Az őskori barlangrajzokat penész támadása fenyegeti. A rosszul beszerelt szellőztetőrendszer miatt olyan párás lett a Lascaux-i barlang levegője, hogy a gombák már a falakra rajzolt sok ezer éves lovakat, őstulkokat, szarvasokat és kőszáli kecskéket is veszélyeztetik. A szakemberek kongatják a vészharangot: az elsőként felfedezett Altamirához és a „100 mamut barlangjának” nevezett Rouffignachoz hasonló kulturális értékkel bíró Lascaux komoly bajban van. A penész feleheti az ásványi pigmentekkel felfestett állatrajzokat.

A Bikák csarnoka a Lascaux-i barlangban.

A vonakodó francia kormány végül lépett: a barlangot felügyelő régészek nyomására tervbe vette a szellőztető rendszer cseréjét és három hónapra teljesen lezáratta a barlangot. Ezzel sajnos leállni kényszerült a leletegyüttes három dimenziós digitalizálását végző csoport is, de a helyzet nem tűrt halasztást. Még akkor se, ha az év végén felfedezett fekete és zöld penész messze nem az első gombás fertőzés a barlang újkori életében. A vízzáró réteg miatt nedvesedésmentes mészkőüregek – az őslakósok távozása után több mint 15 ezer évvel – már többször is szembesültek ezzel az új kihívással.

1940-ig nem volt semmi gond. Ekkor fedezte fel pár kutyasétáltató francia gyerek a 230 méter hosszú járatot, ami hamarosan turisztikai szenzációvá vált. Olyannyira, hogy két évtizeddel később a látogatók által kilélegzett szén-dioxid és a mesterséges fényforrások miatt riasztó méreteket öltött a falakat kikezdő algásodás. Így a legendás kulturális miniszter, André Malraux 1963-ban bezáratta a „zöld betegségtől” szenvedő barlangot. Mivel pár évvel később megnyílt a Lascaux-i barlang élethű másolata, az eredetibe már csak a kutatók merészkedtek be néha. Miután 2000-ben átalakították a szellőztető rendszert, ismét felütötte fejét a mikroszkopikus veszedelem. A rafinált és ellenálló új gombafajjal csak 2002-re sikerült – többé-kevésbé – végezni.

A meglepően realistán ábrázolt állatalakok (tulkok, szarvasok stb.) a „csavart perspektíva” szabályai szerint jelennek meg: bár a test profilból van ábrázolva, a szarvak és agancsok a jellemzőbb szembe nézetből.

A 2007 végén felfedezett új penészfoltok most már az UNESCO védelme alatt álló „prehisztorikus Sixtus-kápolna” freskóit fenyegetik. A falakra és a mennyezetekre festett (olykor vésett) 600 állatfigura a 15-17 ezer évvel ezelőtti magdaléni kor egyik legbecsesebb emléke. A naturalista módon megmintázott lovak, tulkok, kecskék és szarvasok a jégkorszaki ember életébe nyújtanak betekintést. A komoran és felségesen álldogáló állatok, a nyíllal átlőtt lovak vagy az úszó szarvasok az írásbeliség kezdete előtti életmódról és hiedelemvilágról árulnak el valamit. A barlanglakó vadászemberek ugyanis realistán ábrázolták az őket körbevevő természetet, nem úgy, mint a földműveléssel foglalatoskodó újkőkorszakbeli leszármazottaik, akik már csak a rejtélyes, absztrakt mintákban bíztak.

Vonuló lovak a Bikák csarnoka mögötti falakon.

Szerző: Rieder Gábor