A 2010-es tavaszi szemeszter végén ismét megrendezésre került a már hagyományosnak számító alkotóhét a Budapesti Műszaki Egyetem Építész Karán. Ezúttal az Artmagazin is részt vett az eseményen: a szerkesztőség által legjobbnak ítélt munka készítőit előfizetéssel jutalmaztuk. A nyertes trió az összművészeti zónában tevékenykedik, animált videók, kidekorált teherautók és utcai performanszok között.

Meztelenül a hideg földön

Minden évben más téma köré terelik az építészhallgatók szárnyaló fantáziáját: ez alkalommal a „Tér-Szín-Tér” volt a hívószó, és a szervező Középülettervezési Tanszék építészeket és képzőművészeket állított csatasorba, hogy segítsék az egyetemisták munkáját. Lajkó Nóra, Lukátsi Marcell és Tóth Bálint előfizetés-nyertes videója, a Kőpesti  a Szövetség 39  alkotócsoport pártfogása mellett jött létre. Az alkotócsoport Pécsett végzett iparművészekből áll, nevükhöz például a Lánchíd Hotel homlokzatának tervezése kapcsolódik. A Szövetség csupán annyi kiindulópontot adott a diákoknak, hogy készítsék el személyes, mentális térképüket, a többit rájuk bízták. Ahogy Marci fogalmaz: „egy koncepciót, gondolatot vártak, nem kellett olyannak lennie, mint egy Budapest térkép, de persze lehetett az is, amire rárakod a kedvenc helyeidet…” A technika is szabadon választható volt, ezért először egy biciklis akciót terveztek, de aztán a testfestésnél maradtak.

Lajkó Nóra, Lukátsi Marcell és Tóth Bálint: Kőpesti

A videó gyakorlati részének elkészítése, beleértve a vágást, nyomtatást, plakátkészítést és a kiállítás-építést, 20 órát vett igénybe, de „egész héten gondolkodtunk, ötleteltünk, buliztunk és persze jól is éreztük magunkat”. Csakhogy a munka fizikailag elég megterhelő volt, mivel Marci 15 órán keresztül feküdt a hideg földön, és még a szünetekben sem tudott felöltözni, mivel szemceruzával rajzoltak, így az elkenődött volna. „A hajlevágósdival kapcsolatban viszont voltak ellentétek a csoporton belül, Bálint például úgy gondolta, hogy anélkül is megállná a helyét a videó. De Cságoly Ferenc tanár úr –, akié mindig a végszó a Középület Tanszéken – is kiemelte, mert mikor értékelte a munkánkat, akkor ott ültem előtte kopaszon, és külön méltatta, hogy meghoztam ezt az »áldozatot«”.

Kint a placcon

A sikeres együttműködés a Szövetséggel új távlatokat nyitott a trió életében és további együttműködésre sarkallta őket, amelyre már idén ősszel, a PLACCC fesztiválon  sor is került. A fesztivál egyfajta gerilla művészeti akció a városban, amit idén negyedik alkalommal szerveztek meg a Szövetség 39 és több hasonló művészeti csoport közreműködésével. A projekt, amelyben az egyetemisták is részt vettek, a Menekülési Útvonal névre hallgatott. Feldíszítettek és kifestettek egy katonai veterán teherautót. „Nekem olyan asszociációim vannak ezzel kapcsolatban – mondja Nóri –, mintha elütött volna egy fát, és az rálapult volna az egészre, és hátul még vissza is kunkorodott volna. Végül is csak a fesztivál végére készült el a teherautó, de addig is lehetett vele közlekedni: 3 napon keresztül járta a várost, és mindig ahol megállt, ott volt egy egyórás művészeti akció.”

Visszatérve a közös munkákra a nyáron két hetet töltöttek az olaszországi Faleronéban, ahol egy festészeti alkotótáborban vettek részt, illetve az őszi Győri Alkotóhéten a pesti szekciót képviselték, a humor jegyében dolgozva. 

Legújabb munkájuk pedig a Móricz Zsigmond körtéren látható, ahol a Tondó Rajziskola szervezésében „feldobták” az építkezést, kifestettek néhány farost lapot. „Szóval mindig keressük ezeket az alkalmakat, ezért sem mondhatjuk igazán, hogy mi egy alkotócsoport vagyunk, mert inkább mi fordulunk alkotócsoportokhoz, alkotókhoz. Aztán majd lehet, hogy egyszer mi is megtaláljuk a saját utunkat…”

Összművészeti építészek

Ebbe az útkeresésbe az is beletartozik, hogy az építészet mellett intenzíven rajzolnak – nemcsak építészeti grafikákat –, és festenek. „Mi vagyunk azok a karon –, mert ugye ez a Műszaki Egyetem –, akik leginkább más irányba is nézelődnek” – foglalja össze tömören Marci.

Nóri szerint azzal, hogy építészetet tanulnak, az alkotás munkafolyamatához kapnak egy alapot. Az építészeti tanulmányaik segítenek benne, hogyan képzeljék el a koncepcionális dolgokat, hogyan álljanak neki tervezni. „Amikor valamit elkészítesz, általában nem az a lényeg, hogy mennyit dolgoztál, mikor elkészítetted, hanem hogyan jutottál el arra, és ennek milyen gondolati háttere van. De szerintem az építészet nélkül egy kicsit üres lenne az, amit csinálunk, ha például én csak úgy elkezdenék festeni…”
 

Lukátsi Marcell rajza

Ez az összművészeti útkeresés iskolai feladataikban is megnyilvánul. A tavalyi szemeszter legnagyobb feladatát, egy középület tervezését, szintén csoportban, szobrászati jelleggel oldották meg. „Mindig fontos a tervezésnél, hogy a környező épületekhez igazodj, így mi kitaláltuk, hogy hárman igazodunk egymáshoz, és csinálunk egy művészeti központot. Marci könyvtárat, én ifjúsági házat, egy harmadik fiú pedig rajziskolát tervezett” – meséli Nóri. A koncepció szerint úgy koncentráltak egymásra, hogy mindenki adott egy saját személyiséget a házának, az érdekes pedig az volt, ahogy ez a személyiség hogyan nyilvánult meg az épületek közötti kapcsolatban. „Az én házam úgy nézett ki, hogy sok, kisebb bódé volt szétszórva körülötte, ami a szétszórt művészlélekre utalt, aki kissé szedett-vedett. A Marci torony formájú könyvtára viszont biztonságot ad, felé nézek, és őrá támaszkodok. Az épületkomplexum egy szoborszerű együttes akart lenni.”

Túl a kockológián

Már az egyetem előtt is mindannyian rajzoltak, ám komolyabban csak építészeti tanulmányaik során – a pozitív visszajelzések hatására – kezdtek el művészi grafikával foglalkozni. Ilyen pozitív visszajelzés, és egyben ugródeszka a kiemelt tankör volt. Ez azt jelenti, hogy az első félév után húsz embert kiválasztottak a karról, akik kicsit mást rajzoltak, mint a többiek. „A kicsit más alatt azt kell érteni, hogy a karon főleg kockológiát tanítanak, kockákat rajzolunk, abból testeket építünk és így tovább. Nekünk viszont behoztak szobrokat, a Milói Vénuszt is rajzoltuk például” – magyarázza Nóri.

Az építészeti és művészi grafika között azért lényeges különbség van: azt szokták mondani, hogy az építészeti grafika akkor jó, ha nem látszik, hogy nem nyomtatva van. „Ami nekünk azért annyira nem »fekszik«. Nem mondanám azt, hogy mi csináltuk a legjobb építészeti grafikákat, de a mi grafikáink mindig eltértek a többiekétől” – teszi hozzá Marci.

Nóri is fölöslegesnek érzi, hogy olyat rajzoljon, amit egy számítógép is meg tud csinálni: jobban szereti az olyan rajzokat, ahol nem minden vonal látszódik. Nyilván a helyén kell lennie, csak nem muszáj mindenre hangsúlyt fektetni. „Az egész személyiséged érződjön egy rajzból, mert különben egy vagy a sok közül. De igazából így is egy vagy a sok közül, mert nagyon sokan jól rajzolnak. Nem azt mondom, hogy kiemelkedően jól rajzolok, csak ha ebben a stílusban rajzolok, a saját személyiségemet tudom megmutatni. Nem azt akarom megmutatni, hogy én jobb vagy rosszabb vagyok, mint valaki, hanem azt akarom megmutatni, hogy ez vagyok én.”
 

Lukátsi Marcell rajza

Egyszóval a rajzolás számukra inspirációt is nyújt a tervezéshez. Marci szerint lényegében ugyanarról szólnak, számos kapcsot lehet közöttük találni. „A festészetben a funkcionalitás szinte teljesen lelki, gyakorlatilag csak a lélektanra kell koncentrálni. Az építészetben meg – amiben én más vagyok, mint a többi hallgató, – hogy a lélektanra nagyon nagy hangsúlyt fektetek. Azt értem lélektan alatt, hogy ha tervezned kell egy templomot és egy üzemi épületet, nem ugyanúgy állsz hozzá. Nem csak azért, mert más a helyiség-program, más az elhelyezés, más szempontok vannak, hanem ha igyekszel megformálni egy házat, akkor annak nemcsak az építőanyagbeli minőségére kell figyelned, hanem jel-értékére is. Ha meglátsz egy templomot, akkor el tudod dönteni, hogy szép-e, szívesen bemennél-e, vagy utal-e neked valami személyesre. Lényegében hasonló a helyzet, mint amikor megnézel egy festményt: ébreszt-e benned valamilyen gondolatot? Akkor hatásos a műalkotás, ha ébreszt benned valami gondolatot, mindegy, hogy mit. Ugyanez igaz egy épületre is. Egy dolog a külső, és egy dolog a belső, hogy milyen érzések, fények hatnak rád. Persze ezt determinálják az épület fizikai tulajdonságai, amiben eltér a festészettől.” „Csak a technika más, de ahogy hozzáállsz, az nagyon hasonló” – egészíti ki Nóri.

Ám – saját bevallásuk szerint – sokat kell még fejlődniük rajztudás terén. A jövővel kapcsolatban bizakodóak, de egyikük sem építészként szeretne majd elhelyezkedni. Ahogy mondják, az egyetemen sok a kreatív kihívás és a művészi jellegű feladat, viszonylag szabad kezet kapnak, de az életben kevésbé működik így, mivel a megrendelő szava dönt.