Kik is szerepelnek az Éjjeli őrjáraton? Névtelen holland polgárok, kackiás kalappal és hosszú muskétával: az amszterdami lövészegylet (Kloveniersdoelen) tagjai. De ez nem is fontos, a lényeg  Rembrandt zseniális dramaturgiai érzéke, ahogy nyüzsgő-mozgó életképet varázsolt egy merev és élettelen reprezentatív csoportképből. A művészettörténészek – nevek hiányában – évszázadok óta gyártják a festmény szimbolikus értelmezéseit. Egy holland történész, Bas Dudok van Heel most szenzációs felfedezéssel állt elő: kikutatta az Éjjeli őrjárat szereplőinek a nevét. A muskétások lelepleződtek.

A precíz holland polgárok

A felfedezés a remekművet őrző amszterdami Rijksmuseum kiadványában jelent meg a múlt héten. A szenzáció szó kicsit túlzás, Dudok van Heel nem tett semmi rendkívülit, csak elmélyült az amszterdami archívumok anyagában. Tipikus holland művészettörténész módszer: a fejlett polgárság utolérhetetlen szorgalommal dokumentálta saját életét, a kutatónak csak kitartóan kell keresnie. (Gondoljunk csak Vermeer tökéletesen elfeledett életére, amit – hála a levéltáraknak! – ma jobban ismerünk, mint bármelyik magyar festő pályáját a 19. század előtt.) Persze volt egy nagy segítsége: a kép háttereként szolgáló boltíven van egy barokk díszpajzs, tizennyolc névvel együtt!

Rembrandt Harmensz. van Rijn: Éjjeli őrjárat, 1642, olaj, vászon, 363×437 cm, Rijksmuseum, Amszterdam.
A 17. századi holland festészet legnagyobb zsenije, Rembrandt sikereinek a csúcsán festette a képet, a város illusztris polgárairól, a polgárőrség feladatát ellátó lövészegylet tagjairól. A kép címét a 20. század során eltávolított sötét lakkrétegeknek köszönhette. A festményt a 18. század elején átvitték a Városházára. Hogy elférjen az új helyén, körbevágták, ezért kiegyensúlyozatlan a kompozíciója. (Eredeti formáját egy korai másolatról ismerjük csak.)

A névsor a kép születése (1642) után került a festményre. Dudok van Heel utánanézett a neveknek, kikereste a levéltári forrásokból az összes rájuk vonatkozó információt: a korukat, a pénzügyi helyzetüket, a társadalmi kapcsolataikat, sőt, a vagyonleltárukat is. Az inventáriumokban olykor a díszöltözékeknek vagy az elegáns muskétáknak is a nyomára akadt. Az azonosítás könnyen ment!

Névsorolvasás

Az nem újdonság, hogy a csoportportré közepén, aranyszegélyes fekete öltözékben és vörös köpenyben a kapitány, Frans Banninck Cocq (a város polgármestere) áll, mellette pedig finom halványsárga ruhában hadnagya, Willem van Ruytenburch. De az új információ, hogy a kapitány régi amszterdami családból származott, míg piperkőc hadnagya csak egy újgazdag volt. A festmény jobb szélén álló (de a kép középpontja felé mutató) idős úr Rombout Kemp, egy jámbor kálvinista, ódivatú körgallérral. Kicsivel alatta Jacob Joriszn veri a dobot, aki nem volt a lövészegylet tagja, pénzért dobolt az előkelő társaságnak. A kép bal szélén állt Jan Brughman (a festmény levágott részén), a leggazdagabb fiatal muskétás, divatos hosszú hajjal és egy pazar csipkegallérral.  

A kép közepén guggoló nőalakról Dudok van Heel sem tud sok újat mondani. A fiatal leány derekára fűzött tyúkok a lövészegylet jelképére utalhatnak.

Rembrandt, a szabályszegő

Dudok van Heel még egy izgalmas felfedezést tett, az Éjjeli őrjárat elhelyezéséről. Azt már régóta tudtuk, hogy a festmény a lövészegylet székházának (jelenleg: Doelen Hotel) a nagytermében függött. Az 1627-ben épült fogadócsarnok a korabeli Amszterdam egyik ékessége volt. 1640 és 1645 között a lövészegylet megbízta a város vezető festőit (Rembrandt, Pickenoy, Bakker, Van der Helst, Van Sandrart és Flinck), hogy portrén örökítsék meg a tagokat. Dudok van Heel arra is bizonyítékokat talált, hogy a képek nem egymástól elkülönítve lógtak, különböző termekben, hanem egy összefüggő képsort alkotva (fagerendákra rögzítve) egységes frízként díszítették a nagytermet. Rembrandt persze különcködött, az Éjjeli őrjárat se kompozíciójában, se színvilágában nem illeszkedett pontosan az együtteshez.

Szerző: Rieder Gábor