Tovább gyűrűzik a hamisnak kikiáltott, de mindmáig alig látott Frida Kahlo-hagyaték ügye. Ki manipulál? Az ismert művek jogtulajdonosa vagy az ismeretlen hamisítók?

A New York Times és a Los Angeles Times beszámolója szerint a mexikóvárosi bíróság a múlt héten nyilvánosságra hozta döntését, miszerint bizonyítékok híján ejtik a vádat a hamisítással gyanúsított hagyaték-tulajdonosok ügyében.

Szakértők egy csoportja ugyanis 2009 augusztusában a művészeti szcénában nagy port kavaró levelet küldött a mexikói kulturális hivataloknak és a médiának, amiben kategorikusan kijelentették, hogy a kollekció minden darabja hamisítvány. Tették mindezt anélkül, hogy megvizsgálták volna a szóban forgó műtárgyakat. Mivel hitelt érdemlően nem tudták bizonyítani állításukat, ezért a bíróság felmentette a vádlottakat, de nem foglalt állást a műtárgyak eredetiségét illetően.

A mexikói és amerikai művészettörténészekből, kritikusokból és műkereskedőkből álló csoport mögött feltételezhetően az a Bank of Mexico illetve az a Diego Rivera és Frida Kahlo Múzeum Alapítvány áll, amelyek tulajdonát képezi a művészek után járó szerzői jogdíj nagy része. Őket illeti a tudományos és kereskedelmi célú reprodukciók mellett az egyéb Frida Kahlóhoz kapcsolódó szuvenírek, ékszerek, ruhák után járó jogdíjak is, amik jelentősen megcsappanhatnak egy új, sok darabos gyűjtemény megjelenésével.

A szóban forgó, 1200 darabból álló hagyatékhoz 2004-ben jutott az elismert monterreyi antikvárius-műkereskedő házaspár, Leticia és Carlos Noyola. (Cikkünk az esetről itt olvasható.) A művészeti lelet 16 kisméretű olajfestményből, 23 akvarell- és pasztellképből, 59 jegyzetlapból (naplótöredékek, receptek stb.), 73 anatómiai tanulmányból (köztük néhány Frida 1925-es sorsfordító balesete előttről), 128 toll- és ceruzarajzból, 129 illusztrált versből, 230 – olykor skiccekkel, vázlatokkal teletűzdelt – levélből, amiket Frida egy közeli barátjának, a költő Carlos Pellicernek írt, továbbá fényképekből, ruhákból, szállodai számlákból és Diego Rivera eladott képeinek nyugtáiból áll.

Hilda Trujillo, a mexikóvárosi Frida Kahlo Múzeum vezetője kijelentette, hogy az ismeretlen művek eredetiségének megállapításához csak a Nemzeti Képzőművészeti Intézetnek van joga és megfelelő szakértelme, ám az intézmény ezidáig nem foglalt állást az ügyben. „Mindent megtettünk, amit csak tudtunk; nincs már több legális eszköz a kezünkben, míg a hatóságok mellénk nem állnak” – tette hozzá Trujillo.

A Noyola házaspár szerint viszont az egész ügy egy negatív kampány, az eddig még be nem mutatott kollekciót lejárasára, ezért – a bírósági döntés hatására – a hagyaték kiállítását fontolgatják. „Nincs a gyűjteménynek megfelelő provenienciája” – szögezi le James Oles, a Wellesley College művészettörténésze, aki mégis vitatja, hogy az újonnan felbukkanó hagyaték hamisítvány. Hozzáteszi, hogy ha kiderül, hogy eredetiek, megháromszorozódik a Frida Kahlónak tulajdonított alkotások száma.

Szerző: Kovács A. Ágnes