INTRO

Május 16-án Budapesten tanácskozott a világ legnagyobb múzeumainak vezetőit tömörítő úgynevezett Bizot-csoport európai szekciója. A Szépművészeti Múzeum
egyedüli magyar intézményként 2006 óta tagja a csoportnak, illetve nem is a múzeum, hanem annak mindenkori igazgatoja, a meghívás ugyanis nem az intézményeknek, hanem azok vezetőinek szól, ezért például senki sem helyettesíthető a mindig más helyszínen megrendezett üléseken. Igazi múzeumdiplomáciai sikernek könyvelhető el, hogy ennyi befolyásos szuperintellektust, vagy befolyásos intézménymenedzsert sikerült Budapestre csábítani, és gondoskodni arrol, hogy nyugodtan tanácskozzanak a historikus magyar díszletek között.

Azt illetően persze csak nagyon szűkszavú közleményre
lehet támaszkodni, hogy miről is volt szó a zárt ülésen, de ez a sajtóbeli alulreprezentáltság általában is jellemző rájuk, gyakorlati megállapodásaikat nem szokták a sajtó orrára kötni. Az mindenesetre árulkodó, hogy az egész kezdeményezés az elején még az International Group of Organizers of Largescale
Exhibitions (mondjuk nagyléptékű kiállítások szervezőinek nemzetközi csoportja) néven indult, szoros összefüggésben azzal, hogy akkoriban Görögország különösen erős politikai nyomást probált gyakorolni az angol kormányra az úgynevezett Elgin-márványok ügyében. (A Parthenon és más templomok frízének darabjait lord Elgin, akkori követ szállíttatta az akkor még török fennhatoság alatt pusztulo
Athénból Londonba, a 19. század elején. Később tőle kerültek a mostmár a görög nemzeti örökség részének tartott reliefek a British Museumba.) Természetesen a valaha eredeti helyükről elmozgatott műkincsek esetleges repatriálásának kérdése
nemcsak a British Museum számára gyűjteménybevágo, ugyanebben a helyzetben van a többi vezető múzeum is, elég csak a Napoleon hadjárataiból meggazdagodott Louvrera gondolni, vagy mondjuk a szentpétervári Ermitázsra.
A tanácskozások kardinális kérdése tehát az, hogy a kiállítások iparának
fellendülésekor az egyes intézmények garantáljni tudják legalább egymás
felé a meglévő status quo-t, vagyis szeretnék elérni, hogy a zsidó kárpotlási
ügyek példája nyomán még a gondolata se merülhessen fel annak, hogy
mindez évszázadokra visszamenőleg is precedenst teremthet. Azért pedig, hogy a különböző nemzetek, de főleg a görög, iskolásainak Londonba kell tanulmányi kiállítást szervezni, hogy ki tudják egészíteni Athénban in situ szerzett élményeiket, kárpotlást nyújt majd a Louvre által koordinált virtuális egyetemes múzeumi site.

TARTALOM:

ARTANZIX
Dékei Kriszta: El lehet képzelni – a Vasarely Múzeum koncept-kiállítása
KIÁLLÍTÁSAJÁNLÓ
Földes András: Lipcse, a sosem létezett bolygó
KIÁLLÍTÁSAJÁNLÓ
Fáy Miklós: Dezső idétlenkedik – 100 éves a Nyugat
P. Szűcs Júlia: „Isten hozott édes életünk” – a Batthyány Gyula-albumról
Perenyei Monika: Áramlás – interjú Szépfalvi Ágnessel
Adél Thüroff: A táncoló kutya – impresszionista festőnők Frankfurtban
Kovács Ágnes: Magyarok Münchenben 6. A táncoló gésa – adalékok Tornai Gyula
japán tárgyú képeihez
Winkler Nóra: China Design Now
Babucsik Anna: „Aki Magyarországon képet akart venni, nem hagyhatta ki a Kossuth Lajos utcát..” – interjú Pátzay Vilmával
Buzinkay Péter: Magyar Művészeti Műhely (1917-1929) – egy elfeledett iparművészeti vállalkozás
WANTED! Békefi Eszter: Borsos József
GUTENBERG-GALAXIS