A Rosette-i kő Egyiptomban?

Hieroglifa ABC

Dr. Zahi Hawass, a Műkincsek Főtanácsának elnöke az egyiptomi kormány nevében tiszteletteljes kéréssel fordult a British Museumhoz. A tudományos főmunkatárs a londoni múzeum egyik leglátogatottabb „faragványát”, a Rosette-i követ igényli. Nem a gyarmati urak rablóhadjárataira hivatkozva – csak egy szerény, három hónapos időtartalmú kiállítás miatt. 2012-ben ugyanis új múzeum nyílik a nagy piramisoktól nem messze, ahol a kurátorok több szimbolikus jelentőségű, nyugatra hurcolt egyiptomi műemléket is ki szeretnének állítani.

 

Rosette-i kő. Ptolemaiosz-kor (Kr. u. 2. sz.), bazalt, 114 cm magas, British Museum

Ehhez persze szükség van a British Museum kutatóinak engedélyére, akik nem zárkóztak el a jövőbeli kölcsön elöl. Pedig a hatalmas kőtömböt eddig csak kétszer, az első világháború miatt és egy párizsi kiállítás alkalmából mozdították el. A töredezett szegélyű, háromféle írással borított bazaltkő 1799-ben került elő a homokból. Az Egyiptomot meghódító Napóleon ugyanis parancsot adott katonáinak, hogy Rashid (franciául: Rosette) helység mellett építsenek egy erődöt a közelgő angol és török hadsereg ellen. Bár a szenzációs Ptolemaiosz-kori leletre – a Julein-erőd munkálatai közben – francai katonák találtak rá, a műkincs végül a győztes brit hadsereg birtokába került. És velük együtt hajózott haza 1802-ben az Egyesült Királyságba. Azóta is a British Museum gyűjteményét gyarapítja. Az orientalista klasszikafilológusok között elkeseredett harc indult meg a nyilvánosságra került szöveg (illetve az egyiptomi írás) megfejtéséért. Az ősi egyiptomi templomok ugyanis bezárták kapuikat az 5. és 6. században, s a papokkal együtt elveszett a hieroglif-írás kulcsa is. A Rosette-i kövön viszont három változatban szerepel egy papi rendelet Kr. u. 196-ból való másolata: az ősi hieroglifák jeleivel, a leegyszerűsített démotikus írással és a jól ismert ógörög nyelven.

A metszeten kutatók vizsgálják a hieroglifákat az orientalisták 1874-es nemzetközi kongresszusán. A hieroglifa görögül „szent vésetet” jelent, az egyiptomi megfelelője a medu netjeru, azaz „az istenek szavai”, ami a Thot istentől való származásra utal. Az egyiptomi írást homályos képzetek vették körül hosszú évszázadokig, ősi tudást, isteni bölcsességet reméltek tőle. Pedig csak egy dekoratív és bonyolult írásmód volt, amiben a rajzolt jelek egyszerre utalhattak mássalhangzóra, több hangra vagy egy elvont fogalomra. Vagyis az 1000 jelből álló rendszernek csak egy kis része valódi képírás.

A hieroglifák rejtélyét Jean-François Champollion, a leleményes gyerekzseni oldotta fel, aki 13 évesen már koptul tanult, 19 esztendős korában pedig a grenoble-i egyetemen tartott órákat. A fiatal keletkutató 1822-ben sikeresen kibetűzte a Rosette-i kő egyik fáraónevét a rávetített görög megfelelő segítségével. (A királyok nevét a lekerekített sarkú keret, az ún. kartus elválasztja a folyószövegtől.) A késő egyiptomi nyelvből kialakult, keresztény szertartásoknál még ma is használt kopt nyelvre támaszkodva Champollion elolvasta az egész rendeletet, megfejtve a hieroglifák rendszerét. Így lett a Rosette-i kő az egyiptológia „anyakönyvi kivonata”. És a felvilágosodás szimbóluma, ami a tudomány fényével világítja be az elfeledett múlt sötét sarkait.

 


Rieder Gábor