Mikor 1954-ben minden idők legrangosabb képes magazinjának, a Life-nak a tudósítójaként felrobbant egy taposóakna a lába alatt, már rég beírta magát a fotótörténet nagykönyvébe. Robert Capa (született Friedmann Endre) merész akciófotóival megalapozta a modern haditudósítás műfaját. „Ha nem elég jók a képeid, nem voltál elég közel” - mondta a zöldfülű kezdőknek. Ő mindig az első sorból fényképezett, ahogy ezt a spanyol polgárháborúban készített, most előkerült több ezer negatívja is tanúsítja.

Robert Capa Spanyolországban 1937-ben (Gerda Taro felvétele)
Robert Capa 1913-ban született Pesten, kispolgári családban. A harmincas évek elején újságírást tanult Berlinben, de zsidó származása miatt 1933-ban elhagyta a német fővárost, előbb visszajött Budapestre, majd Párizsba költözött. 1934-ben 'cápa' beceneve után felvette az amerikaias hangzású Robert Capa művésznevet és elkezdett dolgozni a Vu magazinnak. Haditudósítóként vett részt a spanyol polgárháborúban, ahol megörökítette egy milicista halálát, aminek a világhírnevet köszönhette. Később egyedüli újságíróként fényképezett a normandiai partraszálláskor, majd tudósított az első arab-izraeli háborúból és Indokínából. A magyar származású fotólegendák egyik legnagyobbja volt. 

A hír a héten járta be a világsajtót: előkerültek Robert Capa elveszett filmnegatívjai. Egy mexikói hagyaték őrzői 127 eredeti tekercset küldtek be a New York-i Nemzetközi Fényképészeti Központba tavaly decemberben. (A szervezetet történetesen Capa fivére, Cornell Capa alapította.) A 3500-4000 negatív képet tartalmazó filmtekercseken ott vannak Robert Capa elveszettnek hitt felvételei a spanyol polgárháborúról. Eddig csak 500 fotóját ismerte a

Az egyik megtalált kartondoboz a filmtekercsekkel

szakirodalom ebből a korszakából, nem meglepő, ha a Fényképészeti Központ igazgatója, Brian Wallis így lelkendezett: „Olyan, mintha a Szent Grált leltük volna meg”.

A tekercsek nem csak a világhírű Capa képeit őrzik, hanem két társáét is. David Seymourét, aki Chim néven írta be magát a fényképezés történetébe és társalapítója volt a neves Magnum fotóügynökségnek, valamint Capa szeretőjének, Gerda Tarónak a felvételeit, akit munka közben egy tank taposott halálra a polgárháború végén. A Fényképészeti Központra vár még a nagy munka, hogy a különböző alkotók munkáit szétválogassa.

A tekercsek károsodás nélkül, kartondobozban vészelték át az évtizedeket. A kommunista-szimpatizáns Capa 1939-ben emigrált Franciaországból az Egyesült Államokba. A spanyol polgárháború alatt készített negatívjait párizsi laborjában hagyta, asszisztensének, Imre Weisznek a felügyelete alatt. Weisz Marseille-en keresztül akarta elhagyni az országot, de letartóztatták és a német-barát Vichy-kormány alatt fogolytáborba zárták. De előtte sikerült Capa negatívjait eljuttatnia Francisco Javier Aguilar de Gonzáleznek, aki mexikói konzulként a spanyol köztársaságpártiak latin-amerikai menekülését intézte. Bár Weisz és Capa meg volt győződve a negatívok pusztulásáról, González tábornok magával vitte őket Mexikóba. A hatvanas években elhunyt konzul hagyatékának titkára csak most derült fény.

Robert Capa: A milicista halála, 1936. A felvétel egy golyótalálattól meghalt köztársaságpárti milicistát ábrázol.

Brian Wallis szerint a tekercsek dokumentumértéke felbecsülhetetlen. Segítségükkel rekonstruálhatjuk a haditudósítók mozgalmas életét és alig ismert munkamódszerét. Ráadásul újabb támpontokat kaphatunk a Milicista halála-vitához. Capa leghíresebb fényképének eredetiségét ugyanis sokan megkérdőjelezték. A rohamozó, köztársaságpárti katona halálát ábrázoló, kissé életlen pillanatot a kritikusok szerint Capa csak eljátszatta egy milicistával. A negatívok hiányában ezt nem lehetett eddig hitelt érdemlően cáfolni. Bár Wallis szerint a híres felvétel nincs a tekercseken, a több ezer negatív között biztos akad újabb érv a vita számára.

Szerző: Rieder Gábor