A Bátor Tábor Alapítvány, amely beteg gyerekek táboroztatásával foglalkozik, Magyarországon az elsők között rendezett jótékonysági árverést kortárs művekből 2005-ben. A budapesti rendezvény ma már nemzetközi hírű és rangú eseménynek számít, az aukció anyagát külföldön is elismert szakemberekből álló zsűri válogatja. A Mosoly otthon Alapítvány a Bátor Tábor sikerein felbuzdulva vágott bele az aukciószervezésbe három évvel később, de ők már autizmussal élő alkotók munkáit is szerepeltetik árveréseiken. Most pedig itt az újabb szereplő: a Magyar Rett Szindróma Alapítvány, amely külön erre az alkalomra készült fotósorozatot és a fotók által inspirált verseket aukcionált. Az utóbbi két szervezet árverésén vettem részt ősszel.
Lakatos Renáta finommotorikája javul, ha jól érzi magát. olyankor jobban kidolgozza a részleteket.
Tárcsa nélkül beülni egy aukcióra azért jó, mert megengedhetem magamnak azt a luxust, hogy fél szemmel a licitálók arcát lessem. Kinek csillan meg a szemében a végső elszánás, mielőtt megkaparintja a portékát. Olyan ez, mint a reptéren az érkezői oldal közönségét figyelni: a hozzátartozók várnak a fotocella mögül előbújó utasokra, és végül meglátják a szeretett személyt: sóhaj, mosoly, könnyek. Hogy a hasonlat megél-e egy Mednyánszky-kép vásárlásakor úgy egyébként, azt nem tudom (mondjuk azért sejtem, hogy igen), de most szeptemberben egészen bizonyosan hasonlókat tapogattam le csápjaimmal a terem félhomályában.
A koncept művész esete az autizmussal
A Budapest Kongresszusi Központban, a Mosoly Otthon Alapítvány (MOHA) ötödik művészeti aukcióján járok. Beülök az üres terembe, és miközben lassan megtelik a hely, a falon lógó lenyűgöző képekben gyönyörködöm. Autista fiatalok képei vagy kortárs művészek munkái? Egyelőre nem vagyok tisztában azzal, melyik melyik, csak azt tudom, hogy Virág Judit nyolcvanegy művet árverez majd el ma este, mindkét „kategóriában". Aztán, mielőtt elkezdődik az árverés, fellibben a színpadra Tarr Hajnalka, Béres Ilona-i hangszínével, lehengerlő stílusával, és fantasztikus előadást tart arról, hogyan lehet az autizmus világán keresztül megfogni a kortárs művészet különböző irányait. Bingó, ezért voltam zavarban a képekkel kapcsolatban.
Hajni válogatta az aukció anyagául szolgáló képeket. Jól ismeri az autista alkotókat, a MOHA 2008-as aukcióján még ő is művel szerepelt, aztán elment megnézni, hogyan rajzolnak az autista fiatalok a lakóotthonokban, és „ott ragadt", elkezdett foglalkozni velük. Szerinte a mai művészet, főleg a konceptuális alkotók, igenis kommunikálnak az autizmussal. A repetíció, az adatokkal való munka, a strukturálás, rendszerezés, gyűjtés, mind meghatározhatják az autista alkotók képeit, és ugyanezek nyakon csíphetők a társadalomban, így számtalan kortárs művésznél is. „Jorinde Voigt, aki filozófiát, újkori német irodalmat, tíz évig csellózni tanult és még egy kis szociológiát is, egy marha okos nő, aki közben úgy rajzol, hogy szigorú rendszerben fog meg egy totálisan képlékeny dolgot, például az érzelmek evolúcióját a keletkezéstől egészen a kommunikációt követő lecsengésig" - meséli.
Rock and roll a macskabörtönben
Elindul az árverés. Lakatos Renáta képeit nagyon szereti a terem, vonalakat, vonalhálókat rajzol, négyzeteket, néha köröket. Telefesti a papírt, és olyan árnyalatokat talál hozzá, hogy a képei bármelyik ma divatos minimalista lakásbelső ékkövei lehetnének, rögtön a „make love not war" falfeliratok mellett. Hajnalkáék is úgy érezték, hogy „brand-gyanús" munkák ezek, finom selyemsálakat készíttettek Renáta és néhány más alkotó mintáit felhasználva. melyeket az aukción meg is lehetett vásárolni, díszdobozban. (És nemcsak ezen az aukción, hanem a Design Hét alkalmából Art Loves Design címmel rendezett Artmagazin-aukción is! A szerk.)
Zoltán Gábor képein színes figurák, állatok, nyulak, baglyok, cicák néznek velünk farkasszemet, színes kavalkád, szuper gyerekkönyv-illusztráció lehetne. Virág Judit a tőle megszokott gyors tempót diktálja, de közben mindig talál egy izgalmas címet az eredetileg cím nélküli autista alkotásoknak. Itt például nagy derültséget okoz a Rock and roll a macskabörtönben vagy a Dühös télapó szaloncukorral veri a rénszarvast névadás. Viszik is, mint a cukrot.
Zoltán Gábor kezdetben egy-egy autómotívumot vetett csak papírra, most itt tart.
Az est fénypontja mégis Bihari László, aki alakjaiban vagy saját magát, vagy szüleit festi meg. Gyönyörű színekkel dolgozik, a kéknek például millió árnyalatát produkálja. Egyik képét, színei és feszültsége miatt Hajnalka egyenesen Munch Sikolyához hasonlítja. Egy Bihari-képért fizetnek a legtöbbet: 320 ezer forintot. Az aukción kalapács alá kerül egy sor izgalmas magyar és külföldi kortárs mű is, többek között Szíj Kamilla, Maurer Dóra, Hausel Katalin, Várnai Gyula vagy a Société Réaliste művészcsoport egy-egy képe. Itt van Uglár Csaba alkotása is, a képen az egymás hegyén-hátán sűrűsödő betűhalmazok egyetlen értelmes mondattá állnak össze: „Nem kell mindent érteni".
„Hogy mi zajlik belül, azt nem tudom"
Hajnit később megkérem, meséljen a foglalkozásokról. Az autisták között töltött első napjairól beszél, azt mondja, olyannak tűntek neki a fiatalok, mint a legkitartóbb filozófusok, akik nem adják fel a filozófiájukat, még akkor sem, ha ezért egy otthonba kényszerülnek. „A kapcsolatteremtés egyrészt lassan alakult ki, de nekem ez tetszett, volt időm arra, hogy közeledjek, távolodjak, másrészt igazán abszurd volt: az érdekelte a fiatalokat, hogy melyik utcában lakom, és ott hány ház van, vagy hogy milyen autóval érkeztem, azt ki vezette, és az illetőnek van-e felesége. Tetszett, hogy nem ködös érzelmi pályákon történik a puhatolózás, hanem konkrét és nagyon vicces kérdéseken keresztül."
Aztán lassan megfigyelte, kinek milyen a gesztusrendszere, és a mozdulatok milyenségéhez mérte a papírlap nagyságát, a rajzeszközt. Aztán elkezdtek közösen rajzolni.
„Nekem az az elvem, hogy nem szabad instruálni őket, csak biztatni és asszisztálni. Rengeteg szorongás van bennük és mindemellett nehezen kifürkészhető, hogy mi zajlik odabent. A rajzok azért rendkívül fontosak, mert állapotokat lehet érzékelni, kifinomultságot, feszültségeket, érzelmeket: hogy szorong, hogy fél, hogy be van zárva, most kinyílt éppen, ez egy csomó árnyalat ahhoz képest, amit látunk amúgy egy autizmussal élő emberen kívülről."
A bizalom és az idealizmus nem inflálódik
Az aukció után Czunyi Zsuzsától, a MOHA ügyvezetőjétől megtudom, 18 millió forint gyűlt össze az este. Annak idején, az első árverésen csak kortárs képzőművészek képei voltak, de a második alkalomra berobbantak az autista munkákkal.
„Aztán azt láttuk, ha nem tudunk egyre erősebb, újabb képanyagot hozni évről évre, és nem tudunk több támogatót vonzani, akkor egy-két autista művésztől begyűjtött kép után elvesztheti az érdeklődését az állandó vásárló. Vissza akartuk hozni a kortárs művészetet is. Igazunk volt, hiszen most is volt olyan vásárlónk, aki kizárólag a Bernar Venet-műért érkezett az aukciónkra, melyért nem sajnált 2,4 millió forintot kifizetni."
Uglár Csaba képe adott egy jó mondatot az autista művek mellé.
Hajnalka közbeveti, hogy neki is minden fáradságot megért, hogy végre élőben lásson egy Voigt-alkotást.
„Milyen jó, hogy csinálhattunk most egy kiállítást, amikor egyébként - helló, Műcsarnok, helló, Ernst Múzeum! - minden intézmény bedől. Kortárs művészként nem látok és nem is fogok jó darabig látni olyan kiállítást, ami engem érdekel, így összehoztuk az alapítvánnyal. Megint nyolcvanas évek van, mindent neked kell csinálni, fel kell hívni a művész ismerőseidet, magad kell intézned, hogy idejöjjenek a művek. Nem vagy kurátor, nincs mögötted egy komoly intézmény referenciákkal, de ha az ügy egyébként jó, és bíznak benned, akkor itt lesz a munka. A bizalom meg az idealizmus működik. Minden inflálódik, de ezek nem."
„Viszont nagyon szépek"
Az Átrium Film-Színház épületében Rett-szindrómás kislányok táborozásáért gyűltek a forintok. Az alapítvány fotói, melyek rettes kislányokat és ismert színészeket ábrázolnak gyengéd ölelések és simítások elegyében, bejárták az egész magyar sajtót. Nem véletlenül. A fekete-fehér fényképek azokat a genetikai betegséggel küzdő gyerekeket mutatják kecses kis angyalkáknak, akik amúgy a Rett-szindróma miatt darabos mozgású kislányok. Tíz nagyméretű kép pihen a zsöllye mellett a falnak támasztva, bemelegítenek, onnan kerülnek a színpadra, Winkler Nóra kalapácsa alá. Akitől egyébként az árverés részeként minden fotón szereplő kislányról megtudunk valami kedveset, amit az anyukája írt bemutatásként: hogyan viseli a betegséget, milyen zenét szeret, mitől érzi magát boldognak.
Edinger Kata, az alapítvány kuratóriumi tagja, az egyik kislány, Léna édesanyja arról mesél, hogy azért szerveztek aukciót, mert szerettek volna adni valamit az adományozóiknak, ami nem csak egyszeri alkalom, mint mondjuk egy vacsora.
„Értéket akartunk létrehozni, mely a rettes lányokkal kapcsolatos. Mivel nincs olyan kézügyességük, hogy ők készítsenek eladható tárgyakat, viszont nagyon szépek, arra gondoltunk, készüljön róluk fotó. Szerettem volna, ha nem arról szólnak a képek, hogy ők sérült emberek, és szerettem volna, hogy aki nézi a fotókat, ne azt gondolja, »Úristen, szegények«, hanem a szépséget érezze bennük. De emellé kellettek azok a húzónevek, akikkel ezeket a fotókat meg lehetett pörgetni, eladhatóvá lehetett tenni, és ezek a színészek voltak: Margitai Ági, Kulka János, Scherer Péter, Kecskés Karina, Hegyi Barbara, László Zsolt, Gallusz Niki, Jordán Tamás, Nagy Sándor és Puskás Peti."
A képeken a színészek a szemünkbe néznek. Bámulom az arcukat, a tekintetek és a mosolyráncok mögé mindenféle történetet képzelek. Kecskés Karinán látom például a megrendültséget.
„Pedig ő a Baltazár Színházzal dolgozik, van tapasztalata sérült emberekkel. Az látszik a képen, hogy a lelki terhen kívül fizikai terhet is cipelt, mert meg kellett tartania egy ugyanolyan súlyú kislányt, mint ő maga. A kislányoknak is nehéz néha a saját testüket megtartani, ezt Karina teljesen átélhette. Érdekes, voltak olyan színészek, akik nem tudtak a helyzethez alkalmazkodni, de ebből is kialakul egy kapcsolat. A »nem értem, nem tudom, mit kezdjek vele, nem tudom, hogyan oldjam meg« is nagyon izgalmas, nagyon emberi hozzáállás, van, ahol ez köszön vissza a tekintetekben."
Az autizmus olyan idegi-fejlődési rendellenesség, amely csökkent mértékű társadalmi kapcsolatokban, kommunikációs képességekben, abnormális viselkedési és érdeklődési mintázatokban nyilvánul meg. Bár a rendellenesség eredete ismeretlen, a genetikai tényezők fontosnak tűnnek. Okait jelenleg is kutatják. Az autisták a vizuális kommunikációt értik meg jobban, a verbálisat kevésbé. A MOHA célja, hogy segítsen az autizmussal élők számára intézményeket, bentlakásos otthonokat létrehozni, működésüket támogatni, illetve már létező intézményekkel együttműködve azokat fejlesztéseikben támogatni.
A Rett-szindróma egy olyan összetett központi idegrendszeri működési zavar, amely mögött hibás genetikai információ áll, és amely csak lányokat érint. Az elmúlt húsz év kutatásainak köszönhetően a kutatók a betegséget okozó gént és annak működését jól ismerik, azonban jelenleg sem kialakulásának közvetlen okai, sem kezelése nem ismert. A születés utáni egészséges fejlődés megakadása az első életév körül kezdődik, a 9. és 30. hónap között elveszik a beszédkészség és a tudatos kézfunkció képessége, céltalan (kéztördelő, kézmosó, ütögető) kézmozgások jelennek meg. A testtartás és járás képe merev, ügyetlen, koordinálatlan lesz. Az aukción összegyűlt pénzt az alapítvány a kislányok táborozására fordítja. Az adományoknak köszönhetően most olyan családokat is meg tudnak hívni, akik eddig nem tudták kifizetni a táborozás költségeit. A befolyt összegből egy családokat támogató programot (PART, Program A Rett-szindrómások Támogatásáért) is szeretnének elindítani, amely segít felmérni a kislányok állapotát, egyéni képességeit, segít a személyre szabott terápiák kiválasztásában és információkkal látja el a szülőket.
„Kezed, hogyha tördeled,/ tán szólítod az istened./Kényszer ez vagy áhitat,/ mely minden percet átitat?/ Elválaszt tőlünk. Összeköt./A hallgatásod is örök./Mégsem lehetsz közelebb:/ szavak nélkül értelek." (Tamás Zsuzsa)
A fotós Balla Vivienne volt, aki már MOME-s diplomamunkájával kivívta a szakma elismerését: akkor a modellvilág férfias nőit és nőies férfiait örökítette meg zavarba ejtően összekeverhetően.
„Nem akartam mosolyalbumszerű képeket. Kortalan képeket szerettem volna, klasszikus beállításokat, hogy minél inkább arra tudjunk koncentrálni, amit mondani szeretnénk. A komponálásban azt figyeltem, hogy ami az összes rettes kislányra jellemző, a kéztördelés központi szerepet kapjon a képeken. Nem eldugni akartam a kezeket, hanem engedni nekik, hogy úgy mozogjanak, ahogy szeretnének."
Nézem Léna képét, ő például mire gondolt, amikor kezét a szájához emelve csibészesen Kulka János elé mosolyog? Nem tudja elmondani, vagy inkább én nem tudom dekódolni. Erdős Virág megteszi helyettem. Verset írt a képre, a képhez, és ezt tette Darvasi László, Tóth Krisztina, Kemény István, Jónás Tamás, Parti Nagy Lajos, Szabó T. Anna, Tamás Zsuzsa, Vörös István és Zalán Tibor is, akik mind elvállalták, hogy valahogy belebújnak egy-egy fotóba, megnézik, mi van a 2D mögött, és papírra vetik, amit mi nem tudunk: a titkokat.
„A Lénáról szóló verset a másik két gyerekem kívülről megtanulta - meséli Kata. - Nekik óriási dolog, hogy benne van a testvérük. És olyan pontosan értik, melyik az a sor, amelyik igazán számít... nagyon komoly és kemény sorok ezek, miközben látszólag játék az egész."
„tessék ez / itt egy kis / szuvenír / neked is / nekem is / emlékül / lázad az / ember míg / egyszer csak / hirtelen / mindennel / megbékül"
És az aukción a költők ott ültek sorban, és hihetetlent lestem ki: izgultak. A kézirataik is kalapács alá kerültek. A verseket a képen látható színészek adják elő, a kedvencem - jó, mondjuk mindig, nem csak itt - Tóth Krisztina, a saját kéziratának licitje alatt nem bír ülve maradni, téblábol, Kemény Istvánnal beszélget, míg egyik lábáról a másikra áll. Megnyugtatóan rendben van az összeg végül persze.
Egyszer csak Kulka János áll előttem, és kéri, azonnal adjak neki egy tárcsát. Ringbe száll Erdős verséért. Sokáig küzd, végül nem ő viszi el, olyanhoz kerül a kézirat, aki csak ezért a versért ült be a terembe, mint kiderül.
Az alapítványnak nem volt profi rendezvényszervezője, a rettes kislányok szülei maguk találták ki és valósították meg az eseményt, sok segítséget kaptak viszont olyanoktól, akik ismerik az adományozói köröket, az aukciók világát. Winkler Nóra a lehető legjobb választásuk volt például, hiszen nemcsak a színpadon kezelte kellő természetességgel a témát, - az aukció közepe felé, amikor a meghatottság már talán kissé nehézkessé kezdett válni, sikeresen tompított a vízálló szempillaspirált megalkotó kozmetikai cégekhez intézett köszönő monológgal - de a háttérben nyújtott segítsége is életmentő volt a szervezők szerint.
Kata egész este higgadt volt és optimista, mintha az a forgatókönyv nem is létezne, hogy nem lesz sikeres az árverés.
„Egyrészt az is nagyon sokat számít, hogy ennek az aukciónak nagy volt a publicitása, a képek sok helyen voltak láthatók. Volt olyan vásárlónk, aki a facebookon követte az egészet, ott választott ki egy képet, eljött az aukcióra, és megvette. Arról van szó, hogy azokat az adományozókat kellett megtalálnunk, akiknek a képekkel és versekkel olyat tudunk üzenni, ami miatt inkább ezt az alapítványt fogják támogatni, és nem egy másikat. Ha abban gondolkodunk, hogy nem tíz nagy értékű képünk van, hanem húsz kisebb tárgyunk, alacsonyabb áron, akkor a kisebb pénzű embereket is meg tudjuk mozdítani, adományozásra tudjuk bírni, és akkor nem kell ugyanazt a kört megfognom, amit más, nagyobb alapítványok is keresnek, hanem el tudok indulni egy saját úton."
Önmagába visszatér
Nekem mégis az az érzésem, hogy a két árverésen ugyanazok az emberek ültek a licitálók közt.
„A Bátor Tábor, a Magyar Rett Szindróma Alapítvány és a mi támogatói körünk összeér. Vannak más támogatók, de nehéz őket utolérni - erősít meg Czunyi Zsuzsa. -Kinek adnak szívesen pénzt az adakozók? Aki mögött áll egy olyan ember, akinek hisznek, aki hiteles számukra. Ilyen Küllői Péter vagy Jaksity György, akiknek elhiszi a támogató, hogy tényleg oda folyik a pénz, ahová megígérték, és jól gazdálkodnak az összeggel."
Hazafelé eszembe jut, hogy barátaim gimnazista fiának ötven óra önkéntességet írt elő az Emberi Erőforrások Minisztériuma, ami feltétele az érettséginek, és amivel talán egy felelősebb generáció nőhet fel, aki természetesnek tartja például az adakozás intézményét. Izgulok, hogy ne jusson a kikövetelt önkéntes munka a kötelező olvasmányok sorsára. Én valahogy Baradlay Jenőért sem tudok tiszta szívből aggódni soha már, mióta hetedikben végigerőszakoltam magam a történetén. Pedig szegény Jenő, a tesója helyett ment meghalni.
A Magyar Rett Szindróma Alapítvány számlaszáma: 11722003-20029140
A Mosoly Alapítvány számlaszáma: Raiffeisen bank 12001008-00101932-00100001