Garanciavállaló árverezők

A lufi őrzői

A jól megszokott árverési gyakorlat szerint a tételt beadó tulajdonos – a néma terem vagy a csigalassúsággal zajló licitálás láttán – szaporán törli az izzadságcseppeket a homlokáról. Reméli a legjobbakat – miközben az árverezőház egykedvűen várja a lehetséges profitot. De van egy másik forgatókönyv is, amikor az aukciósház garanciát vállal egy minimum eladási árra. Ehhez a keresletélénkítő eszközhöz a műkereskedők a biztos piaci felfutás idején nyúlnak. Most eljött ez a pillanat.

Természetesen nem a megszorításoktól terhes Magyarországon, hanem a nyugat világban, ahol a műkereskedelem még mindig bombaüzlet. A két aukciós óriás, a Christie's és a Sotheby's őszi árveréseikre 1 milliárd dollár értékben vállalnak garanciát. A néha korábban is használt garanciát a vevő és az árverezőház a becsérték alsó határa körül állapítja meg. Ha az árverésen a műtárgy nem talál vevőre, az aukciósház kifizeti a tulajdonosnak a vállalt minimumárat, ha viszont a tétel többért kel el, a nyereségből a beadó és a ház megállapodás szerint részesül.

A Bloomberg újságírója, Linda Sandler szerint mindez elválaszthatatlan a műkereskedelmi piac nyári megingásától. A másodlagos jelzálogpiacok amerikai bedőlése miatt a kortárs műkereskedelem legnagyobb vásárlói, a hedge-fund igazgatók is bajba kerültek augusztusban. Ahogy John Krug, egy antikvitás tulajdonos megjegyezte: „Mikor a tőzsde gyengül, a férfiak az mondják a feleségeiknek: 'Semmiképp se, Drágám'”. Most New York itt tart, a hedge-fund milliárdosok nemet mondanak vásároló feleségeiknek: „Semmiképp se, Drágám!”
 

Warhol Liz Taylorról festett portréjától Hugh Grant válik meg a Christie’s novemberi árverésén. A 25-35 millió dollárra becsült festményért az aukciósház garanciát vállalt. Andy Warhol: Liz, 1963, vegyestechnika, 101.6 x 101.6 cm © Christie’s Images Ltd. 2007


De a Wall Street se irányítja az egész világot. A Christie's kortárs részlegének vezetője, Brett Gorvy derűlátó: amíg ott vannak a posztszovjet oligarchák (és az ázsiaiak), addig nem lehet baj. A korábbi Szovjetunió térségében megszületett újgazdag réteg nem pénzpiaci megfontolásból vesz műtárgyakat, hanem mert szükség van rájuk a palotákban. A Christie's kincstári optimizmusát igyekszik megtámogatni a garantált minimum árakkal. Az augusztusban napvilágot látott pesszimista piaci jóslatok ugyanis már a műkereskedelmi lufi kipukkanását vizionálták.

A kockázatvállalás persze csak a legdrágább festmények esetén éri meg. A Christie's (novemberi árverésein) a garantált felvásárlást például Warhol 25-35 millió dollárra becsült képénél vagy de Kooning 16-19 milliós becsértéken kalapács alá kerülő alkotásánál biztosítja. A Sotheby's pontos tételeket nem jelölt meg, de összesen félmilliárd dollárnyi garanciát vállal az őszi árveréseken; ez egy régóta tartó folyamat következő állomása csak, hiszen idén tavasszal már több mint 300 millió értékben biztosította beadóit. Mark Rothko májusban eladott rekordművénél – a Businessweek szerint – a Sotheby's 46 milliós minimumban állapodott meg a tulajdonossal, David Rockefellerrel. A végül 72,8 millióért elkelt festményből az aukciósháznak így tetemes pluszbevétele származott.

A rémisztő mértékben növekvő garanciavállalással az árverező mogulok előremenekülnek. Sok más pénzügyi eszközzel (például a gyűjtőknek nyújtott hitellel) együtt megpróbálják megelőzni a példátlan virágkorát élő kortárs műkereskedelem összeomlását. De így az izzadságcseppek már az ő homlokukról csorognak.

Szöveg: Rieder Gábor