Felhőkarcolótól a kombinált bútorig

Reichart Dóra

Milyen pályamódosításra kényszerít alkotókat a történelem, és milyen felhőkarcoló nem valósult meg Budapesten? Milyen formációban épültek a nagy svábhegyi szállók, amik épp most kerültek helyi védettség alá, és hogy néztek ki belülről? Art deco belsőépítészet és a numerus clausus összefüggései, avagy egy pálya- és házastársi életút rövid története.

Épület látványterve. Feuer Gusztáv, 1930 körül


Az Iparművészeti Múzeum 2012-ben bemutatott Art deco és modernizmus kiállításának egyik szegletében egy komplett enteriőrberendezést láthatott a közönség, bepillantást nyerve az 1930-as évek – hazai értelemben vett – ideális, modern lakásművészetébe. 1 Szerencsés helyzetben volt a múzeum, hiszen bútorgyűjteménye kifejezetten egységes, összetartozó bútoranyagot tudott felmutatni. A Feuer Gusztáv és F. Kurz Guszti által 1935- ben tervezett bútoregyüttes, kiegészülve a múzeum egyéb gyűjteményeiből, illetve további köz- és magángyűjteményekből származó tárgyakkal, azok „fiktív összeállításával” szinte esszenciáját nyújtotta a korszak modern lakberendezési kívánalmainak.




Cégjelzéses levelezőlap


A kombinált szoba berendezése képviselte mindazon igényt, ami a 30-as évekre megfogalmazódott a szaklapok hasábjain: a modern, levegős és fénnyel teli polgári lakásban legyenek könnyen mozgatható, egymáshoz hangolható, illeszthető, jól kombinálható és átalakítható, konstruktív és funkcionális elemeinek köszönhetően könnyen tisztán tartható bútorok, melyek lehetővé teszik a tér maximális kihasználhatóságát a sokszor egyszerre több célt is szolgáló helyiségekben. A kiállított tárgyegyüttes kiegészítő darabjai: a Vértes Árpád-féle szőnyeggel, a Kozma Lajos által tervezett, Heisler-féle acélrugós székekkel, a vitrinben Gádor István, a falon Zilzer Hajnalka kerámiáival, Kádár Béla festményével vagy a Tevan Margit-féle falilámpával képviselhettek volna bármilyen „ajánlott” válogatást a kurrens szaklapok és kiadványok oldalairól, legyen az a Tér és Forma, A Bútor, a Magyar Iparművészet folyóirat vagy a Fränkel György által szerkesztett, majd kiadott lakásművészeti kötetek2.




Farkasházy Miklós kettős portréja a házaspárról, 1935 körül. Kurz Auguszta/ Guszta/Guszti (1904, Proßnitz – 1984, Budapest), Feuer Gusztáv (1901, Dorog – 1952, Budapest)


Bár a kiállított bútoregyüttes – természetesen egészen más elrendezésben, eltérő dísztárgyakkal – 1935-ben Egy kétszobás polgári bérlakás címmel közlésre került a tervezők nevével a Tér és Forma folyóiratban3, Feuer Gusztáv és F. Kurz Guszti személyéről, életútjáról ez idáig szinte semmit sem tudott a művészet- és építészettörténész-szakma. A rendkívül rövid alkotói utat bejárt tervező- és egyben házastárs munkásságának megismerését 1935-ben született lányuk tette lehetővé, megőrizve és így a kutatás számára hozzáférhetővé téve hagyatékukból a tervés tárgyi anyag egy részét.4

Feuer Gusztáv 1901-ben született Dorogon. Műszaki tanulmányait 1920-ban – a numerus clausus bevezetése miatt – a Prágai Német Műegyetemen kezdte meg, melyet rövidebb grazi egyetemi kitérő után szintén Prágában, 1928-ban fejezett be, építészmérnöki oklevelet szerezve. Itt ismerte meg későbbi feleségét és munkatársát, a Szudéta-vidékről származó Kurz Augusztát, aki a prágai egyetemen az első női építészhallgatók egyikeként szerzett szintén mérnöki diplomát. Feuer Gusztáv – a hagyatékban fellelhető dokumentumok szerint – tanulmányai végeztével 1929-ig Fritz Epstein prágai, majd 1932-ig Herman K. Stark pozsonyi irodájában dolgozott, Kurz Auguszta pedig, bár viszonylag rövidebb ideig, de annál jelentősebb építésznél: Karl Jaraynál kapott gyakornoki állást. 1932-ben történt házasságkötésük után Budapesten próbáltak egzisztenciát teremteni, azonban ettől fogva műszaki pályájukon a lehetőségeik még jobban beszűkültek. Építészmérnöki diplomájuk honosítását folyamatosan visszautasították5, kamarai tagságra nem nyílt lehetőségük, így magától értetődően fordultak a szabadabban gyakorolható belsőépítészet és bútortervezés felé. A levelezésekből, a folyamatos kérelmek sorából, Feuer Gusztáv önéletrajzából és a fennmaradt tervekből azonban egyértelműen kiolvasható, mekkora kompromisszumot jelentett a kényszerű váltás. Feuert az építészet aktuális, korszerű problémafelvetései foglalkoztatták, a célszerű és gazdaságos családi ház, a típustervezés, a weekend-mozgalom, és a másik szélsőséges véglet: a felhőkarcoló. A prágai évekből Feuer számos izgalmas építészeti tervet hagyott ránk, de minden bizonnyal jeligés pályázatokon hazai mezőnyben is megpróbált érvényesülni. A modern építészet által kiemelt területként kezelt családiház-tervezési kérdések és kezdeményezések, a lakosság részéről jelentkező erősödő igények, az újonnan parcellázásra került kisebb méretű telkek növekvő száma pályázatok sorát indította el a 30-as évek elején.

A „Rege” társasszálló egyik apartmanjának terve, Feuer Gusztáv, Kurz Guszti, 1940

A Mérnökegylet lakásépítési ankétjával, a Pasaréten megvalósuló Napraforgó utcai telep vagy az Új Idők lapjának tervpályázatával6 egy időben, 1931-ben az Ujság című napilap is – vasárnapi számaiban – családiház-tervezési pályázatot indított Az én házam címmel.7 Az Ujság a „legtökéletesebb művészi, műszaki, anyagszerű és pénzügyi megoldást” szem előtt tartó városi, vidéki és falusi családi ház tervezésére kérte fel az építésztársadalmat, majd hetenként közzétette a beérkezett munkákat. Feuer a vonatkozó számokat gondosan összegyűjtötte és megőrizte. Hagyatékában bár találunk a lap által közzétett pályázati kívánalmaknak megfelelő rajzokat, sőt, a hozzá tartozó makett fotóit is, de a megjelentetett tervek egyike sem azonosítható ezzel az anyaggal. Feltételezhető azonban, hogy valamelyik pályázatra adhatott be jeligés tervanyagot, a mérnöki cím „jogtalan” használatáért kapott büntetése is erre az időre tehető.

A bútortervezés és belsőépítészet bár kényszerű váltásnak indult, mégis hamarosan határozott sikereket hozott szakmai munkájukban. Saját, Fő utcai lakásukat egyfajta „referencialakásként” rendezték be, melyről 1934-ben az Építőmunka közölt képes beszámolót8.

Női szoba. Terv: Feuer Gusztáv, Kurz Guszti, 1935 körül


A tervezőpáros Fő utcai lakásának berendezése, 1935 körül


Eleinte baráti körüktől kaptak megbízásokat, később azonban számos lakás és villa átalakítási munkáit szerezték meg, terveztek berendezést Fischer Annie részére, de Turay Ida Széplak utcai villájának tervei is egyértelműen beazonosíthatók rajzok és fotók alapján. Folyamatos együttműködést alakítottak ki Vértes Árpáddal: az általuk tervezett modern bútorok kárpitjai, az enteriőrökben található szőnyegek többnyire az ő műhelyéből kerültek ki.9 Szoros barátságuk a festő és grafikus Farkasházy Miklóssal szakmai szinten is működőképesnek bizonyult, de hasonló együttműködés jött létre Feuer rokoni kapcsolatainak köszönhetően is. Unokahúga, a később jelentős fotóművészeti karriert befutott Reismann Marian állandó fotósa lett az elkészült munkáknak, amelyek között szerepeltek bútorok, komplett enteriőrök és lakásberendezések. Az általuk tervezett mennyezeti, fali vagy asztali lámpák különösen sikeresnek tekinthetők, Kaesz Gyula 1934-ben a Tér és Formában a korszerű világítótestekről írt cikkéhez tartozó illusztrációk között tőlük is hoz pozitív példákat.10 

Mennyezeti lámpa. Terv: Feuer Gusztáv, Kurz Guszti. 1937 körül

Belsőépítészeti vonatkozásban legnagyobb megbízásaikat az 1930-as évek második felében kapták, ekkor indult meg ugyanis a svábhegyi társasszálló-építkezések sorozata. A budai Hegyvidék szélesebb kihasználása érdekében a középosztály számára is elérhető szállók építését voltaképp a társasházi törvény felhasználása tette lehetővé, létrehozva így a magáncélú öröklakások és a szálloda közötti átmenetet.11 A Svábhegyi Egyesület és a vállalkozók kezdeményezésének köszönhetően létrejött lakásszövetkezetekben minden egyes lakosztály vagy apartman magánkézben volt, ugyanakkor lehetővé téve szállodai rendszerben való kiadásukat is. A Feuer–Kurz házaspár több társasszállóban található lakosztály tervezéséért felelt, egyben a közös helyiségek: foyer, társalgó és étterem kialakítását is vállalva. A feltárt fotó- és tervdokumentáció pótolhatatlan új információt jelentenek, annak fényében különösen, hogy a ma társasházként funkcionáló hajdani szállók a közelmúltban helyi védettséget kaptak és felújítás előtt állnak, miközben eddig belső kialakításukról nem vagy csak szűkösen voltak támpontot nyújtó ismereteink.12 A Karthauzi úton található, Bauer Emil által 1937-ben tervezett „Majestic” társasszálló épületének berendezéséről A Bútor című folyóirat közölt cikket 1938-ban, részletes leírását nyújtva egy lakosztály, illetve a közös helyiségek Feuer– Kurz-féle kialakításának.13 Az említett apartman az általuk tervezett bútorokkal és világítótestekkel, Breuer Marcell csővázas ülőgarnitúrájával rendkívül modern hatást keltett. Az ebédlő ezüstszürke falaival, halvány narancsszínű mennyezetével, vörös padlózatával igen színes, világos és kedélyes hangulatot árasztott csakúgy, mint a társalgó a nagy zöld cserépkandallóval, a Vértes Árpád-féle kézi szövésű szövettel húzott, párnázott padokkal és fotelekkel. A hagyatékban található tervek és fotók tanúsága szerint a Feuer–Kurz házaspár részt vett a lakosztályok és a közös terek kialakításában a szintén Bauer tervezte hajdani „Mirabel” és Svájci úti (ma Pipiske út 4.) társasszálló, a Szőke Imre tervei szerint épült „Lomnic” és a Fischer József-féle „Rege” üdülőszálló esetében is.


A „Rege” társasszálló egyik apartmanjának terve, Feuer Gusztáv, Kurz Guszti, 1940

Feuer 1940-ben került először munkatáborba. Hosszabb szünetet követően 1943-ban, majd 1944-ben ismét behívót kapott, amely alól már csak a háború végével, nagy betegen szabadult fel. Feleségét a Szálasi-kormány alatti időkben Víg József kárpitosmesterük bújtatta hamis papírokkal, míg kislányukat, Helgát a Maglódi úti karmelita rendház fogadta be. A házaspár közreműködésével tervezett svábhegyi szállók pedig 1944 márciusától a Gestapo és Adolf Eichmann szálláshelyeivé váltak, innen koordinálva a zsidók deportálását és a politikai foglyok begyűjtését.14




Családi ház makettje. Feuer Gusztáv, 1936


A háborút követően Kurz Auguszta a tervezéssel felhagyva, a Jóvátételi Hivatal műszaki főtanácsosaként dolgozott, később a Vegyipari Minisztérium Beruházási és Műszaki Főosztályától ment nyugdíjba. Feuer Gusztáv – önkéntes státuszban – a Nemzeti Segély Országos Központjánál helyezkedett el, ahol a „gyermekosztályon” az újranyitott bölcsődék és óvodák berendezéseit tervezte meg. Ezzel egy időben unokahúga, Reismann Marian a „Lóczy” néven világhírűvé vált csecsemőotthon alapítójának, Pikler Emminek a fotósa lett. Feltehetően e kapcsolatoknak köszönhetően Feuer megbízások egész sorozatát kapta meg, így a Rákosi Mátyás gyermekotthon Kmetty utcai házának helyreállítását, a hozzájuk tartozó két vidéki üdülő tervezését vagy a Goldberger-gyár kelenföldi napközijének és bölcsődéjének építészeti és teljes belsőépítészeti munkálatait.


Családi ház terve. Feuer Gusztáv, 1931 körül




A tervezőpáros Fő utcai lakásának berendezése, 1935 körül



Utóbbihoz készült – funkciót és formát remekül párosító – berendezési tárgyai nagyban hozzájárulhatnak a gyermekbútorok hazai történetének feltárásához. 1947-ben, végre honosított építészmérnöki oklevele birtokában Feuert a „lakók” nélküli városligeti állatkertben megrendezett Magyar Ifjúsági Ipari és Kereskedelmi Vásár műszaki vezetőjévé nevezték ki, ahol a különböző pavilonok egységes építészeti szempontok alapján való kialakításáért volt felelős. 1949 végétől az MDP (Magyar Dolgozók Pártja) Műszaki Ellenőrzésén dolgozott, tervei szerint kivitelezték a budapesti Benczúr utcai „külügyi szálló”, illetve a Nádor utcai mozi belső kialakítását. Élete utolsó nagy megbízásaként a Kaposvári Állategészségügyi Intézet épületének tervezését végezte.


• • •


1 Art deco és modernizmus. Lakásművészet Magyarországon 1920–1940. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 2012. március 16. – november 11. Kurátor: Horányi Éva, kurátorasszisztens: Reichart Dóra. Belsőépítész: Somlai Tibor.
2 A mai otthon irásban és képben. Szerk. Fränkel György. Magyar Műhely-Szövetség, Budapest, 1933. Lakás és bútor. Szerk. Fränkel György. Budapest, 1938
3 Egy kétszobás polgári bérlakás. In: Tér és Forma. 1935. 217–219. o.
4 Az életrajzi adatok a hagyatékban fellelhető dokumentumok (életrajz, tanulmányi okmányok, oklevelek, levelezések és feljegyzések) és a házaspár lánya, dr. Tüdős Ferencné szóbeli közlése alapján kerültek feldolgozásra.
5 A honosítási kérelem benyújtását Feuer Gusztáv unokaöccse, a jogász végzettségű Reismann Ferenc intézte. Családi levelezés, hivatalos iratok.
6 Ferkai András: Buda építészete a két világháború között. Budapest, 1995, 16. o.
7 Ujsag. Fel. szerk. Ágai Béla. 1931. május–július
8 Építőmunka II. évf. 4–5. szám. 1934, 81. o.
9 Kombinált szoba berendezését közli: Építőmunka II. évf. 6–10. szám. 1934, 140. o.
10 Kaesz Gyula: Korszerű világítótestek. In: Tér és Forma 7. 4–5. 1934. 118–125. o.
11 Magyar Építőművészet (márciusi szám). 1942, 70–71. o.
12 A Budapest Hegyvidéken található társasszállók (Lomnic, Majestic, Mirabel, Svájci út 11.), felmérése fotódokumentációval és egyéb adatokkal. Bognár Gábor: Értékvizsgálati dokumentáció helyi egyedi védetté nyilvánításhoz. Budapest, 2011. www.hegyvidek.hu (archívum)
13 „Majestic” svábhegyi társasszálló berendezése. In: A Bútor: Lakásberendezési folyóirat 4. 2. 1938. 24–26. o.
14 Ungváry Krisztián: Eichmann és Svábhegye. 2012. május 31. hvg.hu archívum