Az Artprice ismét megjelentette éves műkereskedelmi elemzését. A 2009-es jelentés gyászos volt, a 2010-es derűlátó. Két fő trend vehető ki: a piaci mutáció és a kínai nyomulás.

Qi Baishi: Madarak, virágok és rovarok című tusrajz-sorozat (fotó: Christie's Hong Kong). A legdrágább modern kínai festő (és a világ második legkeresettebb művésze) sokat merített a klasszikus ázsiai tekercsképek állat- és növényábrázoló tradíciójából.

A jelentés bevezetője röviden összefoglalja a trendeket: „2010-ben sok minden történt: a 2004 és 2008 közötti komoly árnövekedés valamint a 2008 októbere és 2009 nyara közötti súlyos forgalomcsökkenés után gyors fellendülés következet, megjósolhatatlan csúcsok felé röpítve a piacot. Röviden összefoglalva: a mögöttünk álló évtizedben a piac nagyon felgyorsult, a súlypontja pedig érzékelhetően Ázsia felé tolódott el. A legutóbbi, 1991-es műtárgypiaci krízis után négy esztendő nyugalomra volt szükség ahhoz, hogy az árak újra a régiek legyenek. Most ehhez elég volt mindössze 18 hónap. 

Az elmúlt évtizedben két erős trend volt megfigyelhető. Először is: a műtárgy-kereskedelem valóságos mutáción megy keresztül. A piac felépítését megváltoztatta az internet fejlődése (az online kereskedelem felgyorsulásával együtt), a világszerte megrendezett, több mint évi 260 művészeti vásár által generált versengés valamint a befektetők és a befektetési alapok fontossá válása. Ez utóbbiak közül jó pár becsődölt 2008-ban és 2009-ben a Lehman Brothers összeomlása után – de mindezek ellenére, a példaérték és a médiafigyelem miatt a művészeti befektetés egy új szociokulturális jelenséggé vált.

A befektetők – kisebbik része – által pénzpiaci tőkévé változtatott művészet új modellt szült: a 'műtárgy-tőzsdét'. Kína vállalta magára az úttörő szerepet ezen a téren: a kínai kormány 2009-ben megalapította a Sencsen Kulturális Vagyon és Tőke Tőzsdét. A „műtárgy-tőzsde” modelljét máris lemásolták. Mindenekelőtt Franciaországban, ahol Pierre Naquin elindította a Műtárgy Tőzsdéjét, 2011 januárjában eladásra kínálva a Sol Lewitt- és Francesco Vezzoli-művek egy ezrelékét.

2010 másik fő trendje: a globális műtárgypiaci geopolitika terén lezajlott valóságos forradalom... Kína megelőzve az Egyesült Államokat és Nagy Britanniát, a világ legnagyobb képzőművészeti aukciós piacává vált. 2008-ban, a Lehman Brothers bukása után Kína a nemzetközi gazdaság talpra álláításának motorja volt. Közben a kínai kormány hajlandóságot árult el a művészet és a kultúra kiemelt támogatására, akárcsak a 2008-as Olimpiai Játékok vagy a 2010-es Sanghaji Világkiállítás esetében, ennek megalapozásaként a Kulturális és Pénzügyi Minisztérium ingyenessé tette a kínai múzeumokat.” (A kínai kormány nem csak pozitív módon avatkozik be a képzőművészetbe. Épp most tartóztatták le a leghíresebb kínai kortárs művészt, Ai Weiweit, akiről egy izgalmas riportot olvashatnak a legújabb Artmagazinban.)

Zhang Daqian: Varázslatos szikla hegyi tájban, 1981 (fotó: Poly International Auction Co.) A világ negyedik legkelendőbb művésze a kínai tájkép-festészet megújításán munkálkodott.

A 2010-es év legnagyobb értékben kalapács alá került művészeinek Top 10-es listáját ki más vezetné, mint Pablo Picasso. A második helyre tolakodott előre a kínai modernizmus nagy előfutára, Qi Baishi, így az amerikai szupersztár, Andy Warhol leszorult a dobogó harmadik fokára. De van még keleti művész, akinek a nevét előbb utóbb meg kell jegyeznünk: a negyedik helyre egy másik modern kínai festő, Zhang Daqian futott be. A nagy aukciós rekorder, a Lépő ember az ötödik helyig repítette magával előre Giacomettit. Utána megint egy kínai modern festő, Xu Beihong következik, majd szorosan a nyomában ismét egy európai: Matisse. A tízes élmezőnyt a szintén látványos leütéseket produkáló Modigliani, még egy nálunk alig ismert, kínai modern festő, Fu Baoshi és az amerikai pop art csillag, Roy Lichtensein zárja.

Itt az ideje, hogy Nyugaton elkezdjék biflázni a 20. századi nagy kínai festők neveit.

Szerző: R. G.