Poéták és piktorok

Keserű Luca

Az egyetemes művészet alkotásaival való ismerkedést és a közöttük lévő összefüggés felismerésével járó első élményt sokunk egészen biztosan az irodalomtankönyvekhez és azok illusztrációihoz, szöveg és kép harmonikus kapcsolatához köti. Ezek a képek olyan mélyen égtek tudatunk kollektív tartományaiban, hogy látványuk a mai napig is rímek változatos dallamainak sorát képs felidézni.

„S micsoda poéta ez a piktor!” (Ambrus Zoltán)
A modernizmus századfordulós paradigmaváltása során az összes művészeti ágban, így az irodalomban és képzőművészetben is radikális változás következett be a művészi magatartásban. A szubjektivizmus idővel hivatalosan is megfogalmazott igénye lett a művészeti alkotásnak, és erőteljes képi vagy formai változásokat eredményezett.

A Petőfi Irodalmi Múzeumban megrendezésre került Ködlovagok című kiállítás kurátorainak (Cséve Anna, illetve Bauernhuber Enikő, Kómár Éva és Kőrös Kata) célkitűzése, hogy ezeket az újszerű formai jelenségeket – melyek az irodalomban a cselekmény részletekbe menő ábrázolásával szemben az esztétikumra fókuszálnak a szövegek erőteljesen metaforikus karaktere által, a festészetben pedig álomszerű, irreális képi világot teremtve a művek gyakran szimbolikus témaválasztásában mutatkoznak meg – a líraiságra alapozó közös attitűddel kapcsolják össze. Ugyanis éppen ez a lírai megfogalmazás vagy elbeszélő mód az, melynek tudatos alkalmazása ösztönösen zárja ki a dolgok vagy a természet ábrázolásának mesterséges illúzióját a képzőművészetben és irodalomban egyaránt.

 

Kiállításenteriőr (fotó: PIM)


„Az elbeszélő művészet valódi súlya (…) nem azon van, amit mondunk, és ami alapjában véve igen véges, hanem azon, hogy hogyan mondjuk, ami viszont végtelen.”  (Szini Gyula)

A kiállítás arra tesz kísérletet a korszak karakteres festészeti és grafikai, illetve irodalmi alkotásainak párhuzamos bemutatásával, hogy megtudja, lehet-e a képzőművészet jellegzetes stílusjegyeit analógiaként alkalmazni az irodalomra és viszont. A kiállított irodalmi példák a speciális narrációnak köszönhetően erőteljes vizuális látásmódról tesznek bizonyosságot, a képi ábrázolásokon keresztül pedig „látni lehet azt a rajzfelfogást, amely a lényeget nem a hűséges kopírozásban, hanem annak a vonalnak a megkeresésében látja, mely az életet, a mozgást, vagy a lelki diszpozícziókat fejezi ki” (Márkus Géza).

Így jön létre ezúttal szinte totális átjárás költészet és festészet között: sok irodalmárt jogosan aposztrofálhatunk festőként, illetve képzőművészt költőként. Nem véletlen ezért, hogy a kiállítás főszereplője Gulácsy Lajos, akinek festészete és irodalma is egyaránt – a tökéletes szépség lírai definiálásán keresztül – a látható valóságon túlmutató jelenségek megragadására irányul. A kiállítás fókuszában tehát Gulácsy művei állnak a századforduló stílusirányzatainak szintéziseként, de a szimbolizmus, szecesszió és impresszionizmus jellegzetes stílusjegyei a dekorativitás, a laza kompozíció, a vázlatszerűség vagy az álomszerűségből fakadó tér- és időbeliség dimenziójának bizonytalansága is tanulmányozható Mednyánszky László, Sassy Attila, Nagy Sándor vagy Cholnoky László, Csáth Géza, Bródy Sándor stb. művein keresztül.

 

Mednyánszky László: Öreg és fiatal csavargó, 1900 körül, olaj, vászon, 60,5x75 cm, Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest (fotó: PIM)


A Petőfi Irodalmi Múzeum kiállításainak szinte állandó koncepciója, hogy irodalmi korszakokat vagy életműveket a társművészetek tágabb összefüggéseibe helyezve mutatnak be. Az irodalomkönyvekből már levont tanulságot, hogy a képzőművészet képes az irodalom megérzékítésére, a Ködlovagok most alátámasztja.

Petőfi Irodalmi Múzeum: Ködlovagok. Irodalom és képzőművészet a századfordulón (1880–1914)
1053, Budapest, Károlyi Mihály utca 16.

Megtekinthető: szeptember 16-áig.