Artforum Berlin 2007 - About Beauty

Hans Krause (Berlin)

A jelek szerint az idei szezon női téma, a neonok és lakótelepi házak mintájára sulykolt modellek jegyében fogant, legalábbis ezt mutatja a nagyszámú (több mint kétezer) művész kiállított munkáinak átlaga. A főszereplő mindig, de mintha egyre inkább a festészet volna, és úgy fest, a tendencia a új médiumok visszaszorulását mutatja. A 12. éve megrendezésre kerülő esemény mindenesetre formailag is megújulni kívánt az évfordulóra, ezúttal nemcsak az Ami Barak által rendezett, amúgy színvonalas tematikus kiállítás kapott címet, hanem maga a vásár is – About Beauty –, mely mottó (tévesen) azt sugallja a nézőnek, hogy valamilyen téma köré válogatott műtárgyakkal találkozhat.

Lori Hersberger: Neon installáció
Lori Hersberger: Neon installáció


Ilyesmiről szó sincs, tiszta sor, itt csak a piaci szempontok dominálnak, más nem. A tematikus tárlat céljára kétezer négyzetméteres tér állt rendelkezésre, amelybe a kurátor szobákban helyezett el műtárgyakat – innen a cím: House trip –, és ezekből a szobákból, ablakaikon áthajolva, át lehetett nézni más szerzők szobáiba vagy beszédbe elegyedni róluk más látogatókkal. A fővonal a „belsőépítészet mint személyes tájkép”, illetve a „személyes és a nyilvános kapcsolata” volt.

A tulajdonképpeni vásárt képviselő pavilonokból 23 ország 136 kereskedelmi galériája mellett 18 intézmény és 21 kiadó részesedett, a magyar szálat idén is Deák Erika galériája, valamint új játékosként Németh Hajnal Lada projektje vitte, mely utóbbi az intézmények között debütált.

A kiállításon legtöbb művel Lawrence Weiner van jelen (nyolc mű), és a legtöbb kiállító férfi, valamint befutott nevek. A berlini Kuckei + Kuckei Galéria Oliver van den Berg fakameráival jelentkezett, amelyre a hasonló megközelítés okán szépen felel Philip Köhler (Jan Winkelmann Galéria, Berlin) installációja, amely az ott felejtett kiállításrendezési kellékekre megtévesztésig hasonló szobrokkal dolgozik. Díszlet- vagy háttérelemekkel zsonglőrködő munkából volt éppen elég, de talán ezek közül is kiemelkedik Wesley Meuris dolgozata (Gallery Annie Gentils), a valós méretű szobor pusztán egy üres ketrecet tudatosít, mint a művész és a műtárgy által helyben és időben elfoglalt felület végső határát.

Franz Höfner/Harry Sachs szobra a Lada project standján
Franz Höfner/Harry Sachs szobra a Lada project standján


Ha áttételesen is, de ketrec a téma a Franz Höfner – Harry Sachs duó (Lada projekt, Berlin) számára is, szerencsénkre a megfogalmazás azonban sokkal kevésbé drámai, lakótelepet idéző méhkaptáraikból kirajzó méheik különféle városokból gyűjtik a mézet, amelyeket külön is megvehetünk (10 euró).

Az André Schlechtriem New York-i galériájának színeiben versenyző Ralf Ziervogel ugyanebben a műfajban direkt mozgással kísérletezik: egyszemélyes cirkuszi (?) próbafülkéje falait időről időre meglebbenti valami, de a ponyva alá nincs belátás (UD 2007, 35 000 euró). A Thaddaeus Ropac Galéria (Salzburg/Párizs) viszont biztos befutóra tett Lori Hersberger személyében (relief 25 000 euró, Neon+installáció 70 000 euró). Teljesen elütő hagyományt követ, kritikai ívet nem feltétlenül esztétikummal ötvöző munka a sokkal viccesebb konceptuális karikatúra műfajában tevékenykedő Marcel van Eeden grafikai sorozata, mely az absztrakt művészet befogadását kísérő hírlap-illusztrációkból elnézően szemez.

2007/5. 56-58.o.