Mivel Van Gogh – alig tíz alkotó esztendővel a háta mögött – 37 évesen egy revolverrel mellkason lőtte magát, nem maradtak fenn róla fecsegő kiállításrecenziók, színes napilapbeli hírek vagy adatgazdag interjúk. Ráadásul legfőbb támasza, a Párizsban műkereskedőként ügyködő Theo is meghalt rögtön Vincent után. Ezért felbecsülhetetlen értékű forrás a művészettörténet számára Van Gogh levelezése. A labilis idegrendszerű, zárkózott holland festő többkötetnyi levelet írt össze rövid élete során – ma ezek jelentik a legfontosabb forrást és a kulcsot az életművéhez.

Vincent Van Gogh: Csendélet hagymával és tányérral, 1889, olaj, vászon, 49,6x64,4 cm, Kroller-Muller Museum, Otterlo

Nem véletlen, hogy a londoni Királyi Akadémia kiállítása éppen erre a fonálra építette fel a közel száz festményt és grafikát felvonultató, sikerkiállításnak ígérkező Van Gogh-tárlatát. A művész leveleinek többségét szeretett öccsének, Theónak írta, a kisebbik részét más családtagoknak és művésztársaknak. Több mint 800 levelével Van Gogh nem tartozik az igazán grafomán művészek közé, Delacroix-tól 1500 maradt fenn, Monet-tól 3000, Whistlertől 13 000, Voltaire-től pedig körülbelül 20 000. Mégis ezekből az őszinte sorokból tudjuk csak kibogozni Van Gogh valódi karakterét, lehámozva róla a műkereskedők által hosszú évtizedekig építgetett önsorsrontó, „őrült zseni” imázst. A Királyi Akadémia ezért eredeti kézzel írt leveleket is kiállít (miközben a http://vangoghletters.org/vg/ weboldalon a levelek többsége elérhető több nyelven, fakszimile kiadásban és jegyzetekkel ellátva), olyan jól ismert remekművek társaságában, mint a Gauguin fonott karosszékéről festett gyertyás közelkép vagy az arles-i otthont, a Sárga házat kívülről megörökítő festmény.
Royal Academy of Arts, London
2010. január 28 – 2010. április 18.

R. G.

Artmagazin 2010/4. 47.o.