A hadizsákmányként eltűnt műkincsek sorsa rendszerint szomorú és unalmas. Ugyanis sosem kerülnek elő. Az ellenpéldák szaporításán egyre több szervezet dolgozik Európa-szerte, megpróbálva érvényt szerezni a második világháború alatt összekuszálódott tulajdoni jogviszonyoknak. Az Ausztriában nemrég előkerült, 800 éves Limoges-i zománcfeszület üdítő kivételként erősíti a szabályt: 1945-ben eltűnt, most mégis előkerült, s várja régi gazdáit.

Limoges-i Passió-kereszt (előoldal), 12-13. század. A beágyazott zománc (émail champlevé) a bizánci rekeszzománc-technika leegyszerűsített változata: az ötvösök az aranyozott rézlemezbe vésik be a figurák negatív formáit (amit később zománccal töltenek ki), nem pedig a sima lapra applikálják az elválasztó fémszálakat.
(fotó: Commission for Looted Art in Europe)

Három évvel ezelőtt egy Zell am See-i asszony a nem sokkal korábban elhunyt hoteltulajdonos szomszédjának kidobált holmijai között turkált. Régi cserépedények után kutató keze egy méretes aranyozott feszületbe ütközött. Az asszony hazavitte a különös tárgyat, de mivel gyermekei nem lelkesedtek érte, a kanapé alá rejtette. Idén nyáron mégis megmutatta egy ismerősének, aki azt javasolta, keresse fel a közeli bányászmúzeum szakértőit. A Leogang Múzeum munkatársa azonnal felismerte a műtárgyban a középkori relikviát és értesítette a hatóságokat.

A majdnem 50 cm magas feszületről kiderült, hogy a középkor legismertebb zománcipari központjában, a francia Limoges-ban készült 1200 környékén. A bizáncias stílusú kereszt előlapján a megfeszített, nyitott szemű Krisztus látható, apostolok és Szűz Mária társaságában. A hátsó oldal közepére a Végítélet diadalmas Krisztusát vésték az ismeretlen középkori ötvösök, a kereszt száraira pedig a négy evangélista szimbólumát. A Limoges-i műhelyekben készült zománcmunkák keresett (és a bizánci rekeszzománcnál olcsóbb) liturgikus kellékek voltak a korabeli Európában. A hasonló keresztekért ma 400 ezer eurót is kifizetnek az árveréseken.

A román kori feszület az egyik legjelentősebb lengyel magángyűjtemény, a Czartoryski-kollekció részét képezte a második világháború előtt. A hercegi család megmaradt műkincseit – köztük Leonardo Hermelines hölgyét – ma a krakkói Czartoryski Múzeum őrzi. A több száz éves főrendi gyűjtemény csak súlyos veszteségek árán vészelte át a világháborút. Maria Ludowika Czartoryska 1939-ben a németek elől 18 ládányi műtárgyat hozatott át a család ősi fészkéből a varsói rezidenciájuk pincéibe. Az elfalazott kincseket a német katonák két évvel később mégis felfedezték és elszállították. Előbb a Lengyel Nemzeti Múzeumba, majd – a varsói felkelés miatt – egy biztonságosabb helyre: az ausztriai Fischhorn-kastélyba.

Az osztrák kastély a náci erők által összegyűjtött műtárgyak különleges raktáraként szolgált. A védelmet ellátó SS-alakulat a háború utolsó napjaiban elhagyta a helyszínt, így a szövetséges csapatok már kifosztva találták meg. A Zell am See mellett fekvő Fischhorn-kastélyból a Czartoryski-kereszt kinyomozhatatlan úton került át a közeli hotel tulajdonosához. Legalábbis a londoni szélhelyű, háborús zsákmányként elrabolt műtárgyakkal foglalkozó szervezet ennél többet nem tudott kideríteni. De ez is elég ahhoz, hogy a román kori feszületet a krakkói Czartoryski-alapítvány visszakaphassa. Az ügy lezárultáig a ritka kincs a helyi bányászmúzeumot gazdagítja.

Limoges-i Passió-kereszt (hátoldal), 12-13. század. Középen a legelterjedtebb középkori ikonográfiai típus, a Maiestas Domini (Az Úr felsége): az Utolsó Ítélet Krisztusa mandorlában trónol, evangélisták társaságában.
(fotó: Commission for Looted Art in Europe)

Szerző: Rieder Gábor