Bauhaus
Könyvkritika
A Bauhaus ismét divatos. A „bauhausos” stílust tükröző budai villák fehérre vakolt egyszerű homlokzatukkal, félköríves erkélyeikkel és széles ablakcsíkjaikkal ma már vagyonokat érnek. A német modernista építésziskola neve ismét fogalom, sőt védjegy – többé-kevésbé nagy hatású igazgatójának, Walter Gropiusnak köszönhetően, aki leköszönése után még évtizedekig a píár arculat kialakításán és fenntartásán munkálkodott. Magdalena Droste kicsiny kötete kimerítő alapossággal tárgyalja a legfontosabb 20. századi építésziskola történetét.
A Taschen kismonográfia-sorozatában megjelent könyv elemzi Gropius szellemiségét, a századfordulós funkcionalizmusból kinőtt tiszta avantgárd esztétikát. Ami legyőzte a misztikus életreform-tanokat hirdető tanárok (pl. Johannes Itten) hatását, létrehozva egy egyedülállóan avantgárd, dizájncentrikus iparművészeti iskolát. (Szívmelengetően sok magyar kolléga részvételével.) De a politika közbeszólt. A Bauhaus Weimarból Dessauba költözött, élére pedig 1928-ban a társadalmi kérdések iránt sokkal elkötelezettebb Hannes Meyer került. Meyer alatt virágzott a kommunizmus, a diákok a dizájnbútorok és a színtanulmányok helyett szocialista lakásproblémákon törték a fejüket. A Bauhaus meg is kapta a „kultúrbolsevik” jelzőt, amit az utolsó igazgató, a látványosan semleges Mies van der Rohe sem tudott lemosni az intézményről. Hiába jelentek meg jobboldali csoportok is az iskolában, 1933-ban a Bauhaus lehúzta a rolót. A legenda viszont már megszületett, a modernista építészet pedig – Bauhaus stílus néven – elindult világhódító útjára.
R. G.
Artmagazin 2008/6. 86. o.