Négy évvel ezelőtt egy derűs augusztusi napon két turista jelentkezett be a skóciai Drumlanrig-kastélyba. Az idegenvezető előadását figyelve közel negyedóráig nézegették a dúsgazdag hercegek patinás gyűjteményét. A tölgyfaburkolatú nagyterembe érve, nekimentek az idegenvezetőnek, ártalmatlanná tették, majd leemelték Leonardo da Vinci festményét a falról. A riasztóval nem törődve – hanyag eleganciával – távoztak az ablakon keresztül.

A rendőrség négy éves nyomozás után most októberben bukkant rá a festményre. Egy neves glasgow-i ügyvédi irodában kapták el a felbecsülhetetlen árú reneszánsz remekmű felett tanakodó „üzletfeleket”. A festmény értéke nemcsak azért „felbecsülhetetlen”, mert világszerte jól ismert klasszikus műkincsként a legális műtárgypiacon nem értékesíthető, hanem mert Leonardo sajátkezűsége erősen vitatható. Ezért váltakozott a sajtóban megjelenő becsült ár a 15 millió és a 80 millió font között. (Leonardo, reneszánsz polihisztorként nagyon kevés képet hagyott az utókorra, mert idejének java részét elvették a mérnöki találmányok és a természettudományos kutatások.)

A 16. század eleji források tanúsága szerint XII. Lajos francia király államtitkára, Florimond Robertet rendelte meg a festményt Leonardótól. 1501 áprilisában Fra Pietro levélben tudatta Isabella d’Estével, hogy Leonardo a francia király államtitkára számára festi az Orsós Madonnát. A tudomány jelenlegi állása szerint ez az eredeti mű elveszett, de Leonardo pár vázlata (például egy vörös krétás rajz a Windsor Kastélyban) és a képről készült több műhelymásolat fennmaradt.

Leonardo a második firenzei korszaka alatt tanítványaival többször is lemásoltatta a művet. Az egyik feltételezhető kópia a skót Buccleuch-hercegek gyűjteményének fényét emeli már kétszáz éve. (Leszámítva az elmúlt négy esztendőt, amíg a műkincstolvajok büszkélkedhettek vele.) A friss kutatások szerint a skóciai festmény részben Leonardo saját kezű műve, részben tanítványainak munkája. A mester közreműködéséről árulkodnak az előrajzon megfigyelhető apró változtatások (pentimenti) valamint a jellegzetes festői megoldások, a precíz levegőperspektívától (prospettiva aerea) a lágyan modellált arcokig (sfumato).

A festmény címét a gyermek Jézus kezében látható, két rövidke keresztléccel ellátott fapálcáról kapta. A vékony eszköz egyszerre szolgál orsóként (bár fonál nem látható a képeken) és a Golgotára utaló keresztként. Miközben Mária óvóan emeli jobbját gyermeke fölé, Jézus a kezében tartott orsót öleli át, a kereszthalál megjövendöléseként.