1889-ben Van Gogh megszállottként dolgozott a Saint-Remy melletti szanatóriumban, egyre mélyebbre süllyedve az elmebaj mocsarába. Párizsban élő műkereskedő öccsének, Theónak el is küldött egy csinos ceruzarajzot, a vad liánokként kavargó apró virágokról – a vázlat ma az amszterdami Van Gogh Múzeum büszkesége. A kutatók idáig hiába keresték a rajz után készített eredeti olajfestményt. Majd egy bostoni restaurátor szenzációs felfedezéssel állt elő, pár nappal ezelőtt...

Vincent Van Gogh: Vízmosás, 1889, olaj, vászon, 73×92 cm, Museum of Fine Arts (Boston)

A bostoni Szépművészeti Múzeum munkatársa, Meta Chavannes egy évvel ezelőtt röntgenezte meg a gyűjtemény egyik büszkeségét, Van Gogh Vízmosás című festményét. (A holland festőzseni kései alkotását Gauguin is sokra tartotta.) A restaurátor érdeklődését felkeltő 1889-es mű felszíne alatt – a röntgengép felvételén – az expresszív görcsökben leomló vízmosástól merőben eltérő új ecsetvonások tűntek elő. Hiába konzultált amerikai kollégáival, a tengeren túli szakemberek nem ismerték fel a rejtőzködő művet.

Vincent Van Gogh: Vad növényzet, 1989, tinta, papír, 47×62, Van Gogh Museum (Amszterdam)

Mikor a holland származású Chavannes hazalátogatott Amszterdamba, találkozót kért a Van Gogh Múzeum egyik neves szakértőjétől. A holland kutató első pillantásra felismerte a Vízmosás felszíne alatt rejlő korábbi festmény és az amszterdami gyűjteményben őrzött grafika (Vad növényzet) közötti rokonságot. Új Van Goghot találtak: az ismert vázlat a most megtalált olajképhez készült! A felfedezés értékéből persze kissé levon, hogy az új festmény örökre be van zárva egy másik remekmű belsejébe. A bostoni szakértők szerint Van Gogh nem elégedetlenségből, hanem türelmetlenségből mázolta át a Vad növényzetet. Szeretett öccse, Theo ugyanis nem küldött időben vásznakat az alkotói lázban égő, ideggyenge művész számára.

R. G.