Firenze polgármestere kénytelen megküzdeni a több mint száz éve a város tulajdonát képező emblematikus műalkotásért, Michelangelo Dávidjáért, ugyanis a Kulturális Minisztérium kijelentette, hogy a márványszobor a központi kormányzathoz, azaz Rómához tartozik. Az Artdaily jelenti.

Az igazi reneszánsz-jellegű csetepaté akkor pattant ki, amikor Róma nemrég bejelentette igényét Dávidra, Olaszország egyik legfontosabb turistacsalogató látványosságára.
 

Michelangelo: Dávid, 1504, Galleria dell'Accademia, Firenze (fotó: wikipedia)

Michelangelo 1504-ben, Firenzében alkotta meg remekművét, a 4,34 méter magas férfiaktot, amely már több mint száz éve a város Galleria dell’Accademia nevű múzeumában látható. Érdekesség, hogy már a szobor megszületését is politikai csatározások vették körül, sőt idézték elő: ugyanis Michelangelo akkor kapta a megbízást, amikor Firenze egy időre elűzte a város éléről az egyeduralomra törő Medicieket. Így Dávid a firenzei köztársaság jelképé vált, az elűzött Mediciek pártja később meg is csonkította: a szobor letört bal karját később úgy kellett visszailleszteni.

A firenzei köztársaság jelképe nem gyermekifjú, hanem izmos harcos. Előképét a művészettörténészeknek sikerült megtalálniuk egy római szarkofág Héraklész-alakján, de Dávid és Héraklész alakjának egybeolvadása Michelangelo tudatos, feltett szándéka is volt. A hős arcán harag és megvetés, homlokát ráncba vonja, ő a megtestesült Erő és Harag, a szabadságát megvédeni kész polgár két alaperénye. Nyilvánvaló politikai jelkép voltáról tanúskodik az is, hogy egy tekintélyes – firenzei polgárokból álló – bizottság javaslatára a szobrot a Signoria, a városháza kapujának közvetlen közelében helyezték el.

Matteo Renzi, Firenze polgármestere válaszul a minisztérium bejelentésére emlékeztette római kollégáit, miszerint a Dávid-szobrot több más műemlékkel együtt egy szerződés értelmében Firenzének engedték át a 19. század végén, amikor is Róma az újonnan egyesült Olaszország fővárosa lett. „Dávid a mienk” – nyilatkozta Renzi a La Reppublica nevű olasz napilapnak, majd hozzátette, hogy ezt dokumentumokkal tudják bizonyítani.

Rómában ezért jogászokat bíztak meg, hogy kérdőjelezzék meg Firenze tulajdonjogát a műtárgyra. Arra hivatkoznak, hogy az évszázadok során a szobor uralkodóról uralkodóra, államról államra vándorolt, és mindez a firenzei Mediciek elutasító intézkedésével kezdődött.

A kulturális miniszter, Sandro Bondi abszurdnak és jelenleg nem időszerűnek minősítette a két város vitáját. „Michelangelo Dávidja Firenze és Olaszország kulturális egységét szimbolizálja. A műtárgy birtoklásának kérdése, melyet Firenze polgármestere még propagandisztikus jelszavakkal is kiszínezett, teljességgel bagatell.” Bondi szerint a probléma megoldása a közös vezetésben rejlik.

Firenze polgármestere ezzel szemben úgy látja, hogy a minisztérium célja csupán a pénzszerzés, beleértve azt az évenkénti 8 millió eurós (10 millió dolláros) bevételt, amely a belépőjegyekből származik. Renzi továbbá sérelmezi azt is, hogy a minisztérium képes a gyors cselekvésre, amikor a bevétel felmarkolásáról van szó, ám amikor segítségnyújtásról – például Firenze tisztán tartásában és a turisták által leterhelt infrastruktúra fejlesztésében – annál kevésbé.

A firenzei hivatalnokok amúgy is elégedetlenek, mivel Silvio Berlusconi miniszterelnök nem tartotta be választási ígéretét, miszerint Firenze nagyobb szabadságot kap történelmi és művészeti kincseinek kezelésében.

Szerző: Kovács Cs. Ágnes