„Én a magam részéről, mint absztrakt művész vallom, hogy az absztrakt művészet nem a természettől való elszakadást jelenti, hanem éppen a természet, a valóság lényegének visszaadását. A ritmus például, melyet egyes műveimben igyekszem kifejezni, egyik legfontosabb, legalapvetőbb jellege a természetnek és az élet megnyilvánulásainak.”

A fenti szavak a 20. század nagy avantgárd alkotói közül sokak szájából elhangozhattak volna, mégis a Jászapátiból Párizsba származott Beöthy István gondolatai. Az absztrakció tudatos felvállalása a magyar szobrász esetében persze korántsem volt olyan egyértelmű a kezdetektől, mint ahogy az idézet sugallja. Beöthy hosszú utat járt be a klasszikus szobrászattól a nonfigurativitásig, évekig működtetve a kettőt párhuzamosa  – mint ahogy a magyar művészettörténet-írásnak is türelmesen kellett várnia, míg végre megszületett az első, róla szóló összefoglaló munka.

Passuth Krisztina tavaly megjelent monográfiája ezt a nagy űrt töltötte be végre. A kötet méltán került az Artmagazin legjobbnak ítélt művészeti könyvei közé tavaly (Artmagazin 2010/6. 88-89.). A jó stílusban megírt mű üdítő következetességgel és alapossággal tekint végig az életművön, rendre visszatérve azokra az alapkérdésekre, melyek a Beöthy-oeuvre kapcsán megfogalmazódnak: mennyiben tekinthetőek újítónak, újszerűnek alkotásai, hol válik el pályáján a figurális az elvonttól, elválik-e egyáltalán stb.

Az alkotásra mint rendkívül tudatos folyamatra tekintő művész nem csupán a csoporthoz, csoportokhoz való tartozásban igyekezett kikristályosítani a művészetről vallott elgondolásait (tagja volt az Abstraction-Création csoportnak és a párizsi magyar absztraktoknak is), hanem maga is elmélyült teoretikusként lépett fel. Aranysor (Aránysor) című értekezése az aranymetszés szeabályrendszerének jeleit vizsgálja a világban, a késtől az emberig, mintegy eszmei naplóként engedve bepillantást az amúgy kifejezetten zárkózott személyiség gondolkodásmódjába.

A kötet külön érdeme, hogy más interjúkkal és írásokkal együtt ezt a művet is közli a függelékben. Még akkor is, ha megértésére  – hála a hosszú matematikai képleteknek – nem mindenki vállalkozhat. A kötet közöl egy olyan műtárgykatalógust is, ami Beöthy kéziratban megmaradt, 1960-ban lezárt saját katalógusa alapján készült, képekkel és egyéb adatokkal kiegészítve. A felsorolás kötet végére beillesztett, eredeti, kéziratos füzetlapjai még közelebb hozzák az olvasóhoz Beöthyt, az idősödő, de még tettrekész, rendszerező művészt.

Passuth Krisztina munkájából egy olyan szobrász szimpatikus portréja rajzolódik ki, aki a világban és az emberben tetten érhető harmóniát kutatja szüntelenül. Monográfusa is hasonló elszántsággal tekintett rá mint "anyagra". Ez pedig a mai katalógus-piacon igencsak ritkaság.

Passuth Krisztina: Beöthy István. Az Aranysor szobrásza, Budapest, Enciklopédia, 2010, 280 oldal, 5000 Ft