Tiziano esetében nem az anyaggyűjtés, hanem az adatok megfelelő rostálása a nagy feladat. A Taschen kismonográfiájának szerzője, Ian G. Kennedy ebben jeleskedik is, jó érzékkel válogatva a festőfejedelem remekművekben és anekdotákban gazdag életművéből. Hiszen ne felejtsük el, hogy Tiziano velencei költő barátja, a szabadszájú Aretino valóságos PR-hadjáratot folytatott a festő egy-egy jobb képéért már a 16. század derekán, elégséges tápot adva a legendáriumnak!

Kennedy stílusa különösen szórakoztató: ha kell, epésen gúnyolódik, ha kell, odaadóan csodál. Az egyik oltárkép szolgálójáról például azt írja: „A lány birkaszerű vonásai mögött aligha rejtőzik fényes elme, annyi sütnivalója azonban kétségkívül van, hogy tisztában legyen úrnője titkával, ezt a felfedezését pedig cinkos arckifejezéssel igyekszik tudatni. Szalome odahajtja fejét, hogy meghallgassa, közben pedig önelégülten mosolyog a szobalánya éleslátása fölött érzett cinikus vidámságában, és hogy méltó bosszút állt a szerelmét visszautasító férfin.” (20. o.) De a szerző tovább sziporkázik: az ibolyás ifjú hölgy „egy filmsztárénál is kevesebb intellektuális vonást” mutat (18. o.), az Atyaisten „óriásdenevérként” lebeg (31. o.), Szent György pedig „nagybácsis unalmat áraszt” (16. o.) a szent társaságban. Kennedy a klasszikus művészéletrajzok élvezetes és zamatos stílusából merít, de nem feledkezik el a szaktudomány tényszerűségéről sem. III. Pál pápa arcképénél például óv a felszínes magyarázatoktól: „Ugyanakkor viszont hiba lenne a pápát egyfajta dickensi, pénzéhes rokonai által körülvett zsugori emberként látni; ez egy pápai audiencia, Ottavio pedig a pápa előrenyújtott lábát hajol le megcsókolni, míg Alessandro bíboros diszkréten a háttérben áll.” (67. o.) A házastársi ajándékként megvásárolt Urbinói Vénusz kapcsán pedig a túlzott pszichologizálást hárítja el: „Arckifejezése és önmaga izgatása egy barátságos szexuális felkérés kifejezője, ami teljességgel mentes mindazon voyeurizmustól, amit a 19. században minden hasonló, ennyire csábító képre ráhúztak, és ami Manet-t arra késztette, hogy az Olympia című festményén látható kétértelmű testiség ábrázolásával válaszoljon.” (50. o.)
Ian G. Kennedy: Tiziano. Taschen–Vince, Bp., 2007, 96 oldal, 2275 Ft

R. G. 

Artmagazin 2007/6. 21.o.