagvizsgáló hellenizáló klasszicista stílusú épületei. Ezeket az építkezéseket hatalmas összegekkel támogatták a görög diaszpóra tagjai, többek között a magyar bárói rangra emelt Sina György Simon (1810–1876) bécsi bankár, aki, akárcsak több hasonló makedón, görög származású család más tagjai is (a Lyka, a Haris vagy a Derra), fontos szerepet játszott mind Bécs, mind Budapest történetében. Sina volt az, aki a Lánchíd építésének anyagi bázisáról gondoskodott, de nemcsak a híd megépítését, hanem több kulturális intézményét, pl. a Magyar Tudományos Akadémia székházáét is bőkezűen támogatta. Minden bizonnyal Sinának is köze volt ahhoz, hogy Theophil Hansen Bécsbe költözött, ahol 1846–52 között Ludwig Förster építészirodájában dolgozott társként. Bár Förster neve talán keveset mond, munkássága Magyarországon sem ismeretlen, hiszen két fontos zsinagógaépületet is tervezett, a Dohány utcait Budapesten (1854–59) és a miskolcit (1863).


Christian Griepenkerl: Theophil Hansen arcképe, 1873, olaj, vászon, Akademie der bildenden Künste Wien (Bécsi Művészeti Akadémia), Gemäldegalerie (Képtár), ltsz.: 1416
Christian Griepenkerl: Theophil Hansen arcképe, 1873, olaj, vászon, Akademie der bildenden Künste Wien (Bécsi Művészeti Akadémia), Gemäldegalerie (Képtár), ltsz.: 1416
 
Hansen első önállóan tervezett bécsi épületei (például az Arsenal épületegyüttesébe szánt Waffenmuseum) még abban a Försteréhez hasonló, bizánci stílusban készültek, amelyet athéni tartózkodása során maga is tanulmányozhatott. Hamarosan azonban az antik formák alkalmazása felé fordult, érett bécsi alkotókorszakát pedig az itáliai reneszánsz előképekre támaszkodó historizmus és annak hellenizáló változata jellemezte.
 
A Burgot körülölelő védőterület (az ún. glacis) felszámolása a 19. századi Bécs legnagyobb városépítési projektjét jelentette, kiépült a Ringstrasse, két oldalán többemeletes reprezentatív palotákkal. Hansen az 1860–70-es években az új (jelentős részben a Monarchián kívülről származó) nagypolgárságnak épített itt historizáló stílusú palotákat, s ezek később éppannyira az osztrák történelem részévé váltak, mint alkotójuk az építészettörténetnek. Az Opera szomszédságában álló Todesco-palota (1861–64, Kärntner Strasse 51.) a 19. század végén Sophie von Todesco művészeti és társasági szalonjának adott otthont, a Schottenthor közelében felépült Ephrussi-palota (1872–73 1., Universitätsring 14.) lakóinak sorsát Edmund de Waal A borostyánszemű nyúl című könyvében mesélte el, különleges necuke-gyűjteményük kapcsán. Az Epstein-palota (1872–73, Dr. Karl Renner Ring 1.) története szintén összefonódott az osztrák történelemmel, a bankárcsalád palotájába 1938-tól a német birodalmi építési hivatal, majd a szovjet városparancsnokság, később az iskolaszék költözött, mígnem 2005-ben eredeti rangjának megfelelően állították helyre.


Az Akadémia épülete, röviddel elkészülte után, valószínűleg Joseph Löwy történeti fotója, Akademie der bildenden Künste Wien, Kupferstichkabinett, ltsz.: 365
Az Akadémia épülete, röviddel elkészülte után, valószínűleg Joseph Löwy történeti fotója, Akademie der bildenden Künste Wien, Kupferstichkabinett, ltsz.: 365

A Hansen tervezte paloták homlokzatát az arányos, nyugodt tagolás, a neoreneszánsz formák és egyes hellenizáló elemek kombinációja jellemezte, ezzel szemben az enteriőrök színekben, pompában sokkal gazdagabbak, szinte harsányak voltak. A márványburkolatú vagy élénk színűre festett falak tükreit és mennyezetét leggyakrabban a híres korabeli festő, Carl Rahl antik témájú freskói díszítették, ezeket pedig gazdagon aranyozott tagozatok keretezték. Hansen hírneve mégsem csak ezeknek a fényűző, történelemmé vált palotáknak, az úgynevezett Ringstrassenstíl megteremtésének köszönhető, hiszen számos középületet is módja volt tervezni. 1864-ben kezdte el a Musikverein épületének tervezését (amit a bécsi Újévi koncertek közvetítéséből ismerhet mindenki), majd ennek sikere nyomán az 1870-es években két további óriási feladatot kapott: a bécsi Akademie der bildenden Künste, illetve alkotói pályájának, életművének betetőzéséül a mai osztrák Parlament épületének megtervezését. A képzőművészeti akadémiának nem csupán az épületét tervezhette, de 1868-tól professzora is lett (leghíresebb tanítványa Otto Wagner volt, aki fiatal építészként az Epstein-palota építését vezette). Tanárként hatott a Monarchia különböző pontjairól érkezett művészek munkájára, a magyar építészek közül Cziegler Győzőről és Schickedanz Albertről tudjuk, hogy kapcsolatba kerültek Hansennel. Schickedanz legismertebb épülete, a Szépművészeti Múzeum tagolása félreérthetetlenül az osztrák Parlamentet idézi(1). De a bécsi építész bérpalotáinak hatása, jellegzetes sarokpavilon-megoldásának átvétele is több budapesti bérházon érzékelhető, az egyiket éppen a Ringstrasse pesti megfelelőjén, az Andrássy úton, az úgynevezett „Hétház” épületegyüttesében ismerhetjük fel (Unger Emil (?), 1872, Andrássy út 32–44.).


Az aula a Gipszmúzeum gyűjteményével,valószínűleg Joseph Löwy történeti fotója, 1892 előtt, Akademie der bildenden Künste Wien, Kupferstichkabinett, ltsz.: 7358
Az aula a Gipszmúzeum gyűjteményével,valószínűleg Joseph Löwy történeti fotója, 1892 előtt, Akademie der bildenden Künste Wien, Kupferstichkabinett, ltsz.: 7358
 
Bécsben májustól majdnem egy teljes éven át ünneplik a 19. századi sztárépítész Theophil Hansen 200. születésnapját. A kiállítások sorát a Ringturm nyitotta, ahol elsősorban Hansen palotáit mutatták be, a hely hagyományaihoz hűen kiemelve a közép- vagy kelet-európai helyszíneken (Brünnben és Lvovban) álló épületeit. A kiállítást csaknem 200 oldalas kétnyelvű katalógus kísérte(2). A Hansen-tanítvány Otto Wagner által tervezett híres Postsparkasse épületben a ház múzeuma rendezett kiállítást, THEOPHIL HANSEN 1813–2013. Ein Stararchitekt und seine Wohnbauten an der Wiener Ringstraße címmel, Hansen városi lakóépületeit állítva a középpontba, utalva a későbbi bécsi városi lakóházépítésben (Rotes Wien) kimutatható meglepő hatására is. A kiállításon emellett megjelentek az építész iparművészeti tárgyai, bútorok, ezüstök, asztalneműk és az azokhoz készült tervek. Több mint 200 oldalas, kétnyelvű tanulmánykötet(3) és kiváló, informatív honlap(4) is készült a kiállításhoz.
 
A kiállítások mellett több, Hansen tervezte palota is megnyitotta kapuit, épületbejárások, vezetett városi séták formájában is lehetőség volt alkotásai megismerésére, sőt az egyik Hansen-épületben éppen 2013 tavaszán megnyílt Kempinski-szálloda néhány dán gasztro-eseményt is kreált a műélvezet teljessé tétele érdekében.


Theophil Hansen: Bécs, Palais Epstein, A „Női Traktus” fal- és mennyezetképei (tervrajz), Akademie der bildenden Künste Wien, Kupferstichkabinett, ltsz.: 20775
Theophil Hansen: Bécs, Palais Epstein, A „Női Traktus” fal- és mennyezetképei (tervrajz), Akademie der bildenden Künste Wien, Kupferstichkabinett, ltsz.: 20775

A legnagyobb várakozás az Akademie der bildenden Künste két kiállítását előzte meg. Júniustól az intézmény képtárának (Gemäldegalerie) terveit, korai fotóit és a képtár Hansen-féle rendezési vázlatait mutatták be, szeptember végén pedig megnyílt a Theophil Hansen – Architekt und Designer című életmű-kiállítás, az akadémia grafikai gyűjteménye (Kupferstichkabinett) és a bécsi Műegyetem művészettörténeti intézete (Institut für Kunstgeschichte der Technischen Universität Wien) közös rendezésében. Hansen teljes, több mint 1300 grafikai és építészeti tervlapból álló rajzi hagyatékát a Kupferstichkabinett építészeti gyűjteménye őrzi, a kiállítás rendezői elsősorban ebből válogattak, de kölcsönöztek az osztrák Parlament archívumából is. Míg a többi kiállításon megelégedtek a tervmásolatok szerepeltetésével, itt műtárgyakat, eredeti építészeti tervlapokat állítottak ki. Az épületek értelmezését a laikusok számára makettek segítették – ez minden építészeti kiállítás alapeleme kellene hogy legyen. Nem valósult meg azonban a teljes (több országra kiterjedő) építészeti és tárgytervezői oeuvre bemutatása. Igényes, az építész életművét taglaló katalógus jelent meg a kiállítást kísérve, amelyben Hansen tanári működése és hatása is fejezetet kapott(5). A bécsi Parlament hatását a budapesti Szépművészet Múzeum tervezőjére a katalógusban egy Schickedanz-épületterv is illusztrálja(6).


Theophil Hansen: A Musikverein épülete, hosszmetszet az „Arany Termen” keresztül (tervrajz), Akademie der bildenden Künste Wien, Kupferstichkabinett, ltsz.: 19915
Theophil Hansen: A Musikverein épülete, hosszmetszet az „Arany Termen” keresztül (tervrajz), Akademie der bildenden Künste Wien, Kupferstichkabinett, ltsz.: 19915
 
Hansen nagy gondot fordított arra, hogy épületeihez stílusban illő enteriőrökről, dekorációról és bútorokról, használati és dísztárgyakról is gondoskodjon, valóságos Gesamtkunstwerket hozva létre. Az ebben rejlő lehetőséget a bécsi iparművészeti múzeum (Museum für angewandte Kunst) bemutatója (THEOPHIL HANSEN. Kunsthandwerk) nem használta ki, üveggyűjteményének tanulmányi raktárában rendezett aktuális összeállítása csak felvillantotta Hanse tárgytervezői munkásságát, pedig különösen finom üveg- és porcelántárgyai talán újdonságot is jelenthettek volna. Az építész nemcsak berendezési tárgyakat, hanem ékszereket, ezüstneműket is alkotott, szoros tervezői kapcsolatban állt a patinás J. & L. Lobmeyr céggel és tulajdonosával, Ludwig Lobmeyrrel, akinek otthonát is ő tervezte meg.

Theophil Hansen: Bécs, Tőzsde, lépcsőfeljáró, homlokzatrajz és a szoba mennyezetének terve Akademie der bildenden Künste, Kupferstichkabinett, ltsz.: 19945
Theophil Hansen: Bécs, Tőzsde, lépcsőfeljáró, homlokzatrajz és a szoba mennyezetének terve Akademie der bildenden Künste, Kupferstichkabinett, ltsz.: 19945

A Hansen-emlékév időben elcsúsztatott kiállításai több hónapon keresztül kínáltak eseményeket, látnivalókat, bécsieknek és turistáknak egyaránt. Egymást követték a megemlékezések, mindig volt mit megnézni, volt esemény, fogadás, pódiumbeszélgetés, mégkortárs dán építészeket is meghívtak Hansen származása ürügyén, de nagy átfogó életmű-kiállítás nem volt, új tudományos kutatási eredmények nem születtek. Kicsit facebook-filozófiájúnak hat a programsorozat, elsősorban események jöttek létre, amiket tartalommal próbáltak megtölteni, ahelyett hogy kulturális értékek születtek volna, amiket események népszerűsítenek. Úgy tűnik, a szakmai érdeklődés, egy életmű újrafelfedezése nem évfordulókhoz, hanem a téma aktualitásához kötődik, az pedig nem csoda, ha ma, a kapitalizmus egyik (végső?) válságának kellős közepén nem a kapitalizmus virágkora körül járnak gondolataink. Lehet, hogy izgalmasabb lett volna az Epstein bankot is csődbe döntő 1873-as nagy bécsi tőzsdekrach 140. évfordulójáról megemlékezni? Persze a bécsi Börzét is Hansen tervezte...
 
Bár a szűk szakmát érdeklő vadonatúj építészettörténeti eredmények esetleg hiányoznak, azért nem kell elfeledkezni arról, hogy az átlagos kiállításlátogató vagy bécsi városlakó ugyanúgy szívesen csodálkozik rá újra a már ezerszer látott Hansen-épületek szépségeire, mint a pesti sétáló mondjuk az Ybl-palotákra. A bécsiek számára a Hansen-paloták gazdagsága – a szó konkrét és átvitt értelmében – egyszerre a jelen része és a megőrzött múlt, amire büszkék lehetnek.


A Theophil Hansen – Építész és designer kiállítás részlete © Fotó: Lisa Rastl
A Theophil Hansen – Építész és designer kiállítás részlete © Fotó: Lisa Rastl


Műkereskedelem

Ha egy képzőművészről lenne szó, ennyi kiállítás, ilyen hatalmas ünneplés biztosan a hozzá köthető műtárgyak értékének emelkedésében is megmutatkozna. Az építészeti és design-tervek esetében az árak és az árváltozások nyomon követése nehezebb feladat. Kisebb gyűjtői kör, kisebb piac, kevesebb összehasonlítható adásvétel.
 
Egyáltalán, az is kérdéses, mit nevezünk tervrajznak? Elsősorban az eredeti építészeti és iparművészeti tervek tartoznak ide, amelyeket a tervező személyesen készített, emellett gyakran az épületek ábrázolását, vagyis az építészeti rajzot is idesorolják. Létezik ezenkívül grafikai sokszorosítású épületábrázolás – ezek elsősorban építészeti mintakönyvek, sokszorosított építészeti ábrázolások.
 
A Hansen-tervhagyatékot az Akademie der bildenden Künste grafikai gyűjteménye őrzi, új tervek felbukkanásáról, adásvételéről mostanában nincs információnk. A Dorotheum október végi, Meisterzeichnungen und Druckgraphik bis 1900, Aquarelle, Miniaturen árverésén az építészeti jellegű ábrázolások nagyon kis hányadot képviseltek, de áruk elég magas volt: egy Alois Maucherhez köthető, a 19. század elejéről való, 17 lapos tervrajzegyüttes értékét 5–7000 euróra becsülték. Két szobabelső akvarellterve is szerepelt az 1880-as évekből, a kettőért 1400 eurót kellett volna fizetni. Előbbiek közül egyik sem jelent meg a leütési árakat összegző eredménylistában, vagyis nem találtak gazdára. Mindkét tétel szép volt, de hagyományos értelemben véve nem túl látványos darabok. Ezzel szemben gazdára talált két, talán a 20. század elején készült, Franz Poledne enteriőr-ábrázolás, az egyik 750, a másik 1188 euróért, a becsült árnál kevesebbért.


Schickedanz Albert: A Szépművészeti Múzeum távlati képe, 1899? | Kiscelli Múzeum, Építészeti gyűjtemény, ltsz.: 24168
Schickedanz Albert: A Szépművészeti Múzeum távlati képe, 1899? | Kiscelli Múzeum, Építészeti gyűjtemény, ltsz.: 24168

A Dorotheum Bücher und Dekorative Graphik, 2013. júniusi árverésén szintén megjelentek építészeti vonatkozású tárgyak, de eredeti terv vagy ábrázolás nem volt köztük, csak nyomtatott lapok vagy albumok. Az 5000 eurós becsült érték fölött, 5400 eurón ütötték le a Salomon Kleiner és mások által 1720–37 között készített, a Burg első bécsi barokk topográfiájának számító, 132 rézmetszetű táblát tartalmazó albumát. Ugyancsak itt jelent meg egy Hansenhez köthető tétel, a bécsi tőzsdeépületet, a Börsét bemutató összeállítás különlenyomata az Allgemeine Bauzeitung 1876-os évfolyamából. A szerény 60 euró kikiáltási árról végül 160 eurón kelt el. Kiugró áron ebben a tárgycsoportban csak a szentpétervári Izsák-katedrálist bemutató, metszetekkel illusztrált album talált gazdára. Az 1848-ban, Párizsban készült kiadvány 800 euró kikiáltási árról a hihetetlen 13 ezer eurós magasságba ugrott.
 
Szintén komoly árat ért el a Sotheby’s júliusi londoni árverésén egy iparművészeti tárgy terve, a The Ralph Holland Collection részeként kalapács alá került 16. századi kandeláberterv, amelyet Bernardo Buontalentinek tulajdonítanak. A tétel a maximális 12 ezres becsértékhez képest több mint 30 ezer fontért (majd’ 40 ezer euróért, 12 millió forintért) kelt el. Ilyen összehasonlításban talán nem is olyan drága a Központi Antikvárium 2012. júniusi árverésén megjelent, a pesti Invalidusházat ábrázoló 18. század végi perspektivikus tervrajz, aminek kikiáltási ára 2,6 millió forint volt, de ezt akkor egyetlen magángyűjtő sem akarta megadni érte.
 

(1) Lásd Gábor Eszter leírását, in: Schickedanz Albert 1846–1915. Szerk. Gábor Eszter – Verő Mária. Szépművészeti Múzeum, Budapest, 1996. 173. és 187. o.
(2) Adolph Stiller (szerk.): Theophil Hansen. Architekt 1813–1891. Müry Salzmann Verlag, 2013
(3) Theophil Hansen 1813–2013. Ein Stararchitekt und seine Wohnbauten an der Wiener Ringstraße. Szerk. Monika Wenzl-Bachmayer. Wagner:Werk, Weitra, 2013
(4) http://www.ottowagner.com/sonderausstellung/archiv/2013/theophil-hansen-1813-2013/
(5) Dr. Andreas Zeese: Theophil Hansen als Lehrer an der Wiener Akademie der bildenden Künste, 1868–84. In: Theophil Hansen – Architekt und Designer. Szerk. Cornelia Reiter – Robert Stalla. Bibliothek der Provinz, Wien, 2013
(6) Schickedanz Albert: A Szépművészeti Múzeum távlati képe, 1899 k., papír, tus, akvarell, ltsz.: 24168, Kiscelli Múzeum, Építészeti Gyűjtemény