A jó ideje tomboló Klimt-láz sem tudta elérni, hogy a bécsi szecesszió legnagyobb mesterének műterméből zarándokhely legyen. Sőt! Az épület mostoha sorsán az orosz befektetők sem tudtak változtatni. Végül egy hónappal ezelőtt, a bécsi Belvedere elhatározta, hogy kárpótolja magát a sikeresen visszaperelt és a tengerentúlra hurcolt Klimt-festményekért és helyreállítja a festő egykori műtermét, az osztrák főváros nyugati kertvárosában.

A villává átalakított Klimt-műterem ma, a Feldmühlgasse 11.-ben

Klimt 1918-as halálakor festőtársa és jó barátja, Egon Schiele még szép reményeket táplált a műteremmel kapcsolatban: „Semmit se szabadna megváltoztatni, mert Klimt házának minden eleme egy Gesamtkunstwerk [összművészeti alkotás] része, amit tilos lerombolni. Nem szabadna hozzányúlni a befejezettlen képekhez, az ecsetekhez, a festő munkaasztalához és palettájához, a műtermet Klimt Múzeumként kéne megnyitni azon kevesek számára, akik élvezik és szeretik a művészetet.”

Gustav Klimt 1912-ben bérelte ki a Feldmühlgasse 11-es szám alatti kis házikót. A mindössze négy szobás épületben kialakított egy nagy ablakú műtermet és egy fogadószobát a vendégek számára. Ebbe a társasági

Moritz Nähr felvétele (1917/1918) alapján rekonstruált műterembelső 2000-ben

helyiségbe költöztette át korábbi műterméből a Josef Hoffmann által tervezett bútorokat, amiket a Wiener Werkstätte külön a festő kérésére gyártott le. A funkcionális berendezés otthonossá tette a házat. Klimt ugyan nem itt lakott (hanem anyjával a Westbahnstrassén), de a nyugodt alkotáshoz és a nőfaló bohém életmódhoz szüksége volt egy kényelmes vidéki lakra is.

Évtizedekig úgy tűnt, Schiele vágya sosem fog teljesülni. Klimt főbérlője pár évvel később eladta a házat egy új tulajdonosnak, aki két szintes historizáló villává építtette át. Az elegáns ingatlant a náci karhatalom eladatta, de a tulajdonos a háború után visszaperelte. 1954-ben végül megvette az állam, és egy modern általános iskolát ültetett a telekre. Az iskola a nyolcvanas évek végén bezárt, a komplexum sorsát mégsem tisztázták. Egészen mostanáig. A Belvedere ugyanis nekilátott a restaurálásnak: 2008-ra tervezik a felújított épület átadását.

Bár a kibővített villaépület gyökeresen átalakította a ház korábbi arculatát, a helyiségek beosztása nem változott. A tervek szerint lerombolják a most álló épületek 90%-át, az 1918-as állapotnak megfelelően. Az atelier-t pedig a korabeli leírások és a fennmaradt fényképek alapján rekonstruálják majd. A Winer Werkstättében készült funkcionalista bútorok már a Belvedere tulajdonában vannak és várják a magángyűjtők jelentkezését, akik a berendezés többi tárgyát (a japán metszetektől az afrikai szobrokig) őrzik. Schiele álma – úgy tűnik – teljesülhet, alig kilencven éves csúszással.

Archív fotó Klimt műteremházáról. Egon Schiele érzékletes leírást adott az épületről: „Klimt minden évben feldíszítette a feldmühlgassei ház körüli kertet virágágyásokkal, öröm volt odalátogatni, s megállni a virágok és az öreg fák között. A bejárattal szemben volt két kedves fej, amiket Klimt mintázott. Elsőként az előszobába léptünk be, ahonnan bal kéz fele egy ajtó vezetett a fogadószobájába. Ott közepén egy négyzet alakú asztal állt, köröskörül csoportoka rendezett japán fametszetek és két nagy kínai kép. A földön afrikai szobrok, a sarokban, az ablak mellett pedig egy vörös-fekete japán páncél. Ebből a helyiségből juthattál át két másik szobába, ahonnan lehetett látni a kinti rózsabokrokat.”

Szerző: Rieder Gábor